IGFON ERDŐ

Fényes éjjel összegyűlünk,
Testvérekként körbeülünk.
Tiszta szívvel emlékezünk.
Fényes éjjel összegyűlünk.

Kis tüzünket a Hold nézi,
Múltat jöttünk megidézni,
Régi mesét elbeszélni.
Kis tüzünket a Hold nézi.

Szól egy öreg: regét mondok.
Tanúim rá e szent dombok,
Lelkemben egy titkot hordok.
Szól egy öreg: regét mondok.

Kezdi halkan, ahogyan kell,
Hallgatjuk könnyes szemmel,
Mit hallott csak kevés ember.
Kezdi halkan, ahogyan kell:

Érmelléki folyó partján,
Vata táltos áll mogorván.
Fehér sólyom ül a karján.
Érmelléki folyó partján.

Feje fölött sötét felhő,
Előtte a jövőt rejtő
Kerek erdő, Igfon erdő.
Feje fölött sötét felhő.

Tudja jól, hogy mit kell tenni:
Ősi útra visszatérni.
Sötét átkot kell levenni!
Tudja jól, hogy mit kell tenni.

Akire várt, megjött végre.
Imre herceg, a király vére!
Együtt mennek erdő-mélyre.
Akire várt, megjött végre.

Büszke lovag, szép dalia,
Turul vérből, István fia.
Várta őt a Szent Korona.
Büszke lovag, szép dalia.

Azért jött, hogy próbát tegyen,
Méltó királyunkká legyen.
Igfon erdőbe bemegyen,
Azért jött, hogy próbát tegyen!

Öreg tölgyes, múltja régi,
Vata Imrét bekíséri.
Erős hite majd megvédi.
Öreg tölgyes, múltja régi…

Imre, hitét megpróbálta:
Erdő közepén megállva,
Csodaszarvas, Turul várta.
Imre hitét megpróbálta.

Lelkét már Rómának adta,
Apjától ő csak ezt kapta.
Öregistent megtagadta.
Lelkét már Rómának adta.

Imre herceg, szegény pára!
Kísérte őt István átka.
Koronája így szállt másra.
Imre herceg, szegény pára.

Igfon erdőn vihar támadt.
Imre, lován vadul vágtat.
A herceg arca halottsápadt.
Igfon erdőn vihar támadt.

Megvadult ló lovast veszít.
Vadkan horkan, agyar szakít.
Imre vére avart borít.
Megvadult ló lovast veszít.

Gyászba borult nagy Hunnia.
Holtan fekszik István fia.
Véletlen volt, vagy mágia?
Gyászba borult nagy Hunnia.

Vata bolyong ősi tájon,
Magyar királyt, hogy találjon.
Egy igazabb Turul ágon.
Vata bolyong ősi tájon…

Dicső múltunk elorozva,
Csodaszarvas könnye mossa.
Turulmadár visszahozza!
Dicső múltunk elorozva.

Tüzünk hamvad, múlik az éj.
Öreg regös már nem mesél.
Továbbvisszük üzenetét!
Tüzünk hamvad, múlik az éj!

Ó.J.

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Fábián Ferenc mondta:

    CREDO ET PASSIO HUNGARICA
    Küldd el, Uram, Koppányt, vértanúk vezérét!
    Első szabadságharc vette Ő szent vérét.
    Árulás legyõzte idegen világnak,
    Szent testén minket is fájó négybe vágtak

    Vazul, magyar trónunk kifosztott gazdája!
    Békét sose adjon élõhalottsága!
    Herélt-hízott lelkünk halálos-vak csendben
    Idegen maszlagot még meddig legeljen?

    Hitvallók csillaga! Taníts, Tonuzóba:
    Életetet-hatalmat mint kínált Vajk Jobbja?
    Pároddal sírodba élve alászálltál,
    Maradék magyarban százszor föltámadjál!

    Ajánlás Bródy János énekesnek:
    Ha én zászló volnék, hármas hegyen nőnék,
    Négy folyóvíz által meg is megtisztulnék,
    Újhodnék hamvamból, ha megégetnének,
    Lobogva feszülnék minden szembeszélnek!

    (Fábiánferkó fűzfapoéta az ezredforduló után)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.