/”Garázda Lófő” gondolatok/
„Azt hittük, hogy eldőlt a jövőnk, és nem jutott eszünkbe az elutasítás lehetősége.
Isten egyszerűen hallgatott, amit mi nem ellenvetésként, hanem hallgatólagos beleegyezésként értelmeztük.”
Most pedig „Pavlov kutyája” nyál csorgatva azt figyeli, hogy megdöglött-e „Schrödinger macskája”, míg csak állunk és bámulunk, mint Bálám szamara, miközben egy félelmetes „láthatatlan fekete lyuk” nyeli el éppen az eddig megszokott és viszonylag biztonságos „Gutenberg-galaxisunkat”.
/A Gutenberg-galaxis kifejezés az emberi kultúrtörténetnek arra a szakaszára utal, amelyben a nyomtatott könyv, mint ismeretközlő közeg kiemelkedő szerephez jutott a 15. századtól napjainkig. /
A Galaxis útikalauz stopposoknak című sci-fi regényben feltették a kérdést a szuperszámítógépüknek, Bölcs Elmének az életről, a világmindenségről meg mindenről. Bölcs Elmének hét és fél millió évig tartott, hogy kiszámolja a választ, ami a 42 volt. A probléma az volt, hogy a kérdést feltevők nem tudták valójában, hogy mi a kérdés. Megpróbálták megtudni, hogy mi is lehetett a „nagy kérdés”, amire a 42 volt a válasz hét és fél millió év számolgatás után:
– Mit kapsz, ha megszorzod a hatot kilenccel?
– Hatszor kilenc. Negyvenkettő. Ennyi. Ennyi az egész.
– Mindig is tudtam, hogy valami alapvető gond van a világban…”
Igencsak nagy a baj ezzel a világgal, ahol úgy akarunk válaszokat kapni a létezés legnagyobb titkaira, hogy még a kérdésekkel sem vagyunk tisztában.
De kezdjük az elején:
Mennyi az esélye, annak, hogy az utcán sétálva szembe jön velem Napóleon? Az egyik válasz erre az, hogy semmi, nulla (hiszen tudjuk azt, hogy már régen meghalt, tehát nem jöhet velem szemben az utcán). A matematika szerint viszont az esélye annak, hogy az utcán sétálva szembe jön velem Napóleon, ötven százalék, mert vagy szembe jön, vagy nem.
„Matematikus ön, vagy ezt miből számolta ki,” – kérdezhetné most jogosan még Mészáros Lőrinc is, aki okosabb, mint Mark Zuckerberg.
Pedig nem is kell matematikusnak lennünk ahhoz, hogy feltegyük a következő kérdést:
Létezik-e Isten? Erre is két válasz lehetséges: igen, létezik, vagy az, hogy nem, nem létezik. Azonban, bármelyik válasz is az igaz, annak alapjaiban meghatározó szerepe van az emberiségre nézve. Ha létezik, akkor azért, ha pedig nem létezik, akkor azért.
„Minden olyan esetben, amidőn a szakrális témájú mítoszok összeegyeztethetetlenek az értelemmel – pontosan eme összeegyeztethetetlenség által –, arra szólítanak fel, mondhatni azt követelik, hogy ne szó szerint értelmezzük őket, hanem kutassuk fel, s fejtsük meg rejtett értelmüket… Amikor a jelentés oda nem illően van kifejtve, remény nyílik arra, hogy az emberek a szavak közönséges értelmét félreteszik, és a tiszta intelligencia eljut a minden létezőn túli istenek eltérő természetének megértéséig.”
Mielőtt a vallás megette a hagyományt, ami után a filozófia megette a vallást, majd a morál megette a filozófiát, az ész pedig megette a morált, és az utolsó fázisban most az őrület megeszi az észt, az őseinknek biztos tudása volt egy bizonyos másik világról, túlvilágról, tükörkép világról.
A létezésről való valódi tudás pedig azért fontos, mert amilyen a lelkiség (tudatszint), olyan a világkép és az Isten-kép. Az Istenkép pedig megmutatja, visszatükrözi, hogy milyen a lelkiség…
Itt jön a képbe Schrödinger macskája, illetve az ehhez fűződő gondolatkísérlet.
Egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Egy óra hosszat magára hagyjuk a dobozt. Amíg ki nem nyitjuk a dobozt, a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza. Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.
A tudós ezzel a kísérlettel kívánta szemléltetni a mikrovilágban uralkodó törvények hétköznapi szemlélet számára meghökkentő idegenszerűségét, azt, hogy a részecskék egyidejűleg több helyen, különféle állapotokban lehetnek. A gondolatkísérlet arra az abszurditásra mutat rá, hogy a macska élő, vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.
A probléma gyökere: a szuperpozíció elve. A kvantummechanikában szuperpozíciónak nevezik, amikor egy elemi részecske (vagy részecskékből álló rendszer) ún. kevert állapotban van, azaz bizonyos tulajdonságait nem tudjuk egyértelműen. A részecske addig marad ebben, amíg valamilyen módon meg nem állapítjuk, hogy valójában hol és milyen állapotban van. A probléma ott kezdődik, hogy mérés (megfigyelés) hatására a részecske hullámfüggvénye összeomlik, és a részecske a lehetséges alap- vagy sajátállapotai egyikébe kerül, legalábbis minden általunk elvégezhető mérés azt mutatja, hogy a részecske egy bizonyos állapotban van. Fontos megjegyezni, hogy a szuperpozíció (akár a hullámfüggvény) csakis abban az esetben omlik össze, ha mérést végzünk a rendszeren (vagy a rendszert valami külső hatás éri). A mérés eredményének ismerete azonban kényszerűen valamelyik állapotba taszítja az anyagot, ami Schrödingernél halott vagy élő macskát eredményez, de sosem egyszerre a kettőt.
A kísérletnek több értelmezése létezik:
- Feltételezhetjük Isten létezését. Mivel minden megfigyeléshez kell egy megfigyelő, kell lennie valamilyen „tudatosságnak” az Univerzumban. Maga a kvantumelmélet egyenesen bizonyíték Isten létére.
- A sokvilág-elmélet szerint minden kvantumvilág létezik, és ezek útelágazáshoz hasonlóan kapcsolódnak egymáshoz. Az egyik ilyen világban a hidrogén-cianidos üveg összetört, és a macska meghalt, míg egy másikban ez nem történt meg, és a macska életben maradt.
A fény elektromágneses sugárzás. Látható: infravörös fénytől az ultraibolya fényig. A fény hullám- és részecske tulajdonságokkal is jellemezhető egyszerre. (A hullám energiát szállít, de tömeget nem!)
A részecskéket a kvantummechanika a fény kvantumainak, fotonoknak nevezi. A fotonok nyugalmi tömege zérus, üres térben pedig fénysebességgel mozognak. A kvantummechanika egyik fontos kísérlete a kétrés-kísérlet, amely a fény kvantumjaival, a fotonokkal foglalkozik. A foton úgy halad át az egyik résen, hogy „tudja” közben, mi a helyzet a másik oldalon. Sőt, a fizikusok már azt is ki merik mondani: a fényrészecske, bármennyire hihetetlen, egyszerre mindkét résen keresztülmegy. „Fizikusok elég erős bizonyítékokat találtak arra, hogy az anyag a fényből jött létre: Amikor két foton kellő erővel ütközik egymásnak, a végeredmény az anyag, az Einstein féle speciális relativitáselmélet szerint.”
Mindezeknek mi köze van a Hagyományhoz, ős-tudáshoz, misztérium-iskolák beavatási gyakorlatához?
„Az ember Fény természetű, Bűntelen, Szépséges, Tiszta és Szabad, testbe zárt isteni Fény!”
A lélek fény-természetű.
Az anyag a fényből jött létre.
Az anyagba zárt fény egyszerre két helyen is lehet (két rés kísérlet), miközben tudja, hogy mi történik a másik helyen.
Táltosaink az angyalokkal beszélgettek, miközben a testük a Földön maradt, révületben.
De így talán érthetőek az alábbi történetek:
„Utnapistim / Út-Nap-Isten / különös csecsemő volt: A teste fehér volt, mint a hó és vörös, mint a rózsabimbó, és a fején a haja fürtjei fehérek, mint a gyapjú és a szeme világos. Amikor kinyitotta a szemét, megvilágította a házat, mint a Nap, és az egész ház tündökölt.”
