NYÍLT LEVÉL A PÁPÁNAK

”Jön a világ fejedelme, és énbennem nincsen semmije!”

„Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál, ha magadról szép éneket, dicsérő éneked én nem leszek…”

„Ha mindaz, amit elmondok, sérti egyesek világnézetét, meggyőződését, vallási rendszerét, azzal nem tudok mit kezdeni. A hiba nem biztos, hogy azoknak a készülékében van, akik az Igazságot keresik. A hazugságok pedig nem lesznek igazzá azáltal, hogy évezredeken át hangoztatják, tűzzel-vassal erőltetik, és szent dogmákká szilárdítják. Nem kellene hazudni és akkor nem lenne ok a hazugságok felszínre kerülése miatti félelemre.”

Szia, Uram!

Talán udvariatlannak tűnik számodra ez a megszólítás, de a „Tisztelt”, vagy a „Kedves” jelzőket nem találtam volna őszintének, mert számomra te – és főleg az, amit képviselsz – se nem tisztelt, se nem kedves.

Bocsánatodért és kegyelmedért sem esedezem, inkább felidézem Bogát táltos máglyahalála előtti szavait:

„Ki vagy te, hogy kegyelmet adj nékem, az Öregisten tátosának?”

Kérdezhetnéd, hogy én ki vagyok, aki ezzel a levéllel zavarlak, és jogos lenne a kérdésed. Sajnos, én táltos nem vagyok, de számodra éppolyan „pogány” vagyok, mint amilyennek az őseimet káromoltátok. Szerencsére nem hordom a homlokomon a csecsemőként az általatok az emberekre rakott rabszolga-billogotokat, nem vagyok a nyájad egyike az akolban, sem a tulajdonod.

Mivel az én szerető Istenem bennem él, nincs szükségem hozzá közvetítőre. A legnagyobb bajotok mindig is ez volt a népemmel, hogy mi Istennel egyek voltunk, ezért nem volt szükségünk rátok, hogy hozzá eljussunk. Most sincs.

Egykoron az őseim látogattak el Rómába a ti bűneitek miatt (Etele, az Isten Ostora), hogy az igazi Égi származású Turul Nemzetség megtisztítsa a sötétségtől és hazugságtól a sakáltanyátokat, megmutatva az eredeti, Igaz „fény-kereszténységet”, és ti remegve, könyörögve, fűt-fát megígérve borultatok térdre Etele előtt.

Változnak az idők, de a lényeg semmit sem változott: a Világ Világossága küzd a vakvilággal, a Naparcúak a feketefejűekkel.

Te melyik oldalon állsz?

A színjátékot már ismerjük. Amikor jóságosnak mutatjátok magatokat, akkor sem tudtok lényegetekben megváltozni, mert Saul rabbi (Pál „apostol”) most is fontosabb nektek, mint a pártus (szkíta-magyar) Jézus. Az uzsorás világhatalom nektek mindig is csábítóbb volt, mint az Apostol-királyság, Jehova pedig kedvesebb nektek, mint a mi „Napatyánk” és „Napbaöltözött Nagyboldogasszonyunk”.

Mi Magyarok vagyunk a népek Krisztusa, és ti keresztre feszítettetek bennünket. Ám nektek kellene a legjobban tudnotok, hogy a feltámadásunk meg fog történni, akárhogyan ármánykodtok is.

Hiába irtottátok a népemet és a Turul Nemzetséget gyilkolással, méreggel és sátáni ármánnyal évszázadokon keresztül. Még mindig itt vagyunk és vádlón a fejetekre olvassuk a ti ellenünk elkövetett bűneiteket.

Hálátokból – mert Etele megkímélte egyházatokat – kaptunk inkvizíciót, kínzást, rablást, máglyát.
Tettétek mindezt „Krisztusi szeretetből”!

Kaptunk tőletek az üldözött táltosaink helyett feketefejű, potrohos papokat. Természet-szeretetünk és szakrális Ős Tudásunk helyett álszent tévtanokat. Ősi nyelvünk és rovásunk helyett ránk kényszerített latin ostobaságokat. Hoztatok még szabadság helyett hűbéri szolgaságot, tizedet. Szerető „Napatyánkat” és szeretett „Napbaöltözött Nagyboldogasszonyunkat” a bosszúálló, haragvó Jehovával próbáltátok elfeledtetni.

Pedig tudtuk és tudjuk jól, hogy
„ha a nép elfordul saját Védelmező Istenétől és ahelyett más nép védelmező istenét imádja, aláveti magát ama népnek is, melynek istenét elfogadta”. Ám
„a régi istenek mind élnek, csak szunnyadnak, mert a lelkeket béolták ellenük sivatagos babonával. Az emberek vakságukban hamis istent imádnak, valójában ÁRMÁNY-t”.
„A régiek hallották az Ég szavát.
Hallották, mert ügyeltek rá.
Ezért voltak erősek, hatalmasok,
nem ilyen beszari nyomorultak, mint a mostaniak”.

Amit ti adtatok nekünk, az szolgaság, félelem, dogmák és egy összetákolt Biblia, amiről egyik igazságot kimondó elődöd (XXIII. János pápa) szó szerint az alábbiakban leírtakat nyilatkozta (meg is öltétek azonnal), amikor az „Igazság Bibliájának” szerkesztésére hívta össze 1962-ben a II. Ökumenikus Vatikáni Zsinatot. Csupán egyetlenegy beszédet tudott elmondani, aztán hirtelen „meghalt”. Részlet a beszédéből: „Vagyis hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a megtalált sumer első Biblia (Ur, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956) is mindent világosan feltárt és megmagyarázott. Senki nem érti ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt népnek (sumer, akkád, káld, babiloni) megmásított történelme. Szóval, kötve vagyunk valami ósdi judeizmussal, és nekünk nem elég Krisztus, az Isten fia!”

