A babilóniaiak úgy hitték, hogy Ea (Enki) isten székhelyén, a világ közepén (Eridu- “Eredő”) állt és a gyökerei mellől törtek fel a világfolyamok.
A népmesék hőse nagy viszontagságok közepette jut el hozzá, melynek halhatatlanságot biztosító gyümölcseit a (3, 7, 9, vagy több) fejű sárkány őrzi.
“Életfa, világfa, születésbe-halálba, világból világba.
Égig érő fának leveles hét ága, összeköt és megtart: táltosok létrája.
Gyökere és törzse, pompás koronája a három világot szemünknek mintázza.
Földi élet fakad erős oltalmába, Égi tudást ad át lombja – suhogása.”
„Ezen időkben el lett ültetve egy fa, az egyetlen fa, Enki, a bölcs isten ültette az Eufrátesz partjára, mielőtt vitorlát bontott, és elment az alvilágba…”
„A fa törzséből, Uruk fiai faragtak egy csillogó trónt, Inanna részére….”
„Nem véletlenül készült abból a fából Inannának,
az örök megújulás és termékenység istennőjének trónja…”
