„Egyre inkább feloszlik a ködfátyol a múltunkról, amelyet évezredek óta folyamatosan borítanak ránk, és sötét erők gondoskodnak arról is, hogy az ég soha ne tisztuljon ki felettünk. Ám „az igazság akkor is igazság, ha csak egyetlen ember képviseli, sőt akkor is, ha senki sem képviseli.” Ezért hát oszladozik lassan a ködfelhő az igazságról, amely a magyarság múltját eddig sikeresen eltakarta.
A páros hatalom jól ismert a magyarok őstörténetében, bár ennek jelentőségéről napjainkban már nem esik szó. Páros hatalom volt Góg és Magóg, Atilla és Buda, Hunor és Magor, valamint Árpád és Kurszán stb. esetében is. Az még érthető, hogy az ősi párosságot nem érzékelte a kutatás. A szembetűnő viszont az, hogy a hon-visszatérő Árpád társát, Kurszánt mennyire elfeledtette a történész szakma.”
A megismeréssel és megértéssel egyre pontosabban bizonyíthatóvá válik a szittya magyar-népek meghatározó szerepe az emberiség ősmúltjának történelmében. A zsidók tehát nyugtalanok, mert félnek a magyarok szellemi „feltámadásától”, amitől a szlovák, szerb, román és osztrák területszerzők (rablók) is ugyanúgy félnek. Közismert dolog, hogy a rablók mindig féltek és félnek a megkárosítottaktól, és talán még lelkiismeret-furdalásuk is van.
„A judeo-katolikus vallás, ahol a pápa az Isten földi helyettesének nyilvánította magát, és minden földi hatalmat – az Isten nevében – ő legitimált, kitalálta az egyeduralkodó királyságot, ahol nemcsak az emberek, hanem maga az ország is a király tulajdona lett. A pápaság és a királyok egyenes érdeke volt a hatalom teljes kisajátítása.
Ennek érdekében pedig el kellett tüntetni, sőt átkozottá kellett tenni mindent, amit a szittya-pogányok tettek és működtettek. Sőt, a mai „pénzisteni” demokrácia is a pápaság uralmának logikus következménye. Nem véletlenül fogalmazták meg a szeptuaginták a legfőbb törvényt, hogy: „Adjátok meg az Istennek, ami az Istené, és a királynak azt, ami a királyé!” (A királyi státus pedig nem a szittyák találmánya volt.) Így jutottunk oda, hogy a „király” (láthatatlan háttérhatalom) és bankár páros uralom zsákmányolja ki és teszi tönkre mind a világot, mind az emberiséget.”
A Hun-Magyar népek vallási-, szellemi-, társadalmi- és katonai életében és szervezetében egyaránt az Istenanya és Istenatya szemlélet volt a meghatározó.
Ez a Hun-Magyar népek életfelfogásának a párossága. Nap és Hold.
(Az eredeti „szittya vallás” nőelvű volt.)
A „páros” szemlélet szétválásának oka minden esetben a vallási válság volt. A testvérnépek külön nő és férfi isteneket választottak egymás ellenében. A „nagy gyűlölet” mögött mindig is vallási ellentét állt. A szemita hímelvű vallás megjelenése így okozott azóta is tartó gyűlöletet.
A „szittya vallás” szétválása és szétesése rendkívül bonyolult folyamat volt. A szakadás első szakasza a „nem -tiszta”, a „szemetes” (szemita) jelenség felbukkanása volt. Az anya-tisztelő szittyák egy része férfi istent választott, majd zsigeri ellenségekké váltak. A nem-tiszta szemita, azaz semmítő (megsemmisítő) ekkor vált vallási mozgalommá.
Istenanyánk és Istenatyánk szeretetében erősek voltunk. Boldogasszony tiszteletünket a génjeinkben hordozzuk ősidők óta a szittya vallás és a Hun-Magyar eskü legfontosabb erkölcsi, vagyis Isteni parancsaként.
A Magyarok nagyságának mindig az volt a titka, hogy a legfőbb dolgokat mindig vérségi, testvéri alapon szervezték meg.
A nagy bukások oka pedig mindig az volt, hogy testvérnek fogadtak el olyanokat, akik erre méltatlanok voltak, illetve, egyszerűen az ellenségeik voltak.
A szittya vallás, vagyis a „szkítaság” lényege az volt, hogy egy vallásra kellett lépni, majd a szittya törvény, vagy jogrend szerint kellett élni és harcolni.
Práczki István: Szittyák és a Napvallás
HA A TESTVÉR A TESTVÉRT MEGTALÁLJA…
„Összítés”, összefogás, de csakis az ősi rend szerint, és csak azokkal, akik Istenanyánk és Istenatyánk szittya hitét vallják a magukénak, és a szittya törvény, vagy jogrend szerint akarnak élni és harcolni.
Ez a feladat.
Turul Nemzetség.
„Nincs, de nem is lehet magyar “bűnbánat”, mert milliószor annyit szenvedtünk már általuk, mint amennyi szenvedést az „ország-hódítóknak” elődeink okozhattak jogos önvédelmükben.”
