Holló, holló, fehér holló
Két világ között kóborló
Nap atyámhoz vidd el lelkem
Földi létem elengedtem
Szárnyam nincsen, ezért kérlek
Nap atyámnál szebb az élet
Vidd a lelkem lélekmadár
Égi atyám már biztos vár
Elvinném én, szólt a holló
Két világ között kóborló
Felemelném, de oly nehéz
Lándzsatollam ehhez kevés
Föld anyának én itt hagyom
Ha elvinném, sírna nagyon
Lenti utad folytatnod kell
A Föld anya féltőn ölel
Kedves holló, lélekmadár
A lelkemmel fáradnod kár
Ólomsúlya vállam nyomja
Benne van a világ gondja
De, amíg a Földön vagyok
Én egy létrát kifaragok
Azon megyek fel a Mennybe
Ha Föld anya elengedne
Holló, holló, fehér holló
Két világ között kóborló
Hagyd a lelkem Föld anyának
Nap atyám még kicsit várhat
Ó.J