A fahamut már régóta használták őseink. A lúg vízzel átitatott fahamu keveréke. Főleg kálium- és nátrium-karbonátokból áll. A bolti mosószerekkel ellentétben ez egy teljesen természetes anyag.
A LÚG elkészítése:
Öntsön egyharmadig a zománcozott vödörbe a fahamuból (nevezetesen a fahamuból, ne a háztartási hulladék égéséből származó termékekből).
Töltse fel a hamut vízzel a vödör tetejéig, távolítsa el a felszínre került nagy részecskéket. Aztán vannak lehetőségek:
Lúg készítése hidegen
- Hagyja a hamut 3 napig vízben ázni.
Lúg készítése melegen
- Forraljuk fel a kapott keveréket, amíg tapintásra szappanos és szinte átlátszó nem lesz (a készenlét ellenőrzéséhez öntsön egy kis vizet a vödörből, és értékelje a tulajdonságait).
- A lúg forrási ideje körülbelül egy óra, esetleg több is lehet.
Hagyja leülepedni a kapott keveréket, majd óvatosan engedje le a „vizet”, hogy a hamu ne kerüljön be – ez a lúg.
A lúgot vízzel 1-10 arányban vagy még nagyobb arányban kell hígítani.
A hamu fehérítésére is használható:
egy zacskó fahamu hozzáadásával forraljuk fel.
Ezzel egyidejűleg a lúg is elkészül. Ezzel a fehérítési módszerrel a vászon nemhogy nem romlik meg (amennyire ez elvileg forralni lehetséges) hanem még erősebbé is válik!
(G. Ya. Fedotov „Orosz tűzhely” című könyvéből).
Ha erősen tömény lúggal mossuk, a ruhák gyorsan elhasználódnak.
A megfelelően hígított lúg lemoshatja a fejet és a testet is.
Hamuszappan
Fahamut vagy égető növényekből (fűnövényekből) nyert hamut veszünk és szitán átszitáljuk, majd szétszórjuk, megnedvesítjük és addig keverjük, amíg egyenletesen nedves hamutömeget nem kapunk.
Ezt követően egy halomba gyűjtik, amelyben egy mélyedést alakítanak ki a tetején. Mész kerül bele, amelyet a nedvesség jelenléte beolt. A meszet a kivett hamu súlyának fele arányban kell venni.
Amikor a mész finom porrá bomlik, hamu borítja.
Ezután felöntjük vízzel, és 24 órán át állni hagyjuk, majd a lúgot lecsepegtetjük.
Ez az első lúg, a legtöményebb. Speciális edénybe rakják, majd a hamut újra leöntik vízzel, lecsepegtetik és gyengébb lúgot kapnak. Amikor ez a lúg készen van, az erősebbet az üstbe öntjük, és felforraljuk.
Ezután a lúghoz adják a megfelelő mennyiségű különféle zsíros hulladékot (olaj, disznózsír stb., ma már jó minőségű olajokat használva illatos és nagyon hasznos szappant kaphat) és gyengébb lúg hozzáadásával forralják a mintavételig. (Üveglapon átlátszó ragacsos masszává keményedik.)
Ezzel a módszerrel folyékony káliumszappant állítunk elő, amelyet szappanragasztónak is neveznek. Ahhoz, hogy a puha masszát szilárd, sűrű szappanná alakítsuk, sót adunk a szappanragasztóhoz. Ilyenkor felszabadul az úgynevezett szappanmag, ami szilárd, szódaszappan.
A konyhasó hozzáadása után a keletkezett szívszappant, valamint a lúgot kikanalazzuk, majd a szappant ismét az üstbe helyezik, sűrűbb lúggal újra felforraljuk, újra sózzuk, kikanalazzuk és vászonnal bélelt dobozokba helyezzük.
Amikor a szappanra tapadt felesleges lúg cseppenként összegyűlik a doboz aljára, az utóbbit megfordítjuk, a szappant kiszedjük, darabokra vágjuk és levegőn szárítjuk.