Lándzsatollas fehér holló
Magasan szállt fenn az égen
A Naphoz indult, és én néztem
Míg eltűnt az ég tengerében
Fordulj vissza fehér holló
Az izzó Napban tollad megég
De a holló tovább repült
És elnyelte őt a messzeség
Elmúlt a nyár, hideg tél jött
Holló hangja szállt a tájon
Az eget néztem, hátha látom
Talán tudta, visszavárom
De lándzsatollas fehér holló
Nem szárnyalt a sötét égen
Fagyos hóban egy ember állt
Úgy éreztem, a testvérem
A fehér holló ritka madár
Ott jár, ahol a madár se jár
Két világ közt vezet az útja
Tűzön -vízen át a Napig száll
Fénylő csuhás fehér testvér
E szavakkal eltűnt a ködben
Holló repült Nap atyánkhoz
Szárnya suhogott fölöttem
A lándzsatollas fénylő hollót
Azóta testvéremként várom
Így köszöntöm, ha meglátom:
Isten hozott fehér barátom!
Ó.J.