„SZELLEMI HARC” – irány a szakrális hierarchia

/”Garázda Lófő” gondolatok/

Gyengeség az, amikor a ránk zúduló hazugságok súlya alatt kételkedni kezdünk önmagunkban, a világképünkben, az identitásunkban, a legalapvetőbb normáinkban. A kételkedés káoszt szül, a káosz pedig bukáshoz vezet. A legnagyobb bukás pedig a lélek-vesztés. A harc már a kezdetektől fogva a lelkekért zajlik. A káosz és a válság ideális táptalajt jelent ahhoz, hogy a világban észrevétlenül történhessenek rossz és gonosz dolgok. Az emberiség egész történelmét végigkíséri valamiféle –nem emberi- entitás árnyéka, aki „emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság, mert hazug és a hazugság atyja”. A káoszban sokan őt követik és szolgálják.

„A lázadás az esztelenség láttán születik meg, igazságtalan, vagy érthetetlen helyzetben. Rendet követel a káoszban…” A szellemi- és lelki lázadásunk mindig is zajlott ez ellen az erő ellen. A rend, amit a káosz helyett vissza kell állítani, az az érdem és jellem alapján működő szakrális hierarchia.

A magyarok bukása, a fizikai-, szellemi-, lelki káosz, ami most bennünket körülvesz, azzal kezdődött, hogy a hazugságok és ármánykodások hatására kételkedni kezdtünk „Isten adta, tündér ihlette, ember álmodta, szent örökségünkben, fokozatosan feledve és feladva, majd megtagadva ősiségünket, hagyományunkat.

Napjainkra a magyarság nagy részét a cinikus („cionikus”), zsoldos, demagóg, hazug sajtó (televízió, internet) nemzetből olyan primitív „ösztön-néppé” formálta át, amely épp olyan alantas, mint ő maga. „Miközben az emberek próbálják megérteni az őket körülvevő világot, a bizonyított tények elveszítik megszokott értéküket, és átkerülnek az információs káosz világába, ahol mindenki azt mond, amit akar.” Már régóta nem az igazság fénye vezet bennünket, hanem a hazug sötétség.

Minden gonoszság, minden bűn, minden csel, minden trükk, minden csalás, minden erkölcstelenség a hazugságokból, tiltásokból, titoktartásból ered, és azokból táplálkozik.

Miből táplálkozik a kételkedés? Abból, hogy lassan elveszítettük a megtartó gyökereinket, és abból, hogy a gonoszság nincs megtorolva. Sőt, látszólag mintha egyenesen jutalmazva lenne.

„Bizonyos, ha mindaz az igazságtalanság, amit az emberek egymás ellen eddig elkövettek és ma is elkövetnek, méltó és egyenértékű megtorlásban részesülne, a földnek napjában hetvenhétszer meg kellene nyílnia. De nem az a hajmeresztő, hogy az igazságtalanság megtörténik, a hajmeresztő az, hogy a megtorlás elmarad. A felbőszült gonosztevők maguk is megrettenve ámulnak. Íme, szabad. Nem szakad le az ég. Meg van engedve. Amikor valaki egy, vagy több ilyen cudar igazságtalanságot elkövet, kitapinthatóan érezni, hogy a világ megborzong és valaki keze ökölbe szorul.”

Ökölbe szorított kézzel emeljük magasra, ősi szokás szerint a zendülés lófarkas lobogóját, hogy mindenki láthassa, hogy kételkedés nélkül vívjuk a harcunkat a világot káoszba züllesztő erők ellen.

„A szakák (szkíták-magyarok) népe felébred és viszi a tüzet más földekre is. A szakák ébrednek fel elsőként, ahogy évmilliókkal ezelőtt is ők vitték a fényt! Elsőnek Nimród népe tér magához, utána a többi.„

„Mag-unkhoz” térésünk első és elengedhetetlen feltétele a szellemi harc megnyerése a káoszteremtőkkel szemben.

Ehhez meg kell szabadulnunk a világképünkre rátapadt évezredes hazugságoktól, melyekből a kételkedés sarjadt. Tiszta és saját, magyar világképre van szükség, igaz Isten-képre, mert amilyen az istenkép, olyan a lelkiség. Ebből a lelkiségből pedig kibontakozik a lelkiismeret aranytükre szerinti értékrend, melyben az alapvető erkölcsi mérce az érdem és a jellem. A szakrális hierarchia nem tűri a hazugságot, az érdemtelenséget és a jellemtelenséget. Az odafenti mintáját követi, tehát igazságos.

Sokan beszélnek és írnak Szakrális Magyar Királyságról az Árpád-házi királyok (Turul-házi) esetében, amit az akkori, és utána következő vatikáni (vatikán=vadkan)„propaganda”, no meg az inkvizíció teljes kontrollja alatt írott „dokumentumok” alapján terjesztenek.

Kérdezem én, hogy min alapszik a feudális királyság „szakralitása”?
A hűbéri rendszer mitől magyar?

A szabad magyarokból hűbéreseket, meg jobbágyokat csináltak. Az ősi, magyar világképünket lecserélték a Vatikánéval (vadkanéval). Azóta csak gyengülünk. A magyarok istenét kicserélték a zsidók istenére. („Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”) Nagyboldogasszony helyébe pedig Máriát tették.
(Ezzel szerencsére elég nagy öngólt rúgtak, az ördög is hibázik…)

Őseink katonai és gazdasági sikereinek okát vallásukban, társadalombölcseletükben kell keresnünk – és megszívlelnünk, ha mint nemzet, ismét egészséges gerinccel, saját lábon akarunk állni. Mert nem igaz, hogy a magyarságot az akkori keresztény, feudális Európába integrálódás mentette meg a biztos pusztulástól. A magyarok „kereszténnyé szelidítése” az akkorra már velejéig romlott Egyházat és a fejlődésképtelen feudalizmust mentette meg.

Az a királyság, ami a Vatikán „szakralitására” épül, és nem az eredeti, ősi magyar szakralitásra, az vatikáni hűbéres királyság. Miért nevezzük Szakrális Magyar Királyságnak? Ez vatikáni hűbéresség. Idegen isten imádtatása a magyaroké helyett. Az Apostolkirályságunkat vatikáni hűbérességre cserélték. Ez mitől szent? A táltosaink helyett jöttek az álszent, istentelen, kéjsóvár, hataloméhes csuhások. Eredeti Jézus-hitünket („manicheus”, „bogumil”, „zsarátnokos”…) Jehova-szolgasággá silányították. (A „szeredások” (zoroasztrianizmus) fő-istene ebben a korban már Mitra volt, azonos a rómaiak Sol iNviCTus-ával, a „Legyőzhetetlen NAp”-pal. Őseink jól ismerhették Mani élettörténetét, halálának körülményeit. Manit a „perzsa” papok keresztre feszítették, miután elevenen megnyúzták és bőrét kitömve városról városra hordozták, elrettentésül. Hol városkapura akasztották, hol fára. Manit megnyúzták és kitömték, persze a „szeretet nevében”…)

A „Magyar vallás” követői Jézust és Manit egyaránt tisztelték, de a „feszület”-ben, a megkínzott Isten ábrázolásában nem a megváltás hirdetését látták, hanem fenyegetést: „így jár, aki szembeszegül a papokkal”. Mai kifejezéssel élve másként „interpretálták” a feszületet: Jézus és Mani gyalázásának tartották.

Őseink ezért gyakran szétverték a feszületeket. Mária ábrázolásait, képeit, szobrait viszont tiszteletben tartották; ha sor került rá, a tűzből is kimentették. Kisboldogasszonyként szerették.

Azóta is a szabadságunkért küzdünk. Vatáék voltak az első lázadók ez ellen az aljas nemzetrombolás ellen.

Először a vallás megette a hagyományt, majd a filozófia megette a vallást, aztán a morál megette a filozófiát, ami után az ész megette a morált, míg végül eljött napjainkra az utolsó fázis, amikor is az őrület megeszi az észt.

Ez a nekünk és utódainknak szánt sátáni új világrend.

Azt terjesztik, hogy ezzel igazolhassák és leplezhessék a hazugságaikat, hogy a magyar király érvényes koronázásához három feltételnek kellett teljesülnie: a megkoronázásnak Székesfehérváron kellett megtörténnie, a koronázást a Szent Koronával kellett elvégezni, az esztergomi érsek személyes közreműködésével. (Székesfehérvár meghódolása után Pozsony vette át a koronázási város szerepét, az utolsó két királyt, Ferenc Józsefet és IV. Károlyt pedig Budán koronázták magyar királlyá.)

Ez kellett a vatikáni hűbérességhez, és ők azt írják, hogy István óta ezek az érvényesség feltételei.

A valódi Szakrális Magyar Király megkoronázásának feltételei: Turul Nemzetségből származzon, magyar táltos által legyen az igazi koronával koronázva, és előtte meg kell kapnia az ősi, magyar mágus-misztériumba való beavatást. Azt hazudják, hogy ezt István óta senki nem kapta meg. Volt, aki eljátszotta a Vatikán (vadkan) felé az ő színjáték-ceremóniájukat, de előtte igazi beavatást is kapott, magyar módra. Ezért is tudtunk eddig fennmaradni.

Nem mindegy, hogy ki, mibe, mikor, kitől és hogyan kap beavatást.

Nem mindegy, hogy fehér, vagy fekete a beavató mágia. A nemzet sorsa függ tőle.

A kételkedés magvát, ami később káoszt szült, Géza ültette a magyarság szívébe, majd István folytatta, míg rá nem jött, hogy mit is szolgált. Vatáék és később még sokan megkísérelték, és ideig-óráig el is érték, hogy visszaálljon a Rend. Azonban a „vadkan” gyökerestől tépte ki az ősiségünket. Ma is ezt teszi.

A hamis világkép, idegen istenkép, hazug értékrend azóta is mérgezi lelkünket.

A létezés REND alapú. Az Egy teremtő természete anyai jellegű. A lét anyatermészetű, tehát női minőségű. A teremtő Egynek, a Fénynek két állapotát képezi a szellem és az anyag is. (Ég-Atyánk, Föld- Anyánk) A szellem és az anyag a Fénynek különböző rezgésszinttel rendelkező sűrűsödési szintje. A létezésben a természetfeletti letükröződéssel hozza létre az anyagit (Tükörkép-világ). A létben a szellem és az anyag egy egységes rendszerben működik együtt.

Szellemi harcot vívunk az óriási túlerő ellen, gyakran a saját népünk rosszallása közepette is, mert a legtöbben nem akarnak hallani ezekről a dolgokról. A kényelmes hazugságokat szeretik hallani.

A káoszban ügyeskedve, meglapulva próbálják még magukat is becsapva elhitetni és elhinni, hogy a káosz vége nem bukás lesz, hanem valami jó.

Pedig az őrületből csak egy kiút van:

visszatérni az Ős Tudáshoz és a Hagyományhoz.

Minden más út rossz.

Két urat nem lehet szolgálni egyszerre. Vagy a hazugságok sátán-atyját szolgáljuk és elhisszük, hogy abból valami jót is kaphatunk, vagy visszatérünk Nagyboldogasszonyunkhoz, kérve szeretetét és védelmét. „Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”

Sátáni új világ”rend”, vagy szakrális hierarchia?

Ez a szellemi harc most a legfontosabb. Aztán jöhet bármi.

-a „fogadós”-