A dualitás, kettősség szétválasztottság. A párosság pedig a kettőből Egy. Őseinknél nem véletlenül volt páros istenség (amiből a hármasság lett…) és a páros hatalom.
Az utóbbi időkben egy kép lebeg a szemem előtt:
„Egy Árpádsávos – Turulos zászló alatt haladó hajó hánykolódik a hullámzó tengeren, melyen óriási lékeket ütöttek egy sötét zátony sziklái, és dől befelé a víz a hajótestbe, gyors süllyedésre ítélve az egész hajót.
Kétféle legénységet látok a fedélzeten.
Az egyik féle a vakítóan fehér vitorlák között átsejlő narancssárga naplementében röpködő sirályok táncában gyönyörködik, és semmivel sem szeretné megzavarni ezt a varázslatos látványt. (Ők az „ezoterikus-spirituális-szeretet-pozitív-rezgők”. Ők a valóság helyett álomvilágot álmodók. Akinek nem inge, ne vegye magára!)
A társaság másik fele nagy sebbel-lobbal és hőzöngéssel épp a hajóágyúk elővonszolásával és puskaporral való megtöltésével tölti az időt, fürkészve a látóhatáron az ellenséges támadókat. (Ők azok a „harcolni akarók”, akik a „Téli palota” elfoglalására készülnek, de még egy „Hatvanpusztai” kúriát őrző biztonsági őr csapat is hazáig zavarná őket. Ők a hatalmat erővel megdönteni álmodók, miközben csak erő nélküli, tehetetlenül hőzöngők.)
Nem látok kapitányt, nem látok kormányost, és nem látok hajóácsokat, akik be tudnák és be akarnák foltozni a léket. Ráadásul kellene még egy csendes, nyugodt kikötő, ahol mindezt megtehetnék.”
Még szerencse, hogy ez csak egy lelki szemeim előtt megjelenő kép, és nem a valóság…
Fontosak a gyökereink, mert a gyökér az, ami megtart, táplál. Azonban nem mindegy, hogy a gyökereink tiszta forrásból táplálkoznak, vagy szennyezettből. Nem mindegy, hogy milyen mélyre hatolnak le. Sajnos, a felszín közelében már szinte minden szennyezett. Térben és időben addig a mélységig kell lemennünk, ahol még nem szennyezett az éltető víz, ahol még tiszta a forrás. Nem mindegy, hogy miből táplálkozunk.
Hazugság ezerféle van, igazság csak Egy.
„A történelmünk folyamán mindvégig ádáz harcot vívtunk egy olyan erővel, amelyik nem csak megszentségteleníteni akarja a magyarság szakrális örökségét, hanem a teljes megsemmisítésünkre törekszik.”
Amikor egy szerelő-inast meg akartak tréfálni, egy szétszedett autó-motor alkatrészei közül eldugtak néhány csavart, és nagy fejtörést okoztak ezzel a tanoncnak, aki sokáig keresgélte a hiányzó csavarokat, de aztán hozott helyettük másikat, így összerakta a motort.
Ennél rafináltabb tréfa volt, amikor nem eldugtak pár csavart, hanem hozzátettek néhányat. Óriási fejtörést, időt igényelt az, hogy a szerelő megtalálja, hogy honnan a fenéből is maradt ki az a néhány csavar. Talán sokszori össze- és szétszerelés után rájött, hogy nem is hiányzik sehonnan az odacsempészett néhány plusz alkatrész. Talán rájött…
Nos, ellenségeink is így tesznek velünk, az ősiségünk kapcsán.
Régebben elrejtettek, elhazudtak dolgokat, de mára már, lassan rájöttünk szinte mindenre. Ezért taktikát változtattak, és egy halom hamis információval árasztanak el bennünket, amikkel már sokkal nehezebben boldogulunk, mert teljesen összezavarhatnak minket.
Ilyen „összezavaró” „alkatrészek” a tévtanok, az ezotériás zsákutcák, a divatsámánok és ál-táltosok ténykedései. Sajnos rengeteg ilyen szennyezi, mérgezi a gyökereinket.
Persze, sok köztük a csillogó, a részigazságokat, fél-igazságokat és csábítóan érdekeset nyújtó.
(“A gonosz sosem ölt ocsmány külsőt!”)
Sokan félreértelmezik az ősiségünket, a feltétel nélküli szeretet, a pozitív rezgés és a másik orcánk odanyújtását hiszik női minőségnek.
Talán nem ártana a szkíta nőkről többet tanulni, akik a párjuk oldalán (is) harcoltak, ha kellett. Nem otthon rezegtek pozitívan, dobolgatva, mantrázva, és várták szeretettel a férjüket, fiaikat legyilkoló ellenséget.
(TOMIRIS) Földanyánk is a hajából font ostorral csépelte a piros bikát. De még Jézus is kiebrudalta a kufárokat a templomból, és képmutató hazugoknak nevezte a farizeusokat, a zsidókat pedig a sátán (Jehova) atyjuk gyermekeinek, aki emberölő és hazug a kezdetektől fogva. Nem hiába volt Nimród vére, Magori Mágus, ahogyan a zsidók valójában nevezik.
Ennyit az „ítélkezésről”…
A gonoszt néven kell nevezni és el kell utasítani.
NEM tartjuk oda a másik orcánkat is,
NEM leszünk önként áldozati bárányok.
Ezért kell Hunor is!
Amíg Hunor és Magor háttársként, testvérként volt jelen, addig erősek voltunk Földön, Égen.
Ráadásul, a nagy ezotériás szeretetrezgés közben ne feledkezzünk meg Szent Mihály arkangyalról sem, aki szintén nem a keblére ölelte szeretettel a sátánt. Ő a mennyei hadak nagy és győztes harcosa, aki angyali seregeinek élén letaszította az Isten ellen fellázadt gonoszt és követőit a mennyekből.
A Táltosainknak (a pálosoknak is, ha kellett, és Jézusnak is) kard volt az oldalukon.
Amit az ezotériában és pozitív rezgés divatjában elmerülők nem nagyon említenek, hogy Magor mellett miért volt Hunor, mint háttárs. Nimródnak ikerpár gyermekei voltak, pontosan ezért. A Harcos kell, hogy ne tudják fizikai síkon megsemmisíteni a MAG-ot. A Földi-létben az önfeladással még egyetlen fajnál sem találkoztam. Az önvédelem fontos eleme a létünknek. A Földön, az anyagi létbe süllyedve kell eljutnunk Égi Atyánkhoz, ezért keskeny az ösvény, ami hozzá vezet. De egy biztos, hogy Égi Atyánkhoz csakis Földanyánkon keresztül vezet az út. Elsőként itt a Földön kell tisztának és igaznak lenni, hogy a Ménúrságba jutásunk lehetővé válhasson.
Ez a világ pedig most Ármány uralma alatt áll, mert adatott neki hatalom.
Ősidők óta harcolunk Ármánnyal és követőivel, mert ez a küldetésünk. Ebben a sátáni világban tűzzel-vassal irtják a gyökereinket, tévtanokkal mérgeznek, hogy ne tudjuk, kik vagyunk, és mi a dolgunk.
Nimródnak is azért kellett küzdenie, mert a szeretettel befogadott feketefejű akkádok feldúlták és sárba tiporták a bűntelen sumerok tiszta társadalmát. Ugyanez történik napjainkban. A feketefejűek, morál nélküliek meggyaláznak és eltaposnak mindent, számukra gyűlöletes a MAG-ság, és mivel nincs meg a Harcos kaszt, ezért gyengék vagyunk, szinte szabad préda. Az igazság erő nélkül pedig tehetetlenség. Nincs Harcos kaszt jelenleg, csak tanácstalan és erőtlen, ostobán hencegő csoportok. De vannak egyedülálló, csendes, igazi harcosok, néhány kőkemény veterán, és kisebb csoportok, akiknél meg van a test-lélek-szellem egysége. Ők emelt fővel lehetnek Hunor örökösei, igaz képviselői.
Nimród előtt, a vízözön előtt volt az ún. „Aranykor”.
A mágikus világkép visszanyúlik az özönvíz előtti korokba, így az emberiség őskultúrája a magyarság révén öröklődött át a vízözön utáni emberiségre. A hagyomány szerint a mágikus tudás Nimród révén került be az özönvíz utáni emberiség világörökségébe.
„A mágikus művészetek Nimródtól erednek.”
Nimródnak már Ármánnyal és a szeretettel beengedett feketefejűekkel (morál nélküliekkel) kellett harcolnia. Ez a harc azóta is tart. Tudjuk, hogy ebben nekünk, Magyaroknak hol a helyünk.
A legsötétebb időkben, a legnehezebb feladat vár ránk.
Azért uralkodik ilyen állapot, mert a feketefejűek, akik ellepik lassan hazánkat, az idegen-szívűek, a sötét lelkiségűek pusztítanak bennünket minden szinten. Nehogy már az ő bűneik miatt és ármánykodásuk miatt is nekünk legyen bűntudatunk, mert azt mondjuk végre, hogy „eddig és ne tovább”!
Nem a MAG-unkért való kiállást, az Ön-MAG-unkra találást, hanem az önfeladást, a bűntudatot sugallják nekünk a napjainkban oly népszerű ezotériás, mindent megbocsájtó, a gonoszt is szerető, csak pozitívan rezgő „ál-spiri” nézetekkel az ezeket ködös tekintettel nekünk kiokítóan előadók.
Persze, könnyebb egy piperkőc „mestert” követni, el-mágiázgatni és csatornázgatni, miközben ehhez sem tudás nincs, sem felhatalmazás, mint megkeresni a Tiszta Forrást. Ne csodálkozzunk, hogy itt tartunk. Egy hazug, képmutató, ostoba, táltos-képzős, ál-sámános, szexért dobkészítős, „Nótárméris” Attila-dombos, ég-királynős, pénzhajhászós, irigy és hatalommániás mocsár az egész szakralitásunk.
Tisztelet a kivételnek. Akinek nem inge, ne vegye magára.
A divatos tévtanok hirdetése és önfeladás helyett mi tesszük a dolgunkat. Ez nem mennyiség, hanem minőség kérdése. Éppen ezért bukik a sátáni világrend:
„Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni.”
ÍGY lesz!
Én ilyen képet látok magam előtt, amiért valóban tenni kell.
Emelkednünk kell, erőt kell merítenünk, amihez meg kell találnunk a tiszta forrást.
Ehhez a Nimródi örökség helyes értelmezése elkerülhetetlen: HUNOR és MAGOR ikersége, annak együttes megvalósítása, amikor testvér a testvért megtalálja, és együtt járják őseink Égi-Földi útját.
Ehhez a valódi női- és férfi minőség kell, de csakis a Hagyomány és az Ős-Tudás alapján.
Ez pedig nem megy azzal a hamvába holt, internacionalista gondolattal, hogy „Magyarország mindenkié”, azzal meg főleg nem, hogy csupán önfeladással és szeretettel legyőzhető a minden ocsmányságra képes, sátáni világrend. Ez naivitás jelenleg. (Az indiánok is sokra mentek vele…)
A sólyom nem adja át önként a fészkét a kakukknak, az oroszlán meg nem adja át az életterét a hiénáknak. A patkány sem hasonlít a Csodaszarvasra.
Feketefejűekből pedig SOHA NEM LESZ MAGYAR!
(Ehhez előbb le kell győzni Ármányt, aki most a világ ura.)
Szóval, hajóácsok, javítók, jobbítók, gyógyítók, tanítók kellenek, nem idióta, melldöngetős, magukat harcosnak kikiáltó félkegyelmű „vitézek”, és nem álszent és önfeladó szeretet-rezgők.
Keressük a Tisztaszívű, Igaz Magyar Testvéreinket. A Háttársainkat. Eljött a mi időnk!
„A magyarok nagyságának mindig az volt a titka, hogy a legfőbb dolgokat mindig vérségi, testvéri alapon szervezték meg. A „szkítaság” lényege az volt, hogy egy vallásra kellett lépni, majd a szittya törvény, vagy jogrend szerint kellett élni és harcolni.”
Mivel a magyarok nagy bukásainak oka mindig az volt, hogy testvérnek fogadtak el olyanokat, akik erre méltatlanok voltak, illetve, egyszerűen az ellenségeik voltak, ezért csak azokat tekintjük Magyar Testvéreinknek, akik a régi szokásjog szerinti, a kidolgozás és megvitatás alatt álló „Turul Alkotmányt” elfogadva, velünk egy „vallásra” lépve, betartják a szittya jogrendet, amely szerint élnek, és amiért harcolnak is, ha kell.
Egykor a szokásjog tartotta egyben a törzseket. Ezt elfeledtük, az őrület megette a rendet.
Ezért lassan kibontjuk a „Garázda Lófő” zászlaját.
Keressétek egymást, igyekezzetek, hogy Testvér a Testvért megtalálja!
Szakrális Hierarchiát építünk, hogy legyőzzük a sátáni „rendszert”, ami se nem rend, se nem SZER.
De ez csak érdem és jellem szerint történhet, azok között, akiknél a szkíta rend életforma, nem pedig csak külső máz, vagyis a szó- gondolat-tett összhangja megvalósul. Csak azokat fogadjuk Testvérünknek, akik erre méltóak.
A méltatlanokat, árulókat, ellenségeket nem tekintjük Testvérünknek, és nem tűrjük meg magunk között, még itt, a csoportban sem. Eljött az idő, eddig és ne tovább!
ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART!
Vata hangja
Kürt harsan, szólnak a dobok,
Egy a zászló, mit nektek hozok.
Egy az Isten is, fent az égben,
Egy a nemzet, úgy, mint régen!
Mi ketté vált, egy lesz újra!
Harcosnak, táltosnak egy az útja.
Magyarok egykor szabad népe!
Kiben él még a Turul vére?
Nimród álmát hegy vigyázza,
Kilenc holló szállt le rája.
Hunos Éren, mocsár partján,
Öreg sétál, sólyom vállán.
Vata Lófő, magyar pogány,
Arany patkó fehér lován.
Csillagösvény rejti nyomát,
Fentről védi szent otthonát.
Parazsat fal paripája,
Égig ér a lajtorjája.
Hét forrásból iszik éjjel,
Lelke eggyé vált a Fénnyel.
Vata táltos szól hozzátok,
Testvéreim, nem halljátok?
Nekünk üzen minden szava:
Egy az Isten, egy a Haza!
Mi ketté vált, egy lesz újra!
Ez a nemzet közös útja.
Magyarok ősi, szabad népe!
Él bennetek a Turul vére!
Ó.J.