/”Garázda Lófő” gondolatok/
„A madár választja meg magának a fát, s nem a fa választja meg magának a madarat.”
(Az ember maga irányítja az életét. A döntéseinkért mi tartozunk számadással.
A „jómadár” szó jelentése: semmirekellő ember, olyan személy, akit a viselkedése alapján haszontalannak vagy gazfickónak tartanak.)
„A boldogság madara költöző madár…”
Gyakran elhagy minket. De itt maradnak a szarkák és a pávák. Az egyik megrögzött tolvaj, a másik kevély mihaszna. A kerecsensólyom nem költöző, helyben maradó, az idők kezdete óta. Már akkor a Tudás fáját és az Élet fáját választotta. Napjainkra azonban teljesen elszaporodtak a szarkák, pávák, seregélyek, verebek, papagájok és egyéb jómadarak, melyek másfajta fákat választottak maguknak… Sőt, egész állatsereglet vert itt tanyát: patkányok foglaltak hont, disznók elé szórtunk gyöngyöt, marhák osztják az észt, majmokat majmolunk és kígyókat melengetünk a keblünkön.
A Turulmadarat rozsdás kalitkába zártuk.
A rend felborult.
Míg a pávák páváskodtak, a tolvaj szarkák mindent elloptak, a disznók egyre nagyobb disznóságokat csináltak és csak majomkodott mindenki, miközben a mi kis nemzeti állatfarmunkat megfertőzték a patkányok. Lett itt minden: kergemarha kór, madárinfluenza, disznó-pestis, majomhimlő. A rókák megvesztek, medvék és zebrák bukkantak fel a legváratlanabb helyeken, a vaddisznók lementek a metróba, a nyulak pedig lerúgták a rollereseket az útról. A Tisza kiáradt, a Duna meg elapadt. A melegvizek forrásainak országa lassan sivataggá vált, ahol júdáspénzért „jégkármentesítők” oszlattak fel minden felhőt, nehogy már egy csepp eső is essen… A chat GPT megmondta a tutit bármiben is és okos kütyüket nyomkodtak zombivá vált hülye gyerekek reggeltől estig.
A rend éber őrei a bűnözők helyett a bűnvadászokat üldözték, az orvosok az igazi gyógyítókat, a jog az igazakat, a papok pedig a táltosokat. A normális lett az abnormális, és fordítva. A hierarchia felborult, az alja került felülre. Az őrület megette az észt. Mindenki a másikat okolta a balsorsért, pedig „a madár választja meg magának a fát”… Véres bosszúért lihegett a szeretet-ország lakossága. Érdekes ez a történelem: tört-én-elem. A törött én, a széttört önvaló eleme, amit megszállt a félelem (fél-elem)…
„A Kiskanász – vásári hintások sarja-, igazságos szigort akar, de az sanyargatássá fajul. A nép lehurrogja, de nem tágít. Avítt helyébe hevenyészett törvényt erőszakol. Magára haragítja a Hadakat. A tengereken utat változtatnak a hajók. A zsinegen táncoltatottak késve lépnek a szárnyas nyilak ősi útjára, de lépnek. A kertek művelői könnyen vészelik át a nehéz időket, mert más módon se pénz, se posztó. Előrelátó ki kamrát tölt. Sehonnani bitang árulók ínségbe, romlásba döntik a nemzetet. Csak alantas szolgálatok maradnak, égbekiáltó árulások. Lesznek, kik alattomos ellenséggel fújnak egy követ. Ebből belviszály is támad, meg külső viszály is. Szítják, tüzelik őket távoli idegenek, akik vizeinket szomjazzák, földjeinket éhezik. Kettészakad a nemzet, lángra lobban az Ország. A lángot vér oltja. A nép fele elpusztul. Oltalmazó rejtekhelyről gondoskodik, aki hallgat az Egekből sugallt igékre. A megszeppent maradék Boldogasszonyt hívja. Ekkor becsületes alkuval visszakerül, ami visszajár. Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé.”
A jómadarak elrepülnek melegebb égtájra, vagy hűvösre kerülnek.
A kalitka pedig végre kinyílik és újra szárnyalni fog a sólyom.
“Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni.”
De addig még sok szenvedés vár ránk, mert mi folyton a jómadarakat választjuk. De egyszer talán mégis fészket rak nálunk újra a boldogság madara is…
„Ti boldog tigrisek, ti boldog madarak,
Boldog halak, kígyók, férgek és bogarak,
Te szerencsés holló egynehány száz télig,
Te szerencsés kérész reggeltől estvélig,
Ti a természetnek szülöttei vagytok
S egy ily édesanyát soha el nem hagytok:
De mi az erkölcsnek, e száraz dajkának,
S az észnek, e tőlünk vállalt mostohának
Hideg intésein makacsulva járunk,
A nyert jót megvetjük s képzelteket várunk.”
Majd talán visszatalálunk mi is egyszer Boldogasszony édesanyánkhoz és többé soha el nem hagyjuk a jómadarak kedvéért… hiszen eredetileg mi is, a Turul népeként, a természet szülöttei voltunk (vagyunk)…
-a „fogadós”-