/„Mit tehetnék még értetek, amit eddig nem tettem meg?”/
Lassan elérkezik az idő, hogy a „fogadós” elköszönjön.
Tegye mindenki azt, ami a dolga!
A „Fogadó” eredetileg egy csillag neve az égen, ahol az úton levő lelkek kicsit megpihenhetnek a hosszú vándorlásuk során. Itt, a Földön folyamatosan nyitnak és bezárnak mindenféle fogadók, benne mindenféle „fogadósokkal”, hiszen ahol kereslet van, ott lesz kínálat is… Ilyen, vagy olyan…
Ez nem azt jelenti egyelőre, hogy megszűnik a Magyar Ősiség és Nemzettudat csoport, sem azt, hogy már nem posztolok többet semmit. Csupán azt jelenti, hogy talán egy lassú változás kezdődik, mely miatt a „fogadóskodás”, „kezdő garabonciáskodás” – bármit is jelentsenek ezek a kifejezések – kicsit visszább húzódik (ha úgy tetszik, „önkéntes” rejtezésbe vonul) a nyilvános szerepvállalás helyett.
Voltunk, vagyunk, leszünk. Ha a megnyilvánulási forma esetleg változni is kényszerül, a tartalom mindig megmarad egyetlen értékrendet követve, őseink igaz útját, magyar, tiszta gyökereinket keresve.
„Eddig a Tudás nagy része titok maradt, mert a magyar táltosok sem a társadalmat, sem a zsidó-keresztény egyházat nem találták érettnek és becsületesnek az „Istenhez” vezető párbeszédre.”
Az egyházak és a társadalom ma sem méltó a párbeszédre, a megismerésre meg pláne méltatlan. Kaptak időt, de a könnyebb utat választották: „adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni a paráznaságából”. Kaptak útmutatást, de nem tartották be: „Az oktalan kövesse az okosat, az okos a még okosabbat!” Ti mégis az oktalant ajnározzátok, a becstelent követitek, a hazugot istenítitek. A tanítót megkövezitek, az ostoba gerincteleneket imádjátok. A mágust kinevetitek, a szemfényvesztő paprikajancsit ünneplitek.
De türelmetlenül kérdezitek, hogy hol a magyar táltos? Miért nem jön, és menti meg a nemzetet. De hol itt a megmentésre méltó Nemzet? Lassan csak egy elbutult, lezüllesztett „csorda- néppé” silányodik az egykori Tudás Népe. A Királyi Szkíták szabad gyermekei mára már nem csak megtagadják a szittyaságot, hanem üldözik is. A szabadságot pedig már gyávák kiharcolni, önként térdelnek szolgákként, alamizsnáért koldulva az idegen elnyomóink és istenük előtt. Hol van már a szkíta erkölcsrendre épülő becsület? Hol van a lelkiismeret arany tükre szerinti élet és halál? Hol van a gondolat-szó-tett egysége, amikor az ember azt mondja, amit gondol, és azt teszi, amit mond?
Hol van az erre épülő társadalom, ami a szakrális hierarchia szerint működik, vagyis Istentől származik, vele kapcsolatban áll, illetve, érdem és jellem szerint rangsorol? A Turul /Égen szárnyaló Sólyom/ és a Holló (két világ között közvetítő) helyett a „csorda-nép” a szarkát (tolvaj) és a kígyót (porban csúszó) követi.
„A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az ítélőképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik, és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az a kívülről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne.”
Ahol a tett alacsony, a cél se magasabb.
Abban az országban, ahol a szó és a tett között szöges ellentét van, mit remélnek? A retorika pontosan azt szajkózza, amire a nép áhítva szomjazik, a külső mázat imádják, mert nemzetinek látszik, de a tettek, a mindennapok valósága hazug és mocskos. Kép-mutatás. Képmutatás…
„Ebben az országban semmi sincs rendben: A külügyminiszter vásárolja a lélegeztető gépeket, a belügyminiszter irányítja az egészségügyet és az oktatást, az alaptörvényt, ami megbélyegzi a másságot, egy meleg férfi írja, akit egy tiltott összejövetel után, ereszcsatornán menekülés közben elfog a rendőrség egy hátizsákkal, benne kábítószerrel, Petőfi-díjat kap. A színművészeti egyetem élén egy gépesített lövész áll. A miniszterelnök katonai géppel jár focimeccsekre, a kormánytagok pedig helikopterrel ebédelni. Itt úgy indítanak egy zöld-város projektet, hogy kivágnak egy erdőnyi fát. A minimálbért megadóztatják, de a százmilliókat kereső focistáknak adómentességet biztosítanak. A végrehajtó maffia a teljes állami apparátus cinkos asszisztálásával uzsora- bűnözhet. Habzó szájjal kommunistáznak, miközben akadnak olyan kormánytagok, akik tagjai voltak az állampártnak, vagy a KISZ-nek. Itt az ország leggazdagabb embere sötét, mint az éjszaka. Miközben ebbe az országban több százezer migráns-vendégmunkás özönlik sunyin rejtegetve, az infláció és az árak az egekben, a vezetők azt kommunikálják, hogy egyre nő a jólét. És ebben az országban ezt még legalább két millióan tapsolva, minden fenntartás nélkül el is hiszik.”
Az ítélő-képességünk siralmas. Az elzüllött nép pedig gyűlölködik, és leginkább az igazságot kimondókat gyűlöli. Minek jönne ide egy táltos, aki megáll három nádszálon: igazság, bölcsesség, szeretet? Mert miben élünk, mi a „csorda-nép” három betonoszlopa, amin páváskodik? Pont az ellenkezője: hazugság, ostobaság, gyűlölet. Ezért nincsenek táltosok, csak ál-táltosok, hamis próféták, fekete mágusok, de azok aztán csőstül.
Az idő kereke forog, a rossz sem tart örökké. Talán egy gyerekverssel könnyebb megérteni, ami nem is biztos, hogy csupán egy gyerekeknek szóló írás, ismerve Weöres Sándor tanításait:
„Fut, robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi, din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi, leröpül a Haragosi, din don diridongó.
Fut a havon a fakutya, vele fut a retyerutya, din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya, lepotyog a retyerutya, din don diridongó.”
De amíg leröpül a Haragosi és lepotyog a retyerutya, addig még nagy utat kell bejárnia oda-vissza a magyarságnak, ami sajnos nem lesz fájdalommentes, hiszen mi teremtettük meg azt, amiben vagyunk.
„Mondhatjátok, hogy beszédem, csak falra hányt borsó.
Ám addig jár a kútra, míg végül eltörik a korsó!”
Bizony eltörik, mert időknek ideje van, de ímhol kerekedik is egy „ékes nagy út”. Ám el kell döntenünk, hogy a rábaközi tudókat idézzem: van-e bennünk elég „Isz” és „Szusz”, azaz ész és lélek. Van-e bennünk elég bátorság megkeresni az IGAZSÁGOT? Képesek leszünk-e testileg, lelkileg, szellemileg felemelkedni a hazugság, ostobaság, gyűlölet mocsarából?
A világ végképp megváltozik. A kérdés az, hogy ennek a változásnak a vezetését ugyanazoknak engedjük-e át, akik ebbe a szörnyű helyzetbe sodorták az emberiséget és a Földet. Most úgy tűnik, hogy igen.
Akinek van szeme a látáshoz, az lásson!
Ezért fontos, hogy figyeljünk a jelképekre, szavakra, tettekre, burkolt üzenetekre, hogy képesek legyünk cselekedni. A vörös és a kék bika újra egymásnak feszül, ez elkerülhetetlen.
Párizs, olimpiai megnyitó, ami a jelképek mögötti egyértelmű üzenet (Jelenések könyvéből):
„Jöjj! Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyed része fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal pusztítsák az életet. Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétől. A füstből sáskák lepték el a földet… Parancsuk volt, hogy ne öljék meg őket (az embereket), csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert.
A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, (az aranykorona is meg volt, tüzes korona szállt ”léghajó” képében az égre…) az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. (Arctalan páncélos alak lovagolt…)
Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása (végig ott volt „angyalszárnyként” ahol a lovas vágtatott…) meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése.
Látjuk, hogy mindenképpen háborút akarnak.
Az események felgyorsulnak a közeljövőben. Az egész sátáni gépezet beindul, de akkor már nem sok lehetőségünk lesz. Ki mit szakít, azt szagolja… Aki még mindig a „Haragosiban” bízik, hogy megvédi, az nagyon ostoba. Vörös, vagy Kék bika? Dönteni kell!
„A Nap-Arcúak küzdenek a feketefejűekkel, a Világ Világossága a vakvilággal. Az egyén szerepe kiemelkedő, kik akarunk lenni, kik vagyunk, melyik urat szolgáljuk lelkierőnkkel.”
Erről szól minden, mióta „levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. Jaj, a földnek és a tengernek, mert oda szállt le a sátán nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.”
„Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült.”
Mi az „asszony”, Nagyboldogasszony népe és gyermekei vagyunk. Nem a sárkányé… Ennek viszont súlyos következményei vannak.
„A tengerből egy vadállat bukkan fel. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve (olimpiai megnyitó képe, vörös alak, levágott fejével a kezében, de élt…), de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: „Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?” Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt (bika), mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány. Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből. (A nagy többség tapsolva borult le és imádta az olimpiai megnyitó szeánszát…) Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára. ( A megnyitó fontos eleme volt a sok tűz és füst…) A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult. Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt. Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát. (Ez lesz a WHO-s, kötelező szűrések és oltások általi, kínai mintára történő, digitális rabszolga-állampolgárrá nyomorításunk, mellyel elveszik emberi mivoltunkat.) Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az eső. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják. (Klímahisztéria, karbon-lábnyom, háborús-, és egészségügyi vészhelyzetek…) Ez a bölcsesség! Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat.”
Aki nem hiszi, járjon utána, de már erre nincs sok ideje…
„Ez az élet egy tivornya:
Inni kell, ha rád jön sorja…
Sok megissza vad-őszintén:
Egy-kettő vigyázva, mint én.”
Szóval, a „fogadóskodás” lassan okafogyottá válik.
Hamarosan elérkezik a „záróra”, és a „fogadó” bezár.
A nyitás ideje most még bizonytalan.
Lehet még holnap is, de lehet már holnap sem…
Legyenek fényesek a nappalaitok, és csendesek az éjszakáitok!
„Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.”
-a „fogadós”-