Először azt hittem, hogy rosszul hallottam az este a retek-klub (RTL) tegnap esti adásában a “kék fény-horror-gyilkolásos-rablásos”, szokásos, népbutító, agysorvasztó, beteg szeánszában az új „hadvezér” szájából.
Igen, már megint van új „hadvezér”, ez a haderőreform-dolog sem megy túl simán, pláne, ha itt is olyan derekasan előre megyünk, nem hátra, mint minden egyébben mostanában… De az is lehet, hogy a Romulusz túl szende volt, vagy túl nagy a felhozatal a két hét alatt lett tartalékos tábornokokból. Ezt nem tudni.
De, a lényeg, hogy azt „haditervezte ki” a most lett, új „hadvezér”, hogy itt bizony semmi más nem használ már a gripenek (és/vagy gruppenek) és a piócás ember mellett a haderőnkön, csak a „szittya gondolkodásmód”. Ezt mondta, szó szerint. Majdnem ugrottam egy hátra szaltót meglepetésemben.
Na, ez aztán a haladás. (Ezt iróniának szántam.)
Bár azt, hogy ezen konkrétan mit kellene értenünk, azt nem fejtette ki a „hadvezér-ispán” úr. Pedig nagyon kíváncsi lennék rá.
Arról viszont azért van némi elképzelésem, hogy, ha valóban a szittya (szkíta) gondolkodás, szkíta erkölcsrend és szkíta lelkiség szerint terveznének cselekedni – és nem csak verbálisan „dísz- szittyáznának” – akkor mit és hol is kellene kezdenie a magyar katonáinknak a legelsők között…
A szkíták szabadok voltak. A gondolkodásuk alapja a „gondolat-szó-cselekedet” egysége volt, ami megmérettetett a lelkiismeret aranytükrében.
Ha kimondták, hogy „szittya módon” kell gondolkodni, akkor már „csak” az ilyen módon való cselekvés van hátra. Másképp az egész nem ér semmit, csak néphülyítés.
Tisztesség, Igazság, Bátorság, Hazaszeretet, a Nemzethez való feltétel nélküli hűség… sorolhatnám.
Magyar Honvédek, Harcosok!
Már régóta vár rátok „Szittya-ország” népe, akik már szkíta módon gondolkodnak egy ideje, szkíta módon szólnak, és szkíta módon cselekszenek, hogy Magor (szakralitás) és Hunor (harcosság) újra egy testvérkén járják a Hadak Útját, Öregistenünk örömére.
Ezért osztottam meg ezt a kis „szittya gondolatot” veletek.
– a „fogadós”-