(„Paradoxon alatt állítások olyan halmazát értjük, amelyek ellentmondásra vezetnek,
vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük.”)
“Ősök hite ide vonzott, lelkem mélyén szunnyad rangom.”
„Íme, én, nevesembiztos ősök tudásának őre, szólok BOLDOGASSZONY nevében”:
Nagyon kevesen értik meg a Hunor és Magor ikerségben rejlő Harcos és Táltos minőség egységének fontosságát, ami a magyarság számára az egyik legnagyobb hagyaték. A Nap és a Hold egymást kiegészítő páros a magyarok számára. („Istenanyánk és Istenatyánk szeretetében erősek voltunk. Boldogasszony tiszteletünket a génjeinkben hordozzuk ősidők óta a szittya vallás és a Hun-Magyar eskü legfontosabb erkölcsi, vagyis Isteni parancsaként.)
A FÉNYES ÚTON érkezett Etele (Atila) kardja; vagyis a fényes úton érkezik a virtus és a tiszta látás egyaránt. (Ennek a két pólusnak egyidejű megjelenését – a magyarság szempontjából – Hunor és Magyar egyidejű megjelenése jelzi.)
Napjainkban az úgynevezett „szakrális” (helyesebb lenne inkább a spirituális jelző) emberek arisztokratikus lekezeléssel tekintenek az úgynevezett „harcosokra”, akiknek sajnos a legtöbb esetben valóban nem sok közük van mostanában az eredeti „Harcos” minőséghez. De a „harcosok” sem sok tisztelettel és megértéssel fordulnak a számukra legtöbbször érthetetlen – és valljuk be, hogy sajnos valóban zűrzavaros és a legtöbbször hiteltelen – magukat spirituális vezetőknek kikiáltók felé. Jelenleg csupán halvány nyomai fedezhetőek fel mind a „Harcos Minőségnek”, mind pedig a „Táltos Minőségnek”. Ez a szomorú valóság. Hogyan lesz ebből visszatérés a „Hagyomány” és az „Ős-Tudás” Igaz Útjára?
A „Rejtett Út” ma is létezik.
ŐSEINKNEK TUDÁSA VOLT A FÖLDÖN TÚLI VILÁGRÓL, amit az átlagember nem érzékel. Ez a Tudás megtapasztaláson alapult, mivel legyőzték a halált. Átmentek a kapun. Megtapasztalás nélkül nincs tudás, legfeljebb csak hit.
KÉT VILÁG KÖZT A HÉTFOKÚ LÉTRÁN:
(A Földi lét és a Mennyben lét közötti Köztes léten át tudtak kelni a „hétfokú létra”,
vagy a „tetejetlen fa” megmászásával.)
A „HÉTVILÁG”, FÉNYES ÚT, MENNYEK ORSZÁGA, TEJÚT, HADAK ÚTJA, ÉGI ORSZÁGÚT:
ide tértek vissza a vízözön előtti őseink, valamint ide tér vissza minden egyes ember, aki már ÉLETÉBEN szembenézett a halállal, és legyőzte azt; akár mint harcos, akár mint beavatott tátos, mágus, pálos.
/” Magyarország a pálosokkal emelkedik és hanyatlik.”/
(„A magyarok bukása mindig akkor volt, amikor a harcosok nem vették észre, hogy az a GÖNCÖLSZEKÉR, az nem más, mint A TÁTOS, a tátosok. Mert a hadak útján nemcsak a hősi halált halt harcosok lelkei utaztak felfelé, hanem a tátos is ezen a fényes úton járt. Mert a tátos maga a „göncöl szekér”. Jól mondták a régiek: „csak göncöl vállain lehet az öregisten elibe jutni”.)
A GARABONC is „használta” a tátosok útját, de míg a garabonc a „bölcsesség könyvéből” olvasta ki, addig a tátos rejtezésében „kapta” az Ég Országútján járás tudományát.
„Fogadósként”, nincs sem tudásom, sem felhatalmazásom az „Ég Országútján Járás Tudományához”, sem „szakrális beavatáshoz”.
Bizonyos szellemi utat azonban bejárhatunk az Igazság és az Ősiségünk keresése közben. Kezdő „garabonc”-ként talán belekukkanthatunk nagy ritkán a „„bölcsesség könyvébe”, hogy a saját és mások „Lelkiismeret-Aranytükrét” fényesíthessük, hogy általa rátalálhassunk őseink Igaz Útjára.
Ehhez „Arany-ménessé” KELL válnunk.
(Kellenek az igazi Harcosok, Táltosok, Garaboncok!)
Mi vagyunk az Őseink. Életekkel ezelőtt mi voltunk a Harcosok, Táltosok, Garaboncok. Elfeledtük.
A „Lelkiismeret Aranytükrébe” tekintve megláthatjuk, hogy kik vagyunk valójában.
„Ha az ő emléke megmarad, az Ő NÉPE MAGÁRA TALÁL!”
A FÉNYES ÚTON érkezett Etele (Atila) kardja; vagyis a fényes úton érkezik a virtus és a tiszta látás egyaránt.
Ki lesz a Magyarok vezetője?
“Azé a harcosé ez a kard, akiben a régi út eggyé válik az újjal.”
„Összítés”, összefogás, de csakis az ősi rend szerint!
(“A Harcos magánya: teher és erő. A Harcos a bátorság, erő és becsület erényeit testesítette meg. Egy Harcos életét élni gyakran magányos létezés volt. A rendületlen hit és hazaszeretet hajtotta őket. Arra képezték ki őket, hogy elfojtsák érzelmeiket, megőrizzék a nyugodt és összeszedett viselkedést még a halállal szemben is. Sztoikusak és érzelemmentesek voltak, saját igényeik és vágyaik fölé helyezték a kötelességet és a becsületet. Magányukban meg kellett küzdeniük az elméjük zugaiban leselkedő démonokkal is. Olyan teher volt, amit egész életükben cipeltek, olyan, amit csak azok érthetnek meg igazán, akik megtapasztalták a Harcosok útját.”)
VÁLTOZÁS:
(Görögül: metamorphószisz, latinul: transfiguratio. „Gyökeres változás a létezésben; egy élőlény, tárgy, dolog mássá, vagy más alakúvá, jellegűvé válásának folyamata, illetve ténye; a külső, vagy belső viszonyok, jellegzetes tulajdonságok lényegi, gyökeres átalakulása, átváltozása. A hernyó metamorfózisából lesz a lepke.)
„Felvitte őket egy magas hegyre, a hagyomány szerint a Tábor hegyére, és szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a Nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a Fény.”
„Az ember egy elképesztően paradox lény. Beleszületünk ebbe az elképesztően mulandó, függő és tökéletlen testbe. Ezt látjuk, tudjuk, de mindemellett szeretnénk öröklétet, tökéletességet, és teljes szabadságot és függetlenséget. Erre a paradoxra van felfűzve az emberi szenvedés íve: hogy tökéletes akar lenni, de nem tud. Független akar lenni, de nem tud. Ki akarja élni a teljes szellemi, érzelmi, karmikus tárházát, hogy megvalósítsa önmagát, de nem tudja. Ezért az emberi élet működésére lefordítva ezt ezen a bolygón azt jelenti, hogy valahol mindenki törik. Valahol mindenki átéli a válságot. Azt pedig nem szereti senki…”
Pedig napjainkra a „lélek sötét éjszakáján „való átmenet mindenki számára kötelezővé lett, és ennek a belátása, elkerülhetetlenül az önképet, az ego-képet teljesen átalakítja, jó esetben el is veszi…”
Nem maradhatsz ugyanolyan.
(A változás ezen a nagyon kemény bolygón elkerülhetetlen.)
Ez pedig kinek-kinek a maga szintjén bizonyos megvilágosodáshoz, tisztán látáshoz vezethet.
(Fényes ösvény és „Szent szenvedés”.)
EGYSÉG:
„Az Egység törvénye nem egyenlőséget jelent, nem azt jelenti, hogy mindenki egyforma, hanem azt, hogy mindannyian eredendően ugyanabból a Forrásból származunk, viszont meghatározott szellemi minőséggel rendelkezünk. Az, hogy a szabad akarat révén ki mit kezd ezzel a szellemi minőséggel már csakis az egyénen múlik.
Mintahogyan egy almafa sem fog soha körtét teremni, ugyanúgy mi is egyéni belső magunk minőségének megfelelően tudunk csak megnyilvánulni. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki ráleljen ezen belső szellemi magjára és azt lepucolva és kikristályosítva ragyogja ki a külvilágba.
Mindannyian egyéni belső kódokkal és lenyomatokkal rendelkezünk, ezért nincs is semmi értelme a versengésnek, a hasonlítgatásnak, hisz mindenkinek megvan a maga szerepe és helye a létezésben és akkor tesszük a legtöbbet mind önmagunk, mind a közösség számára, ha ezt felismerjük és e csodálatos belső magot kicsíráztatjuk, majd az ebből kibontakozó gyümölcsöket megosztjuk egymással.
Így válhatunk egységes közösséggé, ahol mindenki EGYEDI, ahol mindenki teszi Istenadta dolgát és a bennünk lévő tudást kibontakoztatva, majd azt egymás között megosztva emeljük mind önmagunk, mind a kollektív minőségét. Ehhez viszont elengedhetetlen betartani az EGY törvényét, melynek alapkövetelménye a SZERETET ALAPÚ viselkedés, melyet maga Jézus is közvetít és tanít.„
„Ahogy az agár, vizsla, pincs, kuvasz,
Komondor, uszkár, kopó és szelindek
Mind kutya névre hallgat; de a rangsor
Gyorsat is ismer, és jó szimatút,
Lassút, láncosat és vadászebet,
Aszerint, hogy a természet kegye
Milyen tudást zárt beléjük: ez adja
Egyéni nevüket az általános
Megjelölésen túl. Éppígy az ember.”
HIERARCHIA:
„Gyakran tapasztalom – sajnos még spirituális embereknél is – hogy alaposan félreértelmezik az Egy törvényét, az Egység törvényét és helytelenül mindenek közötti egyenlőségjelet húznak, mindent egyenlőként titulálnak, pedig ez még az Égi, Szellemi birodalmakban sincs így, ott is Hierarchiák vannak, meghatározott feladattal és jelleggel.
(Ha minden és mindenki egyenlő lenne, akkor eleve nem lenne semmi értelme a kiáradásnak, hisz minden és mindenki ugyanolyan lenne, ugyanazt a minőséget képviselné és ugyanolyan szellemi tudással rendelkezne.)
Ez a sokszínű különbözőség még inkább igaz a Földi létre, a sűrű anyagi világra. Éppen ez adja varázslatos szépségét, sokszínű megjelenését és egyben olykor kegyetlennek tűnő nehézségeit is.
Minden egyes ember, minden egyes létező meghatározott jelleggel és szellemi minőséggel rendelkezik és korántsem mindegy ki milyen tudást hoz le égi csatornáján keresztül, mert ez meghatározza a Földön is szellemi hovatartozását.”
RANGSOR:
„A hierarchia jelentése a függelmi viszonyok, a fölé- és alárendeltségek rendszere, amiben az emberek vagy dolgok valamilyen szempont (pl. fontosság, képesség, pozíció, hatáskör, utasíthatóság, befolyás) alapján vannak elrendezve, kategorizálva.” (Rang: sorrendi helyzet, amely meghatározza egy személy számára kijáró tiszteletet és címet, illetve tükrözi egy dolog fontosságát. Előkelő állás vagy társadalmi helyzet.)
A SZAKRÁLIS HIERARCHIÁBAN A RANG CSAKIS ÉRDEM ÉS JELLEM SZERINT KIÉRDEMELHETŐ.
A Föld és Magyarország „rendszere” (rend nélküli és nem Szer) nem a Szakrális Hierarchia szerint épül fel, ezért nem is Szakrális.
A megoldás nem pártokban és politikusokban van, hanem ezen a sátáni világrenden kívül.
Az eszünket már megeszi lassacskán az őrület. Sőt, már a lelkünket is megenni készül.
Ha egy társadalomban, mint történetesen a mienkben, minden felfordult, és csak lassan alakulnak ki a mindenki által elfogadott és a rangsor közel azonos helyére sorolt erkölcsi szabályok, igencsak fontos lenne, hogy a jogalkotók megfelelően átlátható és következményeiktől nem elválasztható szabályokat készítsenek, mert másként egy rossz irányú társadalmi tanulási folyamat indul be. Az emberek azt tanulják meg, hogy az adott szabálynak nagyon alacsony a rangja, és eszerint fogják kezelni.
Ha egy hatalmi rendszer erkölcstelen, morál nélküli, a vezetői nem érdem és jellem szerint kerültek a pozíciójukba, akkor az a rendszer rossz.
Ahol a gondolat, szó és tett hármassága nincs egységben és nem az erkölcs talaján áll, ott a sötétség és az igazságtalanság lesz az úr. Az ilyen sátáni rendszert a hazugság, az ostobaság, az aljasság és a félelem tartja fent.
„A hazugság falai még nem omlanak, hanem épülnek.”
Mert vannak, akik még mindig építik…
„Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök;
ámde azt mondjátok, hogy látunk:
azért a ti bűnötök megmarad.”
„De ti ne hívassátok magatokat mesternek!
Mindent csak azért tesztek, hogy feltűnjetek az embereknek…”
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.”
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.”
„AKI PEDIG AZ ÉGRE ESKÜSZIK,
AZ AZ ISTEN KIRÁLYI SZÉKÉRE ESKÜSZIK,
ÉS ARRA IS, AKI AZON ÜL.”
