/”Garázda Lófő” gondolatok/
„S jött a hizelgő lassu kábulat,
Mely a magyar szivét elringatá”
„Feledte nyelvét, ős szokásait,
Gúnyt űze abból, a mért apja halt.”
Buszokkal és kitakart kordonokkal hermetikusan elbarikádozott helyszínen, saját, a végső bukásig kitartó, maroknyi, bűntársi zombi-szektájának előadott, szánalmas performance-ot láthattunk évértékelő elnevezéssel. Pistike magyarázza a bizonyítványt, hogy a bukás tulajdonképpen majdnem siker, hiszen az eddig eltelt tizenöt év kudarca csakis azért történhetett meg, mert rossz volt az iskolaigazgató, de jövőre már új igazgató lesz a suliban, ami garantálja majd a kitűnő eredményt végre és talán teljesíteni tudja így ezután a második elemit is.
Don Quijote de la Mancha bátorítja a megriadt lovát, miközben a szélmalom elleni harcra próbálja ösztökélni. De a szegény ló tudja, hogy „a lovas mögött ül a sötét gond”, és sejti, hogy talán „ez a harc lesz a végső”.
Bár ez a mi nemzeti Don Quijote-nk inkább egy Sancho Panza, kinézetre…
„Az angol romantikus költő, Byron szerint Don Quijote története a világirodalom legszomorúbb sztorija. De mitől olyan szomorú ez a mókás lovagparódia? Talán, mert az önjelölt hős útja során egyre világosabbá válik, hogy valójában nem ő az igazi őrült, hanem a kor, amelyben élnie kell, és a társadalom, amely körülveszi.”
Egy bolond százat csinál, és ez tragikus egy orwelli világban, melyben élünk. Orwell az „Állatfarmban” bemutatta a diktatórikus módszerek létrejöttét és a totális állam felépülését.
A jelen kor őrülete viszont a már megvalósult rémálom világába kalauzol bennünket.
De ezt még mindig kevesen látják.
„A Nagy Testvér az az álarc, amelyben a Párt a világ számára megmutatkozik.”
Láttuk az évértékelőben: „HARC! HARC! HARC!”
„A háború merő szemfényvesztés.”
„Óceánia hosszú idő óta vív háborút hol Kelet-Ázsiával, hol Eurázsiával. Olykor, mikor békét köt valamelyikkel, hogy aztán a másikra támadjon, az Igazság-minisztérium dolgozóinak segítségével átírják a múltat, azaz a korábbi újságcikkeket egészen egyszerűen meghamisítják a Párt új irányvonalának megfelelően, majd minden eredeti példányt megsemmisítenek.
„Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.” – hirdetik az Angszoc hívei. Kísértetiesen csengenek fülünkben az Internacionálé sorai: „A múltat végképp eltörölni…” A Párt azonban nem elégszik meg azzal, hogy a feketéről a politikai széljárás változását követően mindenki azt állítsa, hogy fehér – a célja az, hogy követői valóban elhiggyék az újraírt történelmet.”
(Ruszkik haza – éljen Putyin.
Háborúpárti szankciók – békepárti szankciók.
Soros ösztöndíj – közellenség Soros.
Meghal, aki nem oltat – hazudtak a kovidról, hisz turbórákban hullnak az emberek, de ezt a hírt sem vesszük át Trumptól.)
„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy.”
„Repülőrajt” után „teljes rüszttel”, meg „áttörés éve”.
2026 majd jobb lesz… Mekkora lózungok kellenek még?
Ez az „áttörés” érdekes történelmi képet idézhetne fel bennünk vészjelzésként.
Volt már ilyen:
a doni áttörés, emlékszünk. „A Magyar Királyi 2. honvéd hadsereg 1943 januárjában a Voronyezs körzetében vívott harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett. A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek, és vesztek oda a -40 fokos orosz télben. A Főparancsnokság és az ország vezetésének mozgástere a katasztrófa elkerülésére teljesen beszűkült. Összességében a 2. magyar hadsereg összesen 100.000-120.000 embert veszített.”
Úgyhogy, csak óvatosan ezzel az „áttöréssel”, meg „harccal”! A repülőrajtból is mi lett…
No, de az évértékelőt feledve, térjünk kicsit vissza Don Quijote alakjához, aki egy erkölcsileg kiüresedett világban él, és magasról tesz a valóságra, nem köt kompromisszumokat. Don Quijote egy általa magasztalt korba, és világba vágyik, és belül teremti meg azt. Szomorú a történet, mert a külső, materiális valóságban szükségszerű a bukása.
Ebbe a bukásba követi a lova is, aki végig hűen a hátán cipeli őrült lovasát a „harcaiban”, bár ő maga is már csonttá soványodott közben. „A legatyásodott la manchai nemes paripája egy öreg, csontos csődör, akit Rocinanténak nevez. „Rocin” a régi kasztíliai nyelvben gebét jelent, az „ante” (=előtt, korábban) pedig névutóként változtat a szó jelentésén: a ló korábban egy gebe volt, de már a világ legjobb lova, akinek erejéről és gyorsaságáról hőstörténetek regélnek. A névadással tehát a lovag önmagára reflektál: tisztában van a külső valósággal, csak nem hajlandó alkalmazkodni hozzá. Egy nagyon erős, hosszan kifejtett monológjában elmagyarázza: azzal is tisztában van, hogy plátói szerelme, a szűziesen gyönyörű Dulcinea valójában egy tenyeres-talpas némber, akin már végigment a fél falu, de az ő hősi élete szempontjából ez teljességgel irreleváns, hiszen neki egy bálványra van csak szüksége, akit a zászlajára tűzve végrehajthatja hőstetteit. Mi ez, ha nem a fenomenológiai pszichológia és a pozitív szemlélet ideológiájának elővételezés Cervantes részéről, korát vagy 4 évszázaddal megelőzve?! Te teremted a valóságodat, a lelkiállapotod nem az ún. tényektől, hanem az értelmezésedtől függ.”
Nos, a mi valóságunkat egy felcsúti utcai harcos ninja teremti már tizenöt éve. A valóság számára irreleváns. A tények, a valóság nem számít a mi hős nemzeti Don Quijote-nknak, mert ő másként értelmezi. Ezért tapsolva, reménykedve és a győzelemben nem kételkedve vágtatunk vele a szélmalomharcba.
Illetve, ő vágtat a hátunkon, hiszen mi cipeljük az álmai felé.
Közben elhisszük neki, hogy mi nem csonttá soványodott gebék vagyunk, hanem a világ legjobb lova, akinek erejéről és gyorsaságáról nemzeti, szuverén hőstörténetek regélnek majd unokáinknak.
És ez az érzés – ha hamis is – sokaknak még mindig, bármit megér.
Hajrá Magyarok! Harc! Áttörünk a szélmalmokon… a valóság meg kit érdekel…
„E hon felett egy végső nagy csatát
Egy Isten és egy daemon küzdenek:
Magyar nemzet! Melyik részére állj?
Határozd el magad, és ne remegj!”
– a „fogadós” –