A csorda jó, a csorda szép,
Csodálatos a csorda lét!
A csordával együtt megyünk,
Csorda nélkül nincs ételünk.
A főkolompost követjük vakon,
A villanypásztor nem üt agyon.
A csordánkért élünk, halunk,
Kergemarhák büszkén vagyunk!”
A csordában bizony, kényelmes és viszonylag nyugodt az élet. Gondolkodni sem kell. Elég követni a parancsokat, meg tűrni, hogy megfejnek és hogy billogot sütnek ránk. Cserébe mindenki arra ténfereghet, amerre terelik és ameddig a pásztorkutyák engedik. Legelőről legelőre, aztán végül a vágóhídra… „Az emberek csordában gyorsan őrülnek meg, ám csak lassan és egyesével térnek magukhoz.” Persze, „az igazság kimondása gyűlölködésnek tűnik azok számára, akik nem tudnak szembenézni vele”. De sokan nem is akarnak szembenézni a valósággal. Önként és dalolva vakok. A gondolkodás amúgy is fárasztó dolog. Sokkal kényelmesebb a csordában…
Közben a lassan és egyesével magukhoz térők hitetlenkedve, döbbent értetlenséggel látják társaik bárgyú vakságát, ahogyan a narancsködben botorkálnak szarul, de büszkén. Elég kiábrándító állapot. Mint ahogyan kiábrándítóak és egyre szürreálisabbak a való világ eszement történései. Csak néhány az elmúlt időszakból:
Rákay Philippínóné, a beszédes nevű Wieber Orsolya asztrológus „Magyar Érdemrend lovagkeresztje” kitüntetést kapott … De miért is? „A magyarság küldetéséről, sorsfordulatairól és szakrális jelképeiről publikált művei” miatt kapta …
A szkíták meg börtönben…
Nesze neked ősiség, meg nemzettudat!
Mi jön még? Hősi érdemérem a piócás embernek? Esetleg Jaber Al Mulla, ismertebb nevén Jaber, egy kuvaiti-magyar rapper (nem migráns, jó migráns), új aranyfogsort kap az ukrán pénzszállító aranytömbjeiből, gyémántokkal díszítve a párthűségéért…
Kapott itt álom-melót és a vele járó milliós jutalékot a kitartó hűségéért a nyolc általános iskolai végzettséget vért izzadva megszerző, repedtfazék hangú matyó-lotyó „tótgabi” is.
De még a kibertérben is eluralkodott a káosz, amikor is fehér Gundalfot megpróbálta átállítani a sötét oldalra Szarumán, a fekete mágus, ha már a magyar Mata Harinak: Vogel Evelin szex-ügynöknek nem sikerült a Kovi-videós felnőttfilm-küldetése a szállodai szobában.
Ezekkel a szállodai meetingekkel Nagy Mártonnak sem volt szerencséje, pedig olyan jól megszervezték. Úgy kell ő a nemzetgazdaságnak, mint lavina a hegymászóknak.
Viszont jó hír, hogy a Matolcsy klán konténerbiznisze zavartalanul zajlik földön, égen, levegőben. Akciójelenet is van a legjavából, izgatottan várjuk a nagy pénzszállító rablás következő epizódjait.
Addig is, hogy ne unatkozzunk, jól szórakozunk, miközben „hiper-pigmentált” verőemberek jól szervezett bandái piros-fehér-zöld színű botokkal verik nyíltan a rendszerkritikus járókelőket a városok terein, úgy, hogy azt a hajdani SA-s lincselőbrigádok is megirigyelhetik.
Mégis, úgy tűnik, hogy hiába minden erőfeszítés, mert kémek vannak a sasfészekben. Eddig csak szarkák voltak ott meg egy kakadu, állítólag.
Ja, és valami Zsolti bácsi, de ő most a láthatatlan ember. Talán a „közönségszavazásra” majd megjelenik, vagy eltűnik végleg… Ellovagol keletre a naplementében, zebraháton.
Hol is lenne itt a hiba? Európa egykori legvidámabb barakkjából a leghülyébb barakká küzdöttük le magunkat. A sikeres és világszínvonalú korrupcióért meg kell szenvedni! Nagy és sok éves munka van mögötte, ahogyan a hungarikummá vált „demokratikus-diktatúráért” is áldozatot kell hozni.
A csordánál már semmi sem üti meg az ingerküszöböt. Unottan kérődzve bámulják a nagy magyar pusztaságban a délibábot, ahogyan fejjel lefelé lebegnek a mérgező akkumulátortemetők. A bamba csorda meg csak álmosan legel tovább. Ez a „magyar Ugar”.
„És ez a Puszta megöl,
Hol hasztalan kiáltok.
Ténfergek s már az sincsen,
Ami könnyre fakasszon:
Korán jöttem én ide…”
A bamba csorda néma,
S félek, későn jön a Boldogasszony.