/ Más, mint az Emberek és nem hasonlatos hozzájuk, hanem Isten fiaihoz hasonlít a Mennyekben. A természete más, nem olyan, mint a miénk. Úgy tűnik, az angyaloktól fogant. Egy Figyelőtől fogant, az „Isten fiai” valamelyikétől. Ez a TURUL NEMZETSÉG SZÁRMAZÁSA, TÜNDÉR-SZÁRMAZÁS!!! „TÚL-RUL” túlvilágról származó nemzetség /
„A Napvallású Szkíták és Mágusok ősét, a mitológiai Kust, Nimród [Ménrót] ősatyját Napként tisztelték, Magógnak és Mágusnak is nevezték.” A NAP HŐS PÁRDUCA volt a neve.”
„A hellének Nimródot tartják Zoroasternek.” Mikor megszületik, a teste világít. A főpap keze leszárad, amikor meg akarja kardjával ölni a kisdedet.
„Nimródnak (Utnapistim dédunokájának) volt egy Ankisza nevű felesége, kitől két fia született: az egyiket Magornak, a másikat Hunornak hívták.” Ankisza nevének sumer jelentése: „Ég-Föld szülte”
Ő az, aki az Ég és a Föld között közvetít. Ő Anahita, az Anunnakik nyelvén: Inanna. „A nagy égből a nagy föld felé…” Innin alvilágjárása: Házát elhagyta, az alvilágba szállt alá. A hét „erő”-t magára öltötte. Az Anunnák, a hét bíró, a színe előtt ítélkeznek. A beteg nő holtra válik, tetemét karóra akasztják. Három nap telt el, három éjszaka. Az élet füvét hintették rá, az élet vizét hintették rá, s Innin talpra állt. Az ő fénylő testét ruha nem fedi. A FÉNYLŐ Innin, Enki jóvoltából, az alvilágból távozóban. „ Ezen időkben el lett ültetve egy fa, az egyetlen fa, Enki, a bölcs isten ültette az Eufrátesz partjára, mielőtt vitorlát bontott, és elment az alvilágba. A fa törzséből, Uruk fiai faragtak egy csillogó trónt, Inanna részére. Ott fészkelt egy szellem, valamint az oroszlánfejű sas, Anzu madár az Égi Tudás vagy Égi Ismeret madara / Turul Madár/. Nem véletlenül készült abból a fából Inannának, az örök megújulás és termékenység istennőjének trónja.”
„JÉZUS színeváltozása: Felvitte őket egy magas hegyre, a hagyomány szerint a Tábor hegyére, és szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a Nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a Fény.”
A kvantumfizika szerint a fény anyaggá „sűrűsödhet”, de a visszájára is van lehetőség, az anyagi testből a halhatatlan fény-mag kiszabadul, illetve az anyagi test fénnyé változtatható.
„A dolgok mértéke, az emberiségnek a létezésről való tudása, amely mindig megvolt, ma is megvan, de az emberek többsége számára elveszett, eltemetődött, meg nem valósítható… arról néha csupán egy-egy magányos ember, vagy kisebb zárt közösség tudott.”
Az anyagi világból (Földi lét) a Ménúrságba (Mennyország) a köztes léten keresztül (hét-kilenc fokú létra) lehet eljutni a léleknek. A feladat végső soron nem más, mint a lélek felkészítése arra az útra, amelynek a célja az emberben lévő isteni elem kivezetése az anyagi, romlandó és bűnhődésekkel teli világból. Az emberi lét az a küzdelem, ami ennek a bennünk lévő isteni elemnek a tiszta állapotban való megvalósítására irányul. Az a lélek, amely végül nem tudja legyőzni önmagát (azaz nem képes megismerni saját természetét), arra lesz kárhoztatva, hogy ne tehesse meg a felfelé vezető utat, és visszatér az anyagi világba, újra leszületik a Földre. Az Életfa jelképünkben a fa lombja a Mennyországi létet, a gyökere a Földi létet, a törzse pedig a köztes létet mintázza. A három szintes életfa modell szerint a köztes létből vagy istenhez jutunk, vagy emberként újraszületünk. A köztes létben szembesül a lélek a földi tetteivel, találkozik szeretteivel. A köztes létből „belépő” kapu a fogantatás (a megtermékenyülés pillanatában erős fényvillanás tapasztalható, amikor a lélek belép) és a „kilépő’ a halál, amikor a szív megáll, a lélek távozik a köztes létbe a „hétfokú létra” bizonyos szintjéig (onnan majd vissza az újabb életbe), vagy egészen fel, a köztes létet is elhagyva, a Mennybe.