Már rég elvettétek tőlünk Őseink és a nem zsidó Úr Jézus Szeretetét és Tiszteletét. A zsidóét azt szerethetjük, de a miénket nem. Nekünk nincs is, mondjátok.

Ármánykodtatok eleget emiatt, amiből látszik, hogy éppen ti nem tanultatok semmit Jézus tanításaiból. Sőt, évszázadokig gyilkoltatok, raboltatok a hatalomért. Népeket uszítottatok egymásra, miközben a Borgia pápák úgy orgiáztak, mint hajdan Néró, az őrült császár.

Etelét megmérgeztétek, de a magyaroktól nem szabadultatok. A szkíta erkölcs ragyogása mindig is bántotta a pénzsóvár szemeiteket. Amikor gyengének hittetek bennünket, azonnal a kiirtásunkat terveztétek. Dekrétumban és zászlóitokon is hirdettétek: „Ugros eliminandos esse”(„A magyarok kiirtassanak”). Nem jött össze, hiába volt sokszoros túlerőben az európai haderő. Isten velünk volt, a Turulokkal. Ezért taktikát változtattatok.

Jöttek a sunyi csuhásaitok. Szegényen jöttek, de a végén dúsgazdagok lettek, hála az árulóknak.

Közben a vadkanok, gyilkos tőrök, a mérgek, az ármány és a fekete mágia ritkították Turuljainkat.

Lassan eltűntek az Igaz, Szakrális vezetőink, táltosaink, és préda lett a számotokra a népünk, kultúránk, de még az egykor dicső történelmünk is.

Ha kellett, akkor szövetkeztetek ellenünk a tatárral, törökkel, majd a habsburg kifosztóink is teljesítették a parancsaitokat. Mindez annyi magyar életbe került, hogy ezt tekinthetjük a történelem egyik legnagyobb népirtásának. De így is évszázadokba került nektek, hogy az „Ugros eliminandos esse”. („A magyarok kiirtassanak”).

Mindezek alatt a „magyartalanított” földjeinkre idegen etnikumokat telepítettetek. A magyarság egyre fogyott, hála az ezer éves ármánykodásotoknak. Ez a népességfogyás vezetett valójában Trianon gyalázatához. Így vehették el a Hazánk kétharmadát.

Ezt a földet, ezt a Hazát mi Istentől kaptuk. Mi az Igaz Isten gyermekei vagyunk, és ezt ti soha nem tudjátok megbocsájtani nekünk. Még mindig féltek tőlünk. Pedig lassan olyan kevés Turul Tudatú Magyar marad, hogy elférünk egy diófa, vagy egy vadkörtefa alatt.

Ezért

nekünk tőled nem kell „áldás”, hisz a ti áldásotok nekünk átok.

Nem parádézva kellene ide jönnöd, hanem térden csúszva, ellenünk elkövetett bűneitekért megbocsájtásunkért könyörögve. De vajon Isten megbocsájt-e mindezért nektek?

Helytartó!

Te nem király vagy és nem szent, és nekünk nem atya. A mienk az Apostol-királyság! Minket, Magyarokat az Égi Szüleink helyeztek ebbe a státuszba. Mi még most is az Ő szeretetükben és védelmükben élünk, mindaddig, amíg hűek maradunk hozzájuk.

Te viszont a Föld jelenlegi urát szolgálod, a fenevadat, akinek adatott rövid ideig hatalom.

Ezért sem látunk szívesen Hazánk Szent földjén. Számunkra, „ha jön a világ ura, nincs bennünk semmije”!

Őseim követőjeként, őseim jogán kijelentem, hogy semmi közöm hozzád, és ahhoz, amit képviselsz. Semmi jogod nincs hozzám, a népemhez és a Hazámhoz!

Nincs itt keresnivalód! Távozz tőlünk!

De előtte visszaadnám a Bibliátokat, azzal a megjegyzéssel, amit a perui indiánok mondtak nektek, amikor II. János Pál pápa fogadta a perui indián őslakók küldöttségét.

A perui indiánok – a jelenlevők meglepetésére – egy Bibliát nyújtottak át ajándékul a pápának a következő szöveggel:

„Ezt a Bibliát visszaadjuk a római egyház fejének, mert ezzel a könyvvel irtották ki népünket azok, akik ezt a „vallásunknak” hozták.”

Végezetül, a levelem befejezésével is az a gondom, hogy sem a „tisztelettel”, sem a „köszönettel”, sem az „üdvözlettel” szavak nem illenének a mondandómhoz, és nem is lennének őszinték.

Ezért csak annyit írtam volna szívem szerint, befejezésül, hogy „Pá, pá pápa!”, de ez meg kissé gyerekesnek hangzott volna. Szerencsére eszembe jutott egy idézet Gollamtól, a Gyűrűk ura regényből:

„MENJ EL, ÉS NE GYERE TÖBBÉ VISSZA!”

„Boldogok kik bölcseletet, tudást adnak tovább, meg szépet írnak, amitől szellemük szárnyas juharmagja lelkek ezreiben csírázik, mert beengedtetnek az ÉG Ötbálványú Kapuján, és Boldogasszony simogató tenyerébe lapulhatnak.”