/”Garázda Lófő” gondolatok/
„A smaragdzöld fűvel benőtt dombtető közepén magasodó öreg vadkörtefa lombjai között egy feketerigó köszönti énekével a felkelő Napot. Hűséges fehér lovam csöndesen hallgatja. Oda temettem el…”
„Június 21.
Megtartó Boldogasszony – a Földanya ünnepe, Napisten havának 21. napja.
A nyári napforduló napja, a Földanya ünnepe.
Az Anyaföld Boldogasszonyunk egyik megnyilvánulása. Ebben a minőségében eteti, táplálja gyermekeit, és ellátja minden földi jóval. Ezért a Föld a megtartás, hiszen mindenünk, amink van, az Földanya ajándéka. Tündér Ilona varázslatos nagy napja. E napon csak lányok (szüzek) gyújthatták meg a tüzeket, ellentétben a szertüzekkel, amelyekhez női kéz nem érhetett. A tüzet szertartásosan megtisztított területen gyújtották meg. Az ünnepek megszervezése és levezetése is a nők feladata volt. A tűz lángja tisztító, betegség-elhárító erőként hatott arra, aki átugrotta.”
Boldogasszony Anyánk, Reginánk (királynőnk) Pátrónánk (védelmezőnk).
Babba-Mária, a Napba öltözött asszony.
Boldogasszony, vagy régiesen Bódog Akszin, az ősi anyaistennő magyar neve, melyet Gellért püspök tanácsára aztán a keresztény térítők Szűz Máriára alkalmaztak.
(„És az ő -Gellért- tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy az szíz Máriát ez Magyarországban Bódog-Asszonnak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák”.)
„Oltalmazónk! Minden titkok dicső Nagyasszonya!
Tatárlakai korong szövege
Vigyázó két szemed óvjon Nap Atyánk fényében.”
Boldogasszony Anyánkhoz (Nagyboldogasszony) imádkoztak őseink.
„Ég szülte Földet,
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágát,
Virága szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Szűz Máriát,
Szűz Mária szülte Jézus Krisztust –
Világ megváltóját.”
Boldogasszonyunkat Máriára (Kisasszony) változtatta a „vadkan” (Vatikán), de öngólt lőttek.
Petőfi a „Magyarok Istenére” esküdött.
Az új Himnuszunkban pedig Boldogasszony helyett „Istent” kérjük, hogy áldja meg a magyart, kit a balsors már régen tép és megbűnhődte a múltat, s jövendőt… De melyik Istent kérjük?
A Bibliából ismert „haragvót, bosszúállót”, aki egy másik nép istene?
Boldogasszony Anyánkhoz imádkoztak őseink.
„Ő adott életet nemcsak az embernek, hanem minden teremtett lénynek.
Ő a világban lévő női elem, az anyaföld (Földanya).
Az Ő ábrázolását láthatjuk őseinknél mind a lószerszámon, mind pedig a férfiak és nők ruházatán. Ezt azért tették, hogy általa az életet és a termékenységet védő istenanya oltalma alá helyezze őket a szkíta ember.”
A hunok istenanyja a „homlokán holddal ékes” Boldogasszony volt.
A feketefejűek bosszúálló, haragvó istene teljesen idegen volt őseink lelkiségétől.
A „szittya vallás” szétválása és szétesése rendkívül bonyolult folyamat volt.
A szakadás első szakasza a „nem tiszta”, a „szemetes” (szemita) jelenség felbukkanása volt.
Az anya-tisztelő szittyák egy része férfi istent választott, majd zsigeri ellenségekké váltak. A nem-tiszta szemita, azaz semmítő (megsemmisítő) ekkor vált vallási mozgalommá (JHVH).
A szemita rombolás helyrehozatala céljából ezért előbb kialakult a „páros istenkép” (Nő és Férfi). Az élet továbbvitelét a Földhöz hasonlóan a nő biztosítja. Ehhez azonban a Föld és az ellentétét képező Ég közös, együttes akarata, a nő és a férfi egysége, egyesülése szükséges. A „páros” szemlélet szétválásának oka minden esetben a vallási válság volt.
Ezért ebből idővel kialakult a hun-magyar „ősvallás” jellemzője, a hármasság, a trializmus:
Az Ősanyából eredt, majd a Páros Istenséggé fejlődött, aminek természetes következménye volt az Istenfiú megjelenése, tehát a „Három-szentség” őskultuszának a kialakulása.
A szittyák Hármassága: így lett Anya- Lánya- Fiúgyermekből Atya- Anya- Fiú, amit később Atya- Fiú- Szentlélekre torzítottak, a női minőséget teljesen kirekesztve.
Boldogasszony tiszteletünket a génjeinkben hordozzuk ősidők óta, a szittya vallás és a hun- magyar eskü legfontosabb erkölcsi-, vagyis Isteni parancsaként, a lelkiismeretünk arany tükre szerint.
(A sumer-babiloni Inanna-Istár és az egyiptomi Ízisz címe egyformán a „Menny és Föld Királynője” volt, ami pontos megfelelést /értelmezést mutat a magyar „menny-asszony” címével.
Inanna (az ég úrnője): „Ég-Föld szülte”, azaz, Ő az, aki az Ég és a Föld között közvetít.
Gyakran ábrázolták „szárnyas Inannaként” a Vénusz fényözönében megdicsőülve, egyik lábát egy oroszlán, vagy párduc hátán nyugtatva, vagy trónján ülve szintén szárnyakkal.
A „Mennyek királynőjeként” áldoztak neki még a jeruzsálemi templomban is.
A holdsarlóban nyugvó Esthajnalcsillag Holdistennőként őt jelképezte.)
A mi eredeti világképünkben a Rend-alapú létezésünk teremtője női minőségű.
Világunk anyatermészetű.
Világunkat anya-világegyetemnek hívják.
A mai ember tétován áll ebben a felfordult világban, ahol a női szerepkör becsülete és értékrendje szükségszerűen a végsőkig leértékelődött. Az a fordulat, ami a kései bronzkorban, mintegy 4-5000 évvel ezelőtt megbontotta a két emberi nem szerepköri egyensúlyát, mára mélypontját érte el. A figyelem a ciklikusan megszülető és meghaló „fénygyermek” (férfi) felé fordult, míg korábban az „örökkévalóságot” ténylegesen képviselő szülőanya volt a központ.
A legrégibb emlékezet anya- leánya- fiúgyermek hármas összefüggéséről beszél.
Ez a képzet változott át a bronzkor kései szakaszában atya- anya- fiú hármasságra, majd a kereszténységben teljes férfiúi hármasságra (atya- fiú- szentlélek). A három rendszer változása pontosan követhető emlékeinkben. Ebben a hármasságban a magyar istenanya képzetek a legősibb anya- leánya- fiúgyermek mitológiai emlékeket őrzik. A női fogalom olyan teremtő fogalom, amivel az ellenkező nemű férfi (JHVH) nem rendelkezik.
Az évezredek történelmi viharaiban szinte minden megváltozott, de Boldogasszonyunkhoz való töretlen hűségünk megmaradt, és ez még a mai, szétzilált nemzetünkben sem tűnt el teljesen. Hosszú és fájdalmas út volt ez népünk számára, melyben majdnem elveszítettük a gyökereinket éppúgy, mint a szárnyainkat, pedig a gyerekeinknek ennél nagyobb ajándékot nem is lehetne adni.
Hogyan jutottunk el idáig?
Hogy lehet, hogy mienk volt a „Tudás fája” (Uruk fiai abból faragták Inanna trónját), most meg ott tartunk, hogy „fáj a tudás”?
Van kiút ebből a helyzetből?
Megújulhat ez a nemzet?
A világ őrületéből csak egy út vezet ki: az, ami a Hagyományhoz és az Ős Tudáshoz vezet vissza bennünket.
Inanna teremtői kultusza 4000 évig tartós maradt – talán amiatt, hogy a mítosz sokkal tovább élő megtestesülése is tartósabb volt, mint más istennőké.
Az ő mitológiája magába foglalta az Eget éppen úgy, mint a Földet.
Azonban fontos emlékezni, hogy ma az ő földkirálynő szerepe, mint istennőé, a judeo-keresztény hagyományban elveszett.
Azonban a magyar hagyományban Boldogasszonyként, Tündér Ilonaként megmaradt.
(Inanna a Föld istennőjeként a termékenység istennője: holdanya, aki szülte a növények napistenét.) A Föld megszemélyesítése a Földistennő, az emberek anyja, a Napisten neje, legáltalánosabb nevén, Tündér Ilona (élet anyja). Tündér Ilona Földistennő a tavaszi napéj-egyenlőségkor, a Napistennel történő násza után (Nászünnep, Gyöngyvirágünnep) a Magyar Ilona, azaz Boldog Ilona nevet veszi föl. A magyar leányok azóta tudják, hogy édesanyjuk, Tündér Ilona jogán, minden leány tündér. A tündér fényvilág képviselői vagyunk mi magyarok. Magúr (Magor) és Ilona nászát követően, Tündér Ilona a Magyar Ilona nevet vette fel. Magorban és Ilonában válik kézzelfogható és naponta ismétlődő eseménnyé az ősteremtés csodája. Magyar Ilonán keresztül tapasztaljuk Isten gondoskodó jóságát. Mint szerető anya óv, táplál bennünket.
„Az Igazsághoz csak akkor lehetsz hű, ha előbb hűtlen lettél a hazugsághoz, a tévedéshez.”
Őseink mindenben az igazságot keresték, s ez a tulajdonság örökségükként ma is életünk része kellene, hogy legyen.
A mai világban viszont egyre nyilvánvalóbbá vált a számomra, hogy ha igazat mondok, a fejembe kerül, ha nem, akkor a lelkembe.
Sem a „fejetlenség” sem a „lelketlenség” nem tűnt túl jó útnak.
Vajon az őseink mit választanának?
„Szegény nyomorultak – szólalt meg, miközben a csillagokat bámulta.
– Eléggé unhatják már, hogy mindig minket néznek, mi pedig mindig ugyanazokat a hibákat követjük el.”
„A nyomorultaknak nincs más vígasza, csak a remény.”
Mi vagyunk az „árván maradt erdő”, az „árván maradt virágos mező”, az „árnyas, csendes berkek”, akikben megőrződött, átmentődött a szívünk vágya.
A Nemzet szíve bennünk dobban.
Él, lát, hall, Tud és szól a Föld Magyar szíve.
A rejtező Magyar Lélek bennünk éled. Tündérország a szívünkben, lelkünkben lakozik újra.
„Ősvallásunk felsőbb lényeit csak akkor fogjuk valóban megismerni, ha nemzetünk különböző törzsökéinek róluk fent-maradt hagyományait egybevethetjük.”
Június 21. Megtartó Boldogasszony – a Földanya ünnepe, Napisten havának 21. napja. A nyári napforduló napja, a Földanya ünnepe…
– a „fogadós”-