„Életfa, világfa,
születésbe-halálba,
világból világba.
Gyökere és törzse,
pompáskoronája
a három világot
szemünknek mintázza.”
Hogy kerül az Életfa és Schrödinger macskája mellé Pavlov kutyája és Bálám szamara?
Pavlov legendás kísérletet végzett, melynek során egy éhes kutyát arra tanított, hogy csengő hangjára nyáladzani kezdjen, ami korábban az állat táplálékának bemutatásával függött össze.
Pavlov felfedezte, hogy miután a kutyákat megtanították arra, hogy a csengő hangját a táplálékkal társítsák, az ebek nyáltermelése már a csengő hangjára is megindult, akkor is, ha nem kaptak ételt. A kísérlet szerinte így bebizonyította, hogy a kutyák fizikai reakciója, a nyálelválasztás, közvetlenül összefügg a csengő ingerével, tehát a nyáltermelés ingerreakció volt. Pavlov magyarázata szerint kiépült tehát egy idegi kapcsolat, egy feltételes reflex a csengőhangot érzékelő agy és a nyálmirigyet működtető idegek között.
Nos, az az érzésem, hogy évszázadok, évezredek alatt mi voltunk a „Pavlov kutyái”, akiket csengő helyett vallásokkal, egyházakkal, ideológiákkal, politikával, eszmékkel úgy idomítottak, hogy „már akkor is megindul a nyálelválasztásunk, ha nem kapunk már jó ideje ételt”. Sajnos, csak a csengőt figyeljük, táplálék meg sehol. Sem szellemi táplálék, sem lelki táplálék, de még a testi táplálék is egyre silányabb. Lassan csak a feltételes reflexeink működnek, ezekkel irányítanak (média, internet, papok, politikusok…)
Mi meg csak állunk, mint Bálám szamara. Látjuk a bajt, és nem mozdulunk. Bálám pedig, aki nem látta a fenyegető lényt, a szamarat ütötte. Bálám (a héberek adta név jelentése: néprontó, hasonlóan ahhoz, ahogyan a „vadkan” is „garázda lófőnek” nevezte Vatát) mezopotámiai jós, aki azt a feladatot kapta királyától Báláktól, hogy átkával gyengítse meg az országát fenyegető izraeliek erejét. Bálám útnak is indult szamárháton, hogy teljesítse a király óhaját, de egy szorosba érve a szamara megtorpant. Egy fenyegető lény állta útjukat, akit csak a szamár látott és Bálám nem, ezért nem tudta mire vélni a szamár viselkedését. Bottal is ütötte, de a szamár nem mozdult. Ebből a jelenetből lett a szólás. Bálám végül a zsidók istenének parancsára átok helyett áldást mondott Izrael népére, de azok inkább megölték. Ezt kapta „jutalmul” az áldásért…
Nos, hogy nekünk most az országunkat fenyegető erőkre áldást, vagy átkot kellene-e adnunk, azt csak a Jó Isten tudja. Persze, ha létezik.
De ezt hiába kérdezzük Bálám szamarától, vagy a nyálcsorgató Pavlov kutyájától, de még Schrödinger macskájától is, mert az vagy élő, vagy döglött. A fene sem tud már ezen kiigazodni.
Talán megkérdezhetnénk a korunk „Bölcs Elméjétől”, a mesterséges intelligenciától, ami a kvantumszámítógép elvén működik és önmagát tanítja, de attól tartok, hogy a válasz a 42 lenne. Azzal meg nem sokra mennénk…
Ennyi. Úgy tűnik, hogy tényleg valami alapvető gond van a világgal…
Legalábbis a tükörnek ezen az oldalán.
– a „fogadós”-
A hatszor kilenc, negyvenkettő, honnét való?