(Miért nevezték Vata táltost „garázda lófő”-nek?)
„Íme, én, nevesembiztos ősök tudásának őre, szólok BOLDOGASSZONY nevében”:
„Az ember „isteni tudással” rendelkezik, ami nem más, mint a génjeinkbe táplált ismeretlen eredetű (túlvilági) és identitású (istentől származó) őstudás (ösztön), melynek a megtanulható tudáson felüli ereje teszi lehetővé az ösztönös tudást, ami nem tanult dolog, hanem egy génjeinkbe kódolt ősi program. (Az „ösztön” a magyar ősnyelv szerint istent jelent: östen, ős-tény.)
Ez pedig nem más, mint az „anyagi testünkben” levő, testen túli, szellemi tudás.
Az ember különleges „test-feletti” képessége, hogy elvontan is képes gondolkodni, sőt, ezeket a gondolatokat szóban is és írásban is le tudja rögzíteni.
A magyarság ősi öröksége a rovás.
Ősibb minden egyéb írásnál, ahogyan a nyelvünk is.
Az „Aranykor” szittya népei szellemileg, de főként morálisan semmivel sem voltak alábbvalóbbak, mint a „fényes” ókori népek, vagy akár mint a mai kor népei. Sőt… !
(A szittyák lovagiassága és becsülete közmondásosan híres volt. A szittyák nem öldököltek, és a rabszolgaságot sem ismerték.)
Sajnos, még ma is általános történelmi ténynek, szinte törvénynek számít, amit a zsidó és zsidó-kereszténynek nevezett vallások kb. másfél, kétezer év óta terjesztenek. Ez a „két” (valójában egy) vallás teljesen meghatározta (és meghatározza) a „fehér emberek” világtörténetét. Ezzel egyidejűleg pedig teljesen kisajátították az emberek lelki életét és a pénzre épült erkölcsi felfogását. Mindezek fényében nem ártana, legalább nekünk, magyaroknak „némi” szkepticizmussal megvizsgálni a történelminek nevezett vallások tanításait, és az úgynevezett „szellemi prioritásukat”.
Főleg azért, mert a mi őstudásunk és isten-képünk azért kaptak évszázadokon keresztül „szitok-minősítést”, mert a fenti „két valláscsoport” felfogásával ellentétes „hitet” (pontosabban: tudást) és isten-képet hirdettek.
Az istentisztelet és az isten-imádás
Az istentisztelet és az isten-imádás olyan alapfogalmak a szittyákkal kapcsolatban, melyek a gyökerekig hatóan határozzák meg a mai „modern” vallások és az „ősi szittya napvallás” közti- még ma is szinte áthidalhatatlan- különbséget. Ez azért fontos, mert az isten és ember kapcsolatát a mindennapos pragmatikus viszony határozza meg. A félelmetes és bosszúálló, a heted-íziglen büntető isten a félelem jelenlétét feltételezi. A szerető, de szigorú és igazságos isten viszont tiszteletet, bizalmat és szeretetet kelt az emberekben.
(A vallások princípiuma a szeretetnek és a félelemnek a kölcsönhatását, és a lelki összefüggéseit tükrözi.)
A „Krisztus-utáni” „keresztény” vallások dualista vallások lettek, bár ezt sokan igyekeznek cáfolni. Ez a kettősség tulajdonképpen a jónak és a rossznak, tehát az istennek és a sátánnak a harcában jelenik meg.
A hun-magyar „ősvallás” jellemzője a hármasság volt, a trializmus: Az Ősanyából eredt, majd a Páros Istenséggé fejlődött, aminek természetes következménye volt az Istenfiú megjelenése, tehát a „Három-szentség” őskultuszának a kialakulása.
A szittyák Hármassága: Atya-Anya-Fiú.
(Napistennő: FEHÉRLÓ, Fehérló fia: Vörös csikó, rőt-mén, Ménrót, Nimród, a hunok és Magyarok ősapja, Kuson keresztül egészen Noéig és az özönvíz előtti kilenc isten-ősig! „Természetesen” a zsidók leggyűlöltebb ellensége, hiszen Nimród – és ezáltal a népe is – a napistent személyesítette meg. A Turul a napisten jelképe. Turul Nemzetség: Napisten nemzetsége.)
Krisztus halála után „vallási interregnum” alakult ki.
(Ekkor, magukat megváltóknak hirdető, gyanús népámítók tűntek fel, akik „új vallások” sokaságát zúdították a szeretetre és megváltásra áhító emberekre, így akarván az emberek szellemi irányítását megszerezni maguknak.)
Az események azt mutatják, hogy az apostolok által „világszerte” elterjesztett krisztusi szeretetvallást sokan, sokféle helyi szokással, változtatással és értelmezéssel kívánták tovább „fejleszteni”.
A zsidók hamar felismerték az új vallás „ígéretes” európai jövőjét, és elhatározták, hogy beépülnek a római egyházba. („Ha nem tudod megakadályozni, akkor állj az élére!”)
Az igazi Pál apostolt a 72 rabbi közreműködésével, Saul-Paul rabbival cserélték fel. Krisztus ugyanis azért változtatta meg a két Simon nevét Péterre és Pálra, mert az azonos nevük sok félreértést okozhatott. Az eredeti Simon-Pált a Biblia csak Simonként és mágusként említi.
(Simon mágus – úgy akart tanúságot tenni feltámadási képességéről, hogy élve eltemettette magát. Keresztelő Szent János olyan nagyra tartotta Simon Mágust, hogy őt nevezte meg utódjául.)
A „szent-Pállá” „felnemesített” Saul rabbit a zsidó vallási vezetők utólagosan „építették be” a Bibliába és ezzel a római egyház legendáriumába.
Ennek a célja a zsidó szellemiség szerinti egyedüli Úr-isten kultuszának hirdetése, és a Szűz-anya isten szerepének leépítése, majd a második-harmadik vonalba helyezése volt.
Napatyánk és Napbaöltözött Nagyboldogasszonyunk szerető párosa helyett
így jött el Jehova, a bosszúálló férfiisten korszaka.
Ezzel egy olyan vallás terjedt el, mely a szittya vallás kemény erkölcsével szemben álló, haszonelvű (helyesebben mondva: pénz- és kamat elvű, uzsorás) tanokat hirdetett és valósított meg.
Ez törvényszerűen azzal járt, hogy ettől kezdve nemcsak, hogy eltértek a szittya vallási tanoktól, hanem egyre meredekebben szembe is helyezkedtek vele.
Ennek fő oka az volt, hogy a szittya vallás tiltotta a kamatot, és az uzsorát akár halállal is büntette.
Ez a zsidók számára elfogadhatatlan volt, hiszen ők éppen a kamattal és a pénzváltással tudták vagyonukat és hatalmukat rendkívül gyorsan és hatékonyan gyarapítani.
Ettől kezdve a zsidók legfőbb ellensége a szittya napvallás lett, melyet minden erővel és eszközzel üldöztek és üldöznek, akár csak a nemzetünket. Jelszavuk: „a fő-ellenséget haláláig kell üldözni”!
(Semita= semmítő)
A hímelvű zsidó vallással lépett új szakaszába a vallási válság. A történelmet végigkísérte az emiatti háborúk és vérengzések sora, ahogy ma is ez történik.
A 72 rabbi műve (Biblia) leírja, hogy a szittya fejedelmek (vérszerződés) választása után, az új fejedelmet koponyaműtéttel „tökéletessé” operálták. „
A szittya országokat ugyanis csak ilyen, „agyafúrt” és „furfangos”, „megvilágosodott „és „láng-eszű” vezérlő fejedelem képes a szittya erkölcs alapján jól vezetni. Lásd: Turul Nemzetség.
Azóta is a Naparcúak küzdenek a feketefejűekkel,
a Világ Világossága a vakvilággal.
Így lett az ősiségünkért és az Igazságért kiálló mágusok vezetője Vata,
akit nem véletlenül neveztek az áruló Gellért püspök hívei „garázda lófőnek”.
A rovásunk, múltunk, kultúránk megsemmisítése és meghamisítása évszázadok óta zajlik, talán a fentiekből érthető, hogy miért.
A feladatunk is érthető. Ezt pedig még az ellenségeink sem „róhatják” fel nekünk…
Felhasznált Forrás: Práczki István: Szittyák és a napvallás