A legtöbb történelemkönyv a nagy gondolkodók eszméire, a harcosok bátorságára, a szentek jóságára és a művészek kreativitására koncentrál. Sokat mesélnek társadalmi struktúrák szövődéséről és felbomlásáról, birodalmak felemelkedéséről és bukásáról, technológiák felfedezéséről és elterjedéséről. Semmit sem mondanak azonban arról, hogy mindez hogy hatott az egyének boldogságára és szenvedésére. Ez a történelem megértésének legnagyobb hézaga. El kellene kezdenünk kitölteni.
/„A boldogság… az élet értelmével kapcsolatos személyes téveszméink összehangolása az uralkodó kollektív téveszmékkel.” J /
A természet legalapvetőbb törvénye, hogy minden élőlény a saját genetikáját szeretné örökíteni: elemi ösztön.
Utódainkban önmagunk folytatását látjuk. Az identitásunk a családnál kezdődik és onnan árad szét a nemzetbe, majd vissza. Egyetlen élőlény sem adja fel önmagát és vérvonalát, csak, hogy egy másik jól érezze magát. Pedig már egy ideje alattomosan erre próbálnak kényszeríteni bennünket.
(A kakukkfiókát nevelgető madárpár nemigen szolgálja fajtája túlélését. A kakukk megtévesztéssel és a fészek madárfiókáinak megölésével visel háborút, és soha nem lesz lelkiismeret furdalása.)
A világban jelenleg olyan folyamatok zajlanak, olyan erők működnek, melyek nyílt, vagy burkolt formában az etnikai viszonyok erőszakos megváltoztatásán dolgoznak. A céljuk: új emberiség megalkotása.
Ezt nem Isten akarja, nem a természetes szelekció, nem az evolúció. Ez tervezett és mesterségesen irányított genocídium, népirtás. Ráadásul faji alapon zajlik, és mi vagyunk az áldozatok.
A homo sapiens, az egykori jelentéktelen állat „immár az istenné válás szélén áll, a küszöbén annak, hogy megszerezze nem csak az örök ifjúságot, de a teremtés és a pusztítás isteni hatalmát is”. De vajon „van-e bármi veszélyesebb az elégedetlen és felelőtlen isteneknél, akik azt sem tudják, hogy mit akarnak?”
Nem vagyunk egyformák.
Óriási különbségek vannak közöttünk kultúrában, mentalitásban, értékrendben, világnézetben, bőrszínben, genetikában.
Erről senki nem tehet, de attól még tény, akárhogyan tagadják.
Idézek korunk egyik elismert tudósától: „A biológusok fajokba sorolják az organizmusokat. Az állatokat akkor tekintik egy fajba tartozónak, ha képesek egymással szaporodni, és termékeny utódot nemzeni. A lovak és a szamarak egy nem túl régi közös őstől származnak, és sok közös fizikai jellemzővel rendelkeznek. Párosodnak is egymással, ha ráveszik őket erre – utóduk, az öszvér azonban meddő. A szamár DNS-ének mutációi ezért soha nem kerülnek át a lóba, és megfordítva. A kétféle állatot ezért két külön fajnak tekintjük, amelyek eltérő evolúciós úton járnak. Ezzel ellentétben egy bulldog és egy spániel külsőre nem hasonlít egymásra, de egyazon fajhoz tartoznak, azaz DNS-készletük lehetővé teszi termékeny utód nemzését. Boldogan szaporodnak egymással, kölykeik pedig más kutyákkal, további kölyköket hozva létre ezzel.”
A közös ősből kifejlődött fajokat nemekbe soroljuk. Mi a Homo sapiens – vagyis a Homo (ember) nem, sapiens (gondolkodó) fajához tartozunk. A Homo sapiens egy nyugtalanító titkot is rejteget.
Korábban úgy gondoltunk magunkra, mint az egyetlen emberekre, mivel a legutóbbi tízezer évben valóban a miénk volt az egyetlen emberi faj. Az ember szó valódi jelentése azonban „a Homo nemhez tartozó állat”, és ennek a nemnek valamikor több faja is volt a Homo sapiens mellett. Sőt, lehet, hogy a nem túl távoli jövőben majd ismét nem sapiens fajú emberekkel kell versengenünk.
Régen néhány faj egyedei óriásira nőttek, mások törpék lettek. Egyesek félelmetes vadászok voltak, mások szelíd gyűjtögetők. De mindegyikük a Homo nemhez tartozott. Valamennyien emberi lények voltak. A valóság az, hogy úgy 2 millió évvel ezelőttől mintegy 10 ezer évvel ezelőttig a világ egyszerre több emberi faj otthona volt.
Mikor a Homo sapiens megérkezett Arábiába, Eurázsia nagy részét már más emberek népesítették be. Mi történt velük? Erre két, egymásnak ellentmondó elmélet létezik. A „kicserélődés elmélete” szerint a más fajok kihaltak, helyüket elfoglalta az új. A „kereszteződés elmélete” viszont vonzalomról, szexről és keveredésről szól. Ahogy az afrikai kivándorlók szétszéledtek a világban, más emberi populációkkal szaporodtak, és ezeknek a kereszteződéseknek az eredményei a mai emberek.
Igen sok múlik ezen a vitán. Evolúciós szempontból 70 ezer év aránylag rövid időnek számít. Ha a kicserélődés elmélete helyes, minden ma élő ember nagyjából azonos génkészlettel rendelkezik, és a köztük lévő faji különbségek elhanyagolhatók. Ha viszont a kereszteződés elméletének van igaza, akkor AKÁR 100 EZER ÉVEKRE VISSZAMENŐ GENETIKAI KÜLÖNBSÉGEK LEHETNEK AZ AFRIKAIAK, EURÓPAIAK ÉS ÁZSIAIAK KÖZÖTT.
Ez egy politikai dinamit, ami robbanásveszélyes fajelméletekhez szolgáltathat alapanyagot.
Tény: a genetikai bizonyítékok arra utalnak, hogy legalább a Neander-völgyiek egy részének világos bőre és haja volt!
KELLETT LENNIE EGY PONTNAK, AMIKOR A KÉT POPULÁCIÓ MÁR NAGYON KÜLÖNBÖZÖTT EGYMÁSTÓL, DE MÉG KÉPESEK VOLTAK PÁROSODNI ÉS TERMÉKENY UTÓDOT NEMZENI.
/ Hogy jön ide a mitológia? Gilgames (NIMRÓD) legjobb barátja Enkidu volt, aki „olyan erős volt, mint Gilgames, szőrös volt és nem tudott beszélni, állatokkal legelt…”. Papnők csábították el. Keveredett velük…/
Ezek a genetika által igazolt legfrissebb TUDOMÁNYOS TÉNYEK, ha tetszik, ha nem.
Kezdjük érteni?
Mire is megy ki a játék a DNS-ünk manipulálásával, begyűjtésével (PCR teszt), a multi kultúrával, rasszistázással, mássággal, pozitív diszkriminációval… stb.
Miért is kell a nemzeteket lerombolni, a családokat szétzúzni, a kultúrákat megsemmisíteni, a keveredést erőltetni, szivárványos lobogót lengetni?
A fehér emberből nehezebb irányítható rabszolgát csinálni?
A közöttünk levő különbségekről senki sem tehet. De nem vagyunk egyformák. Mindenhol vannak sötét tudatúak és tisztességes, lelkiismeretes jellemek is. Minden rasszban.
Ami viszont most zajlik Új világrend címszó alatt, az az etnikai viszonyok átrendezése, megváltoztatása: bevándoroltatással, születésszabályozás manipulációival (egyiket lebeszélik, a másikat ösztönzik rassz alapján) az élettér és megélhetés ellehetetlenítésével, míg mások szaporodásának ösztönzésével.
Nem a békés egymás mellett élést segítik, nem a felzárkózást, nem az elfogadást – ezt csak a retorikában használják szüntelenül – hanem egymás ellen uszítanak burkoltan, az egyik fél rovására segítik érvényesülni a másikat. Régi taktika már ez. De sajnos működik, főleg, ha van rá fogékony, lebutított tömeg.
(„Összeszedte már Szauron az orkok és uruk-haiok seregét… felkészült a harcra…”)
A harc már zajlik. Nem mi akartuk. Nem mi kezdtük.
FELKÉSZÜLTÜNK?
Aki szeretné a saját kultúráját, rasszát, identitását megőrizni – főleg, ha az illető fehér – azt megbélyegzik, ellehetetlenítik.
(Ez zajlik az úgynevezett „oltásszkeptikusokkal, „vírustagadókkal” is. Vajon a „színes országokban” is lesz kényszeroltás?)
A saját bőrszín, kultúra, erkölcsi normák szeretete, az ahhoz való ragaszkodás identitásunk része. Szívből jövő érzelem.
NEM BŰN.
A gondolatainkért, érzéseinkért – főleg, ha szívből jönnek – miért kellene bűntudatot éreznünk? Lassan már a gondolatainkat, érzéseinket is meg akarják szabni az ő abnormális értékrendjük szerint: a másságot szeretned kell, a sajátodat, azt nem szabad…
(A kakukkfiókát etesd, a tied meg had pusztuljon!)
Ha nem szeretem az enyémtől eltérő mintákat, akkor az nem azt jelenti, hogy gyűlölöm.
A nem szeretem nem jelent gyűlöletet: Nem vagyok rá kíváncsi, nem érdekel, nekem idegen, nem akarom, nem szeretem, hogy a vízcsapból is a „másság” zúdul rám, mert zavar, DE NEM BÁNTOM, NEM GYŰLÖLÖM!
Mi nem érthető ezen?
Jogunk van úgy élni, ahogyan mi szeretnénk. Abban a kultúrkörben, amit mi szeretnénk. Olyan emberekkel, akik között jól érezzük magunkat.
A tisztesség, emberség, erkölcs, szorgalom, jóság nem bőrszín kérdése. Csak kétféle ember van: építő, vagy romboló. Másként fogalmazva: Fény felé törekvő, vagy sötétségben járó. Döntés kérdése, szellemi intelligencia és érzelmi intelligencia kérdése.
Nem mi vagyunk „fészekfoglalók”, erőszakos behatolók, dologtalan követelőzők, kultúra és gyökerek nélküli primitív ösztönlények. Sajnos, egyes emberi csoportok, politika, vallás és gyilkos eszmék által lebutított, törzsi – zsigeri ösztönöktől vezérelt tömegek egy szint alatt már nemigen hajlamosak a lelki felemelkedésre. Sokkal inkább a nyers erőszakra. Velük szemben a spiritualitás nem sokat segít, sem a tolerancia. Az csak nekünk fontos értékrend, őket ez nem érdekli. Nem is értik. Számukra mindez a gyengeségünk jele és lelkiismeret furdalás nélkül, röhögve és büszkén taposnak el minden tőlük különbözőt. Ez a valóság.
Mondhatnánk erre, hogy „nem tudják, mit cselekszenek”, vagy, hogy „tartsuk oda a másik orcánkat is”. Vajon Atila (Etele), vagy Árpád apánk is így gondolkodott volna?
Pár hiéna habozás nélkül megtámadja a legyengült oroszlánt, de az erős elől elfutnak.
Ezért KELL A HARCOS. És KELL A TÁLTOS, hogy ne veszítsünk utat.
Testben, lélekben és szellemben is erősnek kell lennünk.
„Az erő igazság nélkül: elnyomás.
Az igazság erő nélkül: tehetetlenség.”
Miért adnánk át önként az őseinktől örökölt gyökereinket? Miért olvadnánk be közéjük? Hol lennénk mi, ha őseink ezt tették volna? Akik nem akarnak a mi értékrendünkhöz alkalmazkodni, nem tisztelnek bennünket, azokat miért kellene megtűrnünk, gondoskodni róluk, átengedni nekik az életterünket? Túl sokáig tettük ezt félelemből, ostobaságból, rosszul értelmezett emberségből, polkorrektségből. Lassan már mi is térdepelni fogunk, mint a liberális agymosástól elhülyült amerikaiak?
Ha mi nem akarjuk, amit ők, akkor rasszisták vagyunk?
Ha nem szeretjük, amit képviselnek, akkor gyűlölködők vagyunk?
Meddig hagyjuk, hogy ezt ránk erőltessék?
Meddig tűrjük szó nélkül mindezt, attól félve, nehogy lenácizzanak bennünket?
Lassan ébrednünk kell, mert harcolnunk kell a túlélésünkért…
Ezt hozza nekünk az új világrend.
„Vagy igaz világ lesz, vagy nem lesz itt semmi.”
Nem akkor vagy igazán szabad,
ha azt csinálsz, amit akarsz,
hanem akkor,
ha nem teszed meg, amit nem akarsz.
Nemzetünk, kultúránk, magyarságunk megvédése elemi ösztön.
„Sőt, lehet, hogy a nem túl távoli jövőben majd ismét nem sapiens fajú emberekkel kell versengenünk.”
Nem szabad engedni, hogy az ármány elfojtsa létfenntartási ösztönünket!
VOLTUNK!
VAGYUNK!
LESZÜNK!
először megjelent 2021. január 26-án