„A spiritus latin eredetű szóból származik, jelentése: lélegzet (lélek-zet). A spiritualitás az átalakulás azon folyamatára utal, amelynek célja „az ember eredeti lényének helyreállítása”, azaz „Isten képmására” alakulás.”
„Olyan világnézeti forma, amely elsősorban a szellemi, természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén, magyarázatán alapul.”
„A spirituálisan gondolkodó ember a világot úgy értelmezi, hogy a tettei egy speciális ok-okozati rendszerben hatnak vissza életére. Ezt hívhatjuk karmának, „sors”-nak, vagy „isteni elrendelés”-nek. A spirituálisan gondolkodók szerint a világnak vannak az érzékszerveink számára rejtett dimenziói és összefüggései, amelyek ugyanolyan erős hatással lehetnek létünkre, mint a környezetünk érzékelhető része. A spirituális világnézeteket követők vallják, hogy az élet több kell hogy legyen, mint a természet véletlen, egyszeri és megismételhetetlen játéka.”
„MAG-ÚR, Mágus, Magas, Magor, Mágia, Máglya… (A mágusok, a hét méd törzs egyikét alkották.)
Aki meggyújtja a Szent Égi Tüzet az anyagi világ sötétjében, annak Tudatában a NAP RAGYOG.
/Elvágja az illúzió és megtévesztés fátylát, s a félelem kötelékeit./
A kusok voltak azok a sumerok között, kikhez „alászállt a Királyság az Égből”. A sumeroknál a királyi törzs a kusok törzse volt, belőlük lettek az özönvíz utáni első királyok.
Ők voltak annak a Tudásnak a birtokában, amit utódaik, a mágusok (MAG-ŐS-ök) képviseltek, kik később a médek egyik törzsévé váltak. „ETELE-Atila: Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Magyor unokája, ki Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya, a földkerekség ijedelme, Isten ostora.”
/A sumerok feketefejűeknek nevezték azokat, akik nem fogadták el az Égi Bölcsesség irányítását és az alapvető sumer erkölcsrendet./
NIMRÓD méd mágus pap-király volt, Fénylátó és Fényt sugárzó, aki ÖRÖKSÉGKÉNT hozta a Földre az isteni titkokat, A Nagy Istentől kapott őstudást: Jo-Tengri, azaz Jóisten mellé a Szűz Anyát, Anahytát helyezi, s ezt az isten-párt állítja a Földi életnek példaképül. Médnek nevezett elődeinknek ez a jóságos (természet)hite alakította ki azt a társadalmi rendet, mely a méd mágusok vezetésével lelki nyugalmat és társadalmi jólétet biztosított az állam lakóinak.
(„ A jelenlegi összes nagy vallások felismerhetően csak a vetületei egy ősi egyetemes vallásnak. Ez az egyetemes vallás a legrégibb kultúrájú népnek, a mi Hun-Szkíta-Magyar őseinknek a vallása volt, melyet egyenesen az élő Isten nyilatkoztatott ki évezredeken át az Ő nagy fiainak: Zarathustra, Buda [Buddha], Jézus és Mani [mágus átlényegülés]. ŐK mind a mi Hun-Szkíta-Magyar népünk NAP gyermekei, az őshit szerint ISTEN FIAI voltak.)
„A tudományos keresés és a spirituális keresés az emberiség két nagy útkeresése.
Sokan azt gondolják, hogy a tudomány kibékíthetetlen ellentétben van a spiritualitással. A tudományos keresés a külső tér, idő és anyag világában fedez fel rendet, a spirituális keresés pedig a tudatunkban.
Mivel azonban a teljes valóság mind anyagból, mind tudatból áll, miért kellene a külső világ rendjének megértését célzó keresésnek kibékíthetetlen ellentétben lennie a belső világ rendjének megértésére irányuló kereséssel? Voltak nagy kérdezők, akik eljutottak egy bizonyos igazsághoz és rendhez. Ezt a rendet nevezhetjük szeretetnek, együttérzésnek, harmóniának, bárminek. Ebből az állapotból próbálták meg közvetíteni az igazságot, amelyet megláttak, és szellemi vezetőkké váltak, akik köré a szervezett vallások épültek.
Ily módon az intézményesült vallások a spirituális keresés melléktermékei, mint ahogyan a technológia a tudományos keresés melléktermékeként fejlődött ki.”
„Miért van az, hogy a tudományos keresés annyira sikeres volt, de amikor tudatunk megértésére kerül a sor, az emberiség, mint egész, kudarcot vall? Az egyik ok, amiért a tudományos keresés annyira előrehaladt, az, hogy a természetben, amely a tudomány területe, hatalmas rend uralkodik. A természet valamilyen mértékben bizonyos törvények szerint működik, és a tudomány képes volt felfedezni ezeket a törvényszerűségeket. A tudományos keresés sikerének másik oka, hogy a megfigyelő és a megfigyelt elkülönülése többé-kevésbé lehetséges.
De amikor a spirituális kereséshez érkezünk, magunkba nézünk, és a megfigyelő maga a megfigyelt.
Itt nincs dualizmus.”
„A spirituális keresésben a tudás nem segít. Valójában inkább akadály. Amit Buddha felfedezett és kinyilatkoztatott, el tudom olvasni, és eljuthatok oda, hogy ismerem a buddhizmust. Mindez a tudás a buddhista filozófia professzorává emelhet engem, de a buddhista filozófia professzora nem Buddha!
Pusztán ismereteken keresztül nem tudom elérni azt a rendet, ami Buddha tudatában volt.
Így Buddha tanítványainak, annak érdekében, hogy rendet teremtsenek saját tudatukban, mindent újból meg kell figyelni és újra felfedezni, amit Buddha felfedezett. Az ember nem tudja egyszerűen megtanulni. Valami másra van szüksége az ismereten túl, nevezetesen az igazság szellemi meglátására.”
„ …voltak nagy spirituális tanítók. Az emberek azért tisztelik ezeket a tanítókat, mert elértek egy bizonyos tudatállapotot. De mit tettek követőik? Azt mondták: „Ez a tanító a mi gurunk, a mi megváltónk, a vezetőnk, ezért imádjuk hát őt.” Átvették szavait és terjesztették azokat. Egy szervezetet fejlesztettek ki, amiből a vallás kialakult. A követők nem jutottak el az igazsághoz; megelégedtek azzal, hogy terjesztik az „Igét”.”
„…a spiritualitás: keresés és kérdezés. Ha az emberi lények nem érnek el egy rendet tudatukban, nem spirituálisak. Ennek pedig semmi köze sincs a szertartásokhoz, az öltözékhez, a kiejtett szavakhoz vagy elolvasott könyvekhez. Semmi köze sincs a fejünkben található némi ismerethez.„
„…csak egyetlen féle spirituális elme van – a szeretethez, az együttérzéshez, a békéhez és harmóniához eljutott elme.„
(Forrás: P. Krishna)
– a „fogadós”-