A KULCS: HARCOS-TÁLTOS-GARABONCIÁS

„Fontos tanítást küldök neked, király”:
„A hamis tudás és hamis hit kettőssége helyet fog adni az igaz tudás és igaz hit egységének.”

„Íme, én, nevesembiztos ősök tudásának őre, szólok BOLDOGASSZONY nevében”:

Atila/Etele/ Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Magyor unokája, ki Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya, a földkerekség ijedelme, Isten ostora.

Hogyan váltunk – ha váltunk – Isten ostorából balsors tépte nemzetté? Miért tartjuk oda még mindig a másik orcánkat is? Mi ez a sötét métely, ami rabságban tartja a testünket, a szellemünket és a lelkünket? Hogyan járhatnánk megint a „FÉNYES ÚTON”?

Nem véletlenül volt Nimród két fia Hunor és Magor. Harcos és Táltos! EGY IKERPÁR!

Hunortól származik a hun nemzetség, ez adta a harcosokat, királyokat, fejedelmeket. Magyar utódai a mágusokat, a szakrális papokat.


A FÉNYES ÚTON érkezett Etele (Atila) kardja; vagyis a fényes úton érkezik a virtus és a tiszta látás egyaránt. (Ennek a két pólusnak egyidejű megjelenését – a magyarság szempontjából – Hunor és Magyar egyidejű megjelenése jelzi.) A mennyország legbelsejében székel az atyaúristen, a Magyarok Istene. A mennyekben kilenc halhatatlan időzik, s ez a vízözön előtti kilenc ősre utal.


Útnapistenig (Noé) kilenc őst számláltunk elő, s ők azok, akiknek különböző hegyekbe visszavonulva ma is élhetnek utódai, s távozhatnak a hegyeken keresztül a mennyekbe.

A „HÉTVILÁG” a mennyek országának valamely régiója, ide tértek vissza a vízözön előtti őseink, valamint ide tér vissza minden egyes ember, aki már ÉLETÉBEN szembenézett a halállal, és legyőzte azt; akár mint harcos, akár mint beavatott tátos, mágus. A GARABONC is „használta” a tátosok útját, de míg a garabonc a „bölcsesség könyvéből” olvasta ki („a megvilágosodás elérhető még a földi életben, a kiteljesedő tudás által), addig a tátos rejtezésében „kapta” az Ég Országútján járás tudományát.

Az ókori misztériumok a világ összes táján szinte ugyanazt az „ős-tanítást” tartalmazzák (Sumer, Egyiptom, India, Tibet… Magyarország!)
„A héberek Kabbalának hívták, a hinduk az Upanishadokban őrizték, de ismerték a kínaiak és a kelták, és ismerték Mexikóban és Peruban és a Húsvét-szigeteken, az irániak Zarathustrának, a görögök Orpheusnak tulajdonították, és reánk is úgy származott, mint: Isten kezéből való őseredeti Tudás.”

Platón gyakran megemlékezett róla, hogy mind ő, mind Püthagorasz legjobb és legnemesebb tanaikat a mágusoktól tanulták. „A mágikus művészetek Nimródtól erednek.” (Turul Nemzetség)
„Az emberiség őskultúrája a magyarság révén öröklődött át a vízözön utáni emberiségre.”

Ezt a tudást minden nép megkapta. Aztán lelkisége szerint használta. Ki jóra, ki a gonoszt szolgálva…

Mi a szkíta erkölcsben kristályosítottuk ki, a lelkiismeret aranytükre szerint, Ábrahám népe a Talmudban, (Babilóniai Talmud, ami a mérvadó, még a Jeruzsálemivel szemben is!) Tórában, Ótestamentumban, Koránban (hiszen az arabok ősatyja is Ábrahám).

Hunor és Magor egy igaz iker testvérpár. A kettő EGY!

(1) Magor népéből (Mágusok, MAG-Ösök, Tátosok, Táltosok) születtek és születnek a nagy Fénytanítók, Naparcúak, Napatya Fiai. Erre születni kell. Jelenleg rejtezésben élnek.

Jézusnak (Magori Mágus, Nimród vére), Budának (Buddha) nem volt hat ujja, mégis Fénytanítók voltak. De például a Gutkeled (Turul Nemzetség) Ady Endrének igen. A bábák el is sorvasztották a hatodik ujját egy vörös zsinórral. Deszakralizálták, ahogyan rengeteg csecsemőt abortáltak (ma is), akiknél a röntgen ilyesmit mutatott, hogy ne születhessenek meg, ha már nincs inkvizíció. Nemhiába, vonultak a táltosok rejtezésbe. Teszik a dolgukat „feltűnés” és „feltűnősködés” nélkül a Nemzetért, a Hazáért.

(Vannak még a „hegycsúcsokon rejtőző Őrzők”. Az „őrzők” valójában a „láthatatlan mesterek”, vagyis olyan, az őseredeti állapotot megőrzött lények, akiket – Hésziodosz szerint – sohasem érhet utol a halál, akik a következő korokban is tovább élnek, s akiket a „felébredetteknek” neveznek.)

(2) Hunor véréből (Hunok) lettek a Harcosok, akiket szabad népből várjobbágyokká silányítottak, majd idegen érdekekért haltak évszázadokig, de kiirtani nem tudták őket sem. A virtus bennünk él, megtapasztalhatta ezt minden eddigi elnyomó hatalom, bármilyen túlerőben volt is. Ezért sem nagyon mernek igazi hadsereget fenntartani hazánkban, mert ők nem kormányokhoz, pártokhoz hűek, hanem Harcosként mindig a Nemzethez, Hazához.

(3) A harmadik csoport a Garabonciások. A szellemi úton járók, akik akár a misztériumok és azok beavatásai által, akár a „lélek sötét éjszakáján” keresztül menve jutnak el a „Hétvilágig”.


A világ eljutott az őrület határáig.
„Először a vallás megette a hagyományt
a filozófia megette a vallást
a morál megette a filozófiát
az ész megette a morált
az utolsó fázis: az őrület megeszi az észt.”
Mi „eszi meg” az őrületet? A visszatérés a Hagyományhoz és az Ős Tudáshoz!

„Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”

és akkor csak három lehetőséged marad: megvilágosodsz, megőrülsz, vagy meghalsz.”

„Minden léleknek, aki elviselhetetlennek tartja, hogy szüntelenül asztrálkarmáját verklizze, és ki akar törni, meg kell tenni. Ez a metanoia. Az átvalósulás. A megvalósulás. Csak ha teljesen valódi vagyok, üdvözültem. Az első lépés a lélek sötét éjszakája.
(A pszichológus erre száját tátja, a pszichiáterek meg tonnaszámra írják fel az antidepresszánsokat, eltompítva a testet és az agyat.)

A beavató misztériumok híján, az őrült világban sokan ebbe a lépésbe belebuktak. Az éjszakában elmerültek. A turba (sötét mélység) elnyelte őket és megőrültek. (Száz év alatt sokan, Hölderlin, Schumann, Baudelaire, Nietzsche, Gogol, Van Gogh, ebbe a lépésbe belebuktak, megőrültek.)

A megőrülés ma már nem időszerű, de a sötét éjszaka átélése mindenkire kötelezővé lett (egyéni megváltás).

Az „újjászületés” lehetséges az anyagi test halála előtt is. Az anyagi test pusztán látszat lesz, ha az ember képes az önmagában lévő isteni megismerése által végigjárni az újjászületés útját.

Az értelemben való újjászületés csak annak adatik meg, aki tisztában van a lélek struktúrájával. A hermetikus szövegek rendeltetése végső soron nem más, mint a lélek felkészítése arra az útra, amelynek a célja az emberben lévő isteni elem kivezetése az anyagi, romlandó és bűnhődésekkel teli világból.


Az emberi lélek megismétli leszállásának útját a világ hét körén át felfelé, miután levetette a testet és annak érzékeit. A hét szférán való felemelkedés közben folyamatosan megszabadul saját tulajdonságaitól, megszabadulván, először is a növekedés és csökkenés működésétől, azután a rossz eszközétől, majd a vágyból származó cselszövéstől, azután az elsőséggel járó kérkedéstől, az ötödikben a szentségtelen vakmerőségtől, és a meggondolatlan bátorságtól, a hatodikban a gazdagságból származó rossz szükségletektől, végül pedig a csalásból származó cselvetéstől. Így, az arra érdemes lélek megtisztulva a nyolcadik szférában megistenül. A nyolcadik szféra a hét égitest és a daimónok hatókörétől mentes, a természet tiszta alkotása. (Nem véletlenül a nyolcas szám a Nagyboldogasszony száma. Megpihenhet a lélek Nagyboldogasszony kebelén.)


Létezik a nem testi szemekkel, hanem az értelem szemével történő látás, ami nem adatik meg a testet szerető embereknek. Az értelem szemével történő látás tulajdonképpen a hasonlónak a hasonlóhoz, vagyis az emberi értelemnek az isteni értelemhez való hasonulása. Így, aki képes megtisztítani önmagát anyagi testétől, az képes értelmével látni. Az embernek már a testben megvan a lehetősége arra, hogy a lelkét alkalmassá tegye az isteni megragadásához, ez az útnak egyik állomása, ami azt jelenti számára, hogy illőn – vagyis Istent tisztelve – élhet, és boldogan halhat meg, mert lelke birtokában lesz annak a tudásnak, ami az igazi, isteni eredetére utal.

„Vannak, akik képesek Isten valódi természetének megismerésére, mégpedig, mintegy álom közben, testükből kilépve emelkednek fel a legszebb látványához.”
(Amikor álomhoz hasonlatos állapotban elmélkedik, és testi érzékei nem tudták kifejteni a hatásukat, vagyis elnyomni a magasabb rendű szellemi megismerést.)

Az ember lelke az anyagi testbe kerülve annak a világnak a hatalma alá került, amely végső soron a planetáris szférák és az asztrális istenségek fennhatósága alatt áll. Ez az alávetettség ugyan végzetszerűen megszabja a sorsát, de nem jelenti azt, hogy nem is győzheti le azt. Aki egyszer felismeri, hogy lelke a testi érzékelés és a szenvedélyek miatt elfelejtette eredetét, annak lehetősége van rálépni arra az útra, amely – Isten segítségével – vissza fogja vezetni eredetéhez. A tudás elemei a kozmoszra (ezen belül a kozmikus sorsra és a létezők természetére), az ember isteni természetére, és az embernek Istenhez való viszonyára vonatkoznak. A hermészi út vége azonban már nem egy ilyen közölhető tudás, hanem a teljes belátás, az ész segítségével nem közölhető noétikus megvilágosodás. Ez egyben az emberben lévő isteni princípium – az értelem – kivezetése az anyagi világ, így az asztrális sors fennhatósága alól.


A cél tulajdonképpen nem más, mint hogy a lelket felkészítsük arra az útra, amelynek végét az emberben lévő isteni elem kivezetése jelenti az anyagi, romlandó és bűnhődésekkel teli világból, hogy aki arra érdemes, megérthesse, melyik részt kell ráébresztenie önnön valójára.

A halandók lelke tartalmaz egy olyan isteni elemet, amely képes az igazság megragadására.

A lelkek ugyanis előbb vagy utóbb, lehet, hogy csak egy hosszabb vándorlás után, de visszatérnek eredeti honukba, miután eszükkel legyőzték az anyagi testnek azt nehézkes és irracionális tömegét, ami visszahúzta őket a testi világba, vagyis az örökös pusztulásba.

A lélek értelmes gondolkodásra képes része ellenáll a daimónok (démonok) uralmának, hiszen képes befogadni Istent. Az olyan ember felett, akinek értelmében a Nap segítségével felragyog a fény (kevesen vannak ilyenek), a daimónok ereje hatástalan. Mert mindenki (még a daimónok és az istenek is) tehetetlen az Isten egyetlen sugarával szemben. Ellenben a többi ember lelkét és testét űzik és hajtják a daimónok, mert az ilyen emberek szeretik, és keresik a daimónok felettük kifejtett hatalmát. De az ilyen szeretet tévelygő és félrevezetett. Az egész földi világot úgy kormányozzák, hogy a mi testünket használják eszközül. Ezt a kormányzást Hermész sorsnak nevezik.

A MAGYAROK sorsa nem lehet a „Hermész sors”.

Ellent kell állnunk a világot uraló sátáni erőknek, mert dolgunk van:
Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni.”

„ELVESZETT” Harcosok, Táltosok, Garaboncok!

NEM CIRKUSZ KELL A NÉPNEK!

Hátat a falnak és felemelni a fejet, Magyarok!

„Még a pusztán áll, egyedül, de már várják Őt, mikor érkezik…”

„Befejezem most az írást, és kulcsként hagyom azokra,
kik engem követnek, mert csak nekik lehetek én a kulcs.”

Címke , , , , , , , , , , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Paksi Katalin mondta:

    Ezt mindenkinek tudni:maga a szuverén,szabad bolygólét!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .