(„Az emberi természet nem változik – ebben nincs semmi új.”)
Niccolò Machiavelli szerint egy oroszlán által vezetett birka sereg félelmetesebb, mint egy birka által vezetett oroszlán hadsereg, bár egyik sem közelíti meg az egy oroszlán által vezetett oroszlán hadsereg félelmetes erejét. De mi van a birka által vezetett birka sereggel? Esetleg vezetheti a birka sereget egy disznó, vagy egy szarka, netán még egy zebra is… Tudjuk, hogy a bárányok hallgatnak…
George Orwell (Eric Arthur Blair álnéven) az „Állatfarm” című regényében szereplő juhok (birkák) a rendszert támogató, buta, manipulált tömeg megfelelői. Mindig, amikor valamiféle rendszert kompromittáló vitára kerülne sor, azt kiabálják: „négy láb jó, két láb rossz”, ami a rendszer ideológiájának, azaz az „állatizmusnak” a lebutított jelszava. („USA jó, Brüsszel rossz”: Bindzsisztán) Ezt bégetve lehetetlenné teszik az értelmes társalgást.
Ezért, mielőtt vitába bocsátkozol egy birkával, kérdezd meg magadtól: vajon ez az ember elég érett gondolkodású ahhoz, hogy felfogja egy másik nézőpont létezését? Nem valószínű…
(„Aki megpróbál segíteni egy pillangónak kiszabadulni a bábból, megöli azt. Aki megpróbál segíteni egy csírának kibújni a magból, elpusztítja azt. Aki megpróbálja felébreszteni valakiben a tudatosságot, mikor az illető még nincs rá készen, csak összezavarja. Vannak dolgok, amiken nem lehet segíteni – belülről kell megtörténniük…”)
Egy birka agya pedig végtelen belső labirintus, tele rémképekkel és lebutított, hazug propagandával, melyből belülről önmagától kijutni elég derék feladat. Ezért a belső átváltozás esélye eléggé nulla közeli.
Narancs-Kánaán szögesdrótokkal körbekerített, piros paradicsomot termő, dús akkumulátor-mezőin háborús vészhelyzetben is repülőrajtot vevő állatfarmját (ménesbirtokait, kóser-sertéstelepeit, száj- és körömfájós kerge marháit, bégető birkaseregét, ostoba libáit és páváit, szarkáit, békegalambjait, idomított kutyáit, mentett zebracsapatait, és egyéb jószágait) napról napra egyre jobban fenyegeti a szőke Tisza áradása. Micsoda dráma, vagy tragikomédia, vagy bohózat készül, már megint.
„Négy láb jó, két láb rossz!” A demokrácia jó, a kommunizmus rossz! A diktatúra jó, a liberalizmus rossz! A béke jó, a háború rossz! Narancs jó, Tisza rossz! Vagy fordítva, ahogy a történelmi helyzet éppen diktálja…
Az Állatfarm (Tündérmese), George Orwell szatirikus kisregénye látszólag olyan állatokról szól, akik elűzik annak a farmnak a tulajdonosát, ahol élnek. Ezután maguk vezetik a farmot, ami végül kemény diktatúrává válik… „Négy láb jó, két láb rossz!” (Manapság sok korábbi két lábú négykézláb mászik, hogy elhitessék, hogy ők is négy lábúak…)
A mű mottója:
„Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”
A mi állatfarmunk a megszólalásig hasonlít Orwellére. Vannak disznók, akik közül a főnök, Napóleon irányítja az Állatfarmot a lázadás (”rendszerváltás”) után. A hadsereg (jelen esetben kilenc kutya) segítségével biztosítja hatalmát. Erőszakkal állítja félre vetélytársát, Hógolyót, a többi állatba pedig beleneveli a félelmet. Igazi diktátorrá válik és megváltoztatja az állati társadalom eredeti célját – a regény végére teljesen emberi (két lábú) életet él. (Kastélyok, szállodák, repülők, jachtok, zebrák… szerény, nincstelen tulajdonosa…) Hógolyó (szőke…), Napóleon ellenfele, aki a lázadás után szintén vezetni akarja az Állatfarmot. A Tehénistálló csatájában személyesen vezeti az állatokat újra és újra rohamra, meg is sebesül könnyebben – szerepéért megkapja az Állatok Hőse Érdemrend I. fokozatát. Ő egy szenvedélyes értelmiségi, sokkal becsületesebb Napóleonnál. Hógolyó a legtöbb állat bizalmát elnyeri, de Napóleon kutyái elkergetik. További sorsáról nem esik szó, viszont Napóleon propagandája minden káreset mögé őt helyezi tettesként.
De van párhuzam a többi állat kapcsán is. Például Süvi (Gulyás G.), Napóleon (kormány)szóvivője, aki minden szavával Napóleon tetteit igazolja és magasztalja, ügyesen kihasználva jó megjelenését és közönsége alacsonyabb értelmi szintjét. Süvi úgy vet véget a vitáknak, hogy összezavarja a többi állatot, eltereli a szót a témáról, vagy éppen meggyőzi a többieket Napóleon igazáról (például arról, hogy a disznóknak azért kell luxuskörülmények között élniük- Batidai kastély, Hatvanpuszta…-, hogy megfelelően el tudják látni feladataikat). Amikor túl sok kérdést kap, az elkergetett gazda visszatérésének veszélyével fenyegeti az állatokat.
Vagy, ott van Minimus a költő, aki dalt ír Napóleonról, valamint új himnuszt szerez. (Mága, Pataki, Győzike…)
Pirosszem, fiatal disznó, az a feladata, hogy Napóleon étkezései előtt megkóstolja a Vezér élelmét, nehogy megmérgezhessék az Állatfarm vezetőjét. (Menczer T.)
Bandi, az igásló, a regény egyik legnépszerűbb szereplője. Az átvert, egyszerű, buta melós, pártkatona, akinek két jelszava van: „Majd még keményebben dolgozom!”, illetve „Napóleonnak mindig igaza van!”. Hűséges, kedves, lelkes, erős. Nem túl okos, az ábécé első négy betűjénél többet sosem tud megtanulni. Legfőbb gyengéje, hogy feltétel nélkül megbízik a vezetőkben és nem veszi észre a korrupciót. A disznók uralma alatt többé kevésbé ugyanolyan mértékben kihasználják, mint amikor a kétlábú vezette a gazdaságot.
Mollie, a fehér kanca, aki szívesen fogad el kockacukrot, és szeret (nemzeti) szalagokat tűzni a sörényébe (ezek a luxust szimbolizálják).
Benjámin, az öreg szamár, aki nem hisz semmilyen változásban. Csendes, csak időnként fejti ki a véleményét. Amikor Bandiért kocsi jön, akkor ő az első, aki látja, hogy nem orvoshoz, hanem mészároshoz viszik barátjukat. Benjámin pesszimista és realista, ő olyasmi, mint a „fogadós”…
Mózes, a holló (a papság). Az állatoknak ígéri, hogy haláluk után a „piros paradicsomba” kerülnek, ami a felhők között van. Eredetileg a két lábúval van, vele együtt elmenekül, ám egy idő után kiegyezik az új uralommal.
Zsuzsi és Kolomp, két kutya, akik kölykeznek. Kicsinyeiket Napóleon neveli fel; később hatalmának megtartására és az állatok megfélemlítésére használja fel őket (katonaság).
Kutyák: Napóleon titkosrendőrsége és testőrsége. (TEK)
Macska: a talpnyalókat jelképezi, akik minden új rendszert ugyanúgy szolgálnak, mint az előzőt. Ezen kívül még a munkakerülők megtestesítője. („nagyferó”… stb.)
Az „Állatfarm” megmutatja a diktatúrák kegyetlen gépezetét, amely a vezért leszámítva mindenkit lassan, de biztosan megőröl, bedarál, elpusztít…
És akkor még az áttelelt poloskákról nem is beszéltünk a mi állatfarmunkban. A poloska viszont hat lábú!
„Négy láb jó, két láb rossz!” Hat láb a legrosszabb!
Kafka „Átváltozás” című műve alapján megtudhatjuk, hogy miért írtam, hogy a hat láb a legrosszabb, azon túl, hogy a főnök ezt mondta. „Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé (poloskává) változva találta magát.” A kitinpáncélos hátán tehetetlenül fekvő, „siralmasan vékony” lábacskáival az ég felé kapálózó rovarember nem az önmagáért kiálló tetterő és öntudat, hanem éppen a szánalmas cselekvésképtelenség örökérvényű képe.”
„Egy abszurd világban a dolgok értelmetlenül történnek, és mi, emberek kénytelenek vagyunk szembenézni ezekkel a történésekkel válaszok nélkül.”
„Az átváltozás éppen annak a torokszorító példázata, hogy a tönkrement életünk tapasztalatát nem lehet csak úgy kialudni. Nincs egy másik világ, amelybe a rémálmainktól szabadulva frissen ébredhetnénk. Épp ellenkezőleg, pontosan a világ rémálomszerűségére ébredünk: ez egy olyan dermesztő fuvallat, amely a lelket érinti meg, és kiöli belőle a cselekvőképességet. Ez az embertelen tél hidege.”
„Ez a betegség pedig nem más, mint a modernség: az iratok, a határidők, a menetrendek, a gyárak és a bürokrácia fogaskerekei lassan teljesen felőrlik az ember cselekvőképességét (digitalizáció, DÁP). A Samsához hasonló modern kisemberek cselekvésképtelensége nem a tétlenségben fejeződik ki, éppen ellenkezőleg, szorgos hangyákként pont ők azok, akik mást se tesznek, „másra sem gondolnak” mint arra, hogy dolgozzanak.”
„A másik értelmezés szerint a féreggé változás mégiscsak lényegi törést jelent Samsa életében, bármennyire is próbálja semmibe venni. Eszerint éppen akkor válik féreggé, amikor már nem tudja ellátni azt a feladatát, amire eddig mindenét feltette, és amikor ezt számon kérnék rajta, nem tud felhozni semmit a védelmében, hiszen azt a szánalmat és undort, amit a világ tanúsít felé, ő is magáénak érzi. Ez az oka, hogy nincs értelme azt firtatni, hogy vajon csak ő álmodja magát féregnek vagy esetleg csak a külvilág látja annak.”
„Gregor Samsa átváltozása lelki, pszichológiai esemény: az abszolút kisebbségi komplexus, és a külvilágtól való félelem, valamint az efelett érzett szégyen és undor kifejezése. A kártevő szó jelentősége is abban áll, hogy egy konkrét faj megnevezése helyett viszonyt fejez ki: a kártevő az, aki valaki más számára káros, nemkívánatos, és akit ezért el kell különíteni, ki kell rekeszteni, ideális esetben pedig ki kell irtani. Aközött, hogy féregnek gondoljuk magunkat és ténylegesen azzá válunk, valójában hajszálnyi különbség van csupán.”
„A harc és az ellenállás, vagyis az öntudatra ébredés lehetőségei nélkül pedig az egyedüli út a lassú sorvadás: Samsa visszahúzódik, begubózik, és lassan, csöndben éhen hal. Önként vállalt halála sem tagadás vagy tüntetés, csak illedelmes, diszkrét kimúlás, önmaga megadása az életnek. Bukása, tragédiája nincs: csak egy lapos, kiszáradt, döglött teteme van, amelynek eltakarításáról „intézkedni” kell.”
„A „dehumanizáltság„ az az állapot, amikor „a pokol a másik ember”. Ebben a normákkal, elvárásokkal és ítéletekkel teli világban a legnagyobb tragédia az, ha elveszítjük a kapcsolatot saját emberségünkkel – és ennek során azok is elfordulnak tőlünk, akiknek meg kellene érteniük minket.”
A Húsvétra tervezett nagytakarítás (poloskairtás) nem csak légből kapott információ, hanem inkább elszólás, „érzékenyítés”. Legyünk felkészültek, három nap egy esztendő… „Négy láb jó, két láb rossz!” Hat láb a legrosszabb!
2025.04.20.(2+0+2+5+0+4+2+0=15, 1+5=6) (Veszélyes időpont. Legyünk éberek, mert valamit terveznek a héberek!) „72 óra a világ.”
Végül, térjünk vissza Niccolò Machiavellihez (akinek van füle a halláshoz!):
„Az emberek általában inkább a szemüknek hisznek, mint az eszüknek – mert mindenki lát, de kevesen értik meg, amit látnak.”
„Gyakori hiba, hogy az emberek nem törődnek a viharfelhőkkel, amíg ki nem tör a vihar.”
„Aki a háborút elkerülve inkább eltűri a zűrzavart, előbb-utóbb mindkettőt megkapja: a káoszt is, a háborút is.”
„Nincs még egy olyan nehéz feladat, olyan bizonytalan sikerrel és veszélyekkel teli vállalkozás, mint egy új rend bevezetése.”
„Aki a jók közé akar tartozni egy romlott világban, az saját vesztét okozza.”
„A bölcsesség lényege, hogy felismerjük a problémák természetét, és a kisebbik rosszat válasszuk.”
„Nem kell mindenáron „jónak” (parancskövetőnek) maradni – tudni kell „rossznak” is lenni, ha a helyzet azt kívánja.”
– a „fogadós”-