Az a leány, akinek nem volt jelen az apa az életében, elveszett.
Nem örökre és végérvényesen, de nagy hátránnyal indul.
A jelenléten azonban nem pusztán a fizikai megjelenést értem, hanem a stabilitást, erőt, erkölcsi tartást, tisztaságot, egyensúlyt és támogatást.
Az apa olyan lenyomat a lélekben a lány számára, mint egy záró pecsét egy levélen.
Egyben tart, lezár, és megtart.
Identitást és stabilitást ad.
Ennek hiányában a lány nem kapja meg az egyensúly lenyomatát és olyanná válik, mint a mezei virágok, amelyek ingadoznak a szélben és egy nagyobb vihar magával sodorja vagy megroppantja őket.
A lány számára önmaga megismerésének a tartópillére az apa.
Ő ad biztonságot a mélyre merülésben, az örvények felismerésében és a viharok során ő a kiegyensúlyozó pont, a horgony.
Az apa nélkül felnőtt lány az erő látszatának tudattalan vonzásában él.
Ösztönösen olyan férfit keres, aki a stabilitás látszatát jelentheti számára.
Nem olyat, aki stabil, hanem olyat, aki betölti a teret, akinek az egója akkorára duzzadt, hogy képes elhitetni önmagával és a külvilággal az erő látszatát, ami kiterjedés csupán, súlypont és identitás nélkül.
A másik lehetőség a választásra a tetszhalott fiú, aki csak idomulni és viszonyulni tanult meg énképviselet nélkül.
Az egyik az erő látszatát, a másik az irányíthatóság illúzióját adja.
Az egyik úgy tűnik, mint egy erős kéz, aki képes a vezetésre, a másik pedig, mint egy puha kéz, amelyet lehet vezetni.
Valójában mindkettő illúzió, mert mindkettőből hiányzik a férfi erő stabilitást adó része, a valódi harcos, a megdolgozott identitás, a tudom ki vagyok világossága. Ennek ellentéte az énkiterjesztő agresszivitás, vagy mindennek alámenő énvesztés.
Az elveszett lány az apját keresi egész életében és szeretné betölteni az apa által üresen hagyott hiányt a lelke mélyén.
Mindaddig tart ámokfutása és boldogtalan keresése, míg fel nem fedezi önmagában a férfi erő benne rejtőzködő csíráját, aminek apja nem tudott támaszt adni a növekedéshez.
Mert az apa feladata, hogy megtámassza leányában a világosság és igazság szeretetének a képességét, a belső stabilitás és egyensúly alapjait.
Apa nélkül a lány belesodródik a hatalom vagy szépség illúziójának keresésébe, önmagát belül elfeledve és feladva.
Apa hiányában a leány nem az igazságot, hanem a saját igazát keresi és bizonygatja egész életében.
Az apa horgony szerepének kiesése miatt, a leány kívülre helyezi és önfeledten a külvilágban keresi a siker és betöltöttség érzését.
Emiatt könnyen belefeledkezik vagy beleveszik a külső csillogásba, a látszat hatalom vagy erő illúziójának kergetésébe.
Boldogtalan útkeresése azonban nem tart örökké.
Amikor képes lesz szembenézni önmagával és felismeri a benne rejlő tudattalan dinamikát, esélye nyílik a kitörésre. Ha van ereje végig menni az önismeret szűk ösvényén, eljuthat a szabad választás lehetőségéhez és megtörheti kiszolgáltatott ámokfutását, amiben folytonos csalódások érik.
Szabaddá válni azt jelenti, hogy felismerjük azokat a tudattalan, meghatározó belső erőket, irányultságokat, amelyek fogva tartják választásainkat. A sérült kiegészülésre ösztönző vágy, indulati elem addig hat és tart minket fogságban, ameddig, fel nem ismerjük hiányainkat. Ha ez megtörténik, szabadon dönthetünk majd sorsunkról és utunkról.
-Sárváry György-