Lilith

Akiknél olyan írást meglátok akik Lilithet megidézik mint jótevőt – Behívjátok a létsíkunkba, testet öltsön az energiátokból! – hátra kötöm kezét lábát és én fogok mágiát végezni feléje, ez nem vicc!
Mit műveltek de most komolyan kérdem!
Évek óta írtjuk a Lilithi szajhákat, new ages luciferi nőket, akik meg akarnak titeket vezetni! Hány posztot kitettem, vigyázzatok velük, említettem is, hogy Lilithi szajha, bűvös mázos szép szavakkal a kundalinid köré tekeredik és bekebelez, és nincs menekvésed többé!
Rengeteg embert már kimentettünk… a Krisztusi csapat..

Lilith, a zsidó folklór női démoni alakja.

Neve és személyisége feltehetően a mezopotámiai démonok lilû (nőnemű: lilītu) osztályából származik, és a nevet általában „éjszakai szörny”-nek fordítják.
Lilithhez köthető kultusz néhány zsidó között még a 7. században is fennmaradt.

Félem, gyönyörű
de sosem voltál biztos abban, hogy melyik felét.
Lilith

Lilith a leghírhedtebb démon a zsidó hagyományokban.

Egyes források az eredeti nőként képzelik el, akit még Éva előtt teremtettek meg, és gyakran az újszülöttek tolvajának adják. Lilith jelentése „éjszaka”, és a sötétség érzelmi és spirituális aspektusait testesíti meg: rémületet, érzékiséget és féktelen szabadságot. Újabban a feminista nők szabadságát képviseli, akik nem akarnak többé „jó lányok” lenni.

Lilith bibliai és talmudi meséi

Lilith története az ókori Közel-Keletről származik, ahol a „sötét szolgálólány” néven ismert pusztai szellem jelenik meg a sumér „Inanna származása” mítoszában (i.e. 3000 körül). Egy másik utalás található egy időszámításunk előtti hetedik századból származó táblán, amelyet a szíriai Arslan Tashban találtak, és amelyen a következő felirat található:
„Ó, szórólap egy sötét kamrában, azonnal menj el, ó Lili!”

Lilith később bekerült az izraelita hagyományokba, talán még a Bibliába is.
Az Ézsaiás 34:14, amely egy barátságtalan vadonról ír le, ezt mondja nekünk: „Ott kecskedémonok köszöntik egymást, és ott a lilit nyugalmat talál.” Egyesek úgy vélik, hogy ez a „lilit” szó egy éjszakai bagolyra utal, mások szerint pedig valóban Lilith démonra utal.
Egy varázslatos tálon az i.sz. első századból, héberül írva ez áll: „Ez a tál a Geyonai bár Mamai házának lezárására szolgál, hogy meneküljön előle a gonosz Lilith…”
Ősi képek Lilithről, amelyeken a keze látható.
Úgy tűnik, hogy a kötés a vizuális varázslat egy formája, amivel megtarthatja őt.

A Talmudban Lilith nemcsak a sötétség szellemévé válik, hanem az ellenőrizetlen szexualitás alakjává is. A babiloni Talmud (Shabbat151a) ezt mondja: „Tilos az embernek egyedül aludni egy házban, nehogy Lilith megfogja.” Lilith állítólag férfi spermával termékenyíti meg magát, hogy más démonokat szüljön.

Lilith szökött feleségként

A Genesis Rabbah-ban egy rövid midrással találkozunk, amely azt állítja, hogy Ádámnak Éva előtt volt első felesége. Ez az értelmezés a Mózes teremtéstörténetekből adódik: A Mózes 1-ben a férfi és a nő egyszerre jön létre, míg a Mózes 2-ben Ádám megelőzi Évát. A rabbinikus mese azt sugallja, hogy az első teremtéstörténet egy másik teremtés, amelyben Ádámhoz hasonló felesége van a földből. Valamilyen oknál fogva ez a házasság nem működik, ezért Isten Ádámot második feleséggel, Évával köti.

A kilencedik vagy a tizedik században egy okos legendagyűjtemény, a Ben Sira ábécéje Ádám feleségének és Ádám démonokkal való párkapcsolatának korábbi történeteire támaszkodik, és egy kidolgozott történetet pörög, amelyben Lilith Ádám első felesége:

Amikor az első ember, Ádám, látta, hogy egyedül van, Isten olyan nőt teremtett neki, mint ő, a földről. Isten Lilithnek nevezte, és Ádámhoz vitte. Azonnal veszekedni kezdtek. Ádám azt mondta: “Alattam fekszel.” És Lilith azt mondta: „Alattam fekszel! Mindketten egyenlőek vagyunk, mert mindketten a földről származunk.” És nem hallgattak egymásra.

Amint Lilith ezt meglátta, kimondta az isteni nevet, felrepült a levegőbe és elmenekült. Ádám imádkozni kezdett Teremtője előtt, mondván: „A világegyetem ura, az asszony, akit nekem adtál, elmenekült.” Isten három angyalt küldött, és így szólt hozzájuk: „Menjetek, hozzák vissza Lilithet. Ha jönni akar, eljön, és ha nem akar jönni, ne hozd akarata ellenére.

A három angyal elment, és megtalálták a tengerben azon a helyen, ahol az egyiptomiak megfulladtak. Ott megragadták, és azt mondták neki: “Ha velünk tartasz, jó és jó, de ha nem, akkor a tengerbe fulladunk.”

Lilith így szólt hozzájuk: „Barátaim, tudom, hogy Isten csak azért teremtett, hogy elgyengítsem a nyolcnapos csecsemőket. A gyermek születésétől a nyolcadik napig én uralkodom a gyermeken, és a nyolcadik naptól kezdve nincs uralmam rajta, ha fiú, de ha lány, tizenkét napig uralkodom rajta.”

Azt mondták: „Nem engedünk el addig, amíg el nem fogadod, hogy minden nap száz gyermeked fog meghalni.” És ő elfogadta. Ezért hal meg naponta száz démon. Addig nem hagyták békén, amíg meg nem esküdött nekik: “Bármilyen helyen látlak téged vagy a nevedet egy amulettben, nem lesz uralmam a gyermek felett.” Elhagyták őt. És ő Lilith, aki meggyengíti az emberek gyermekeit…

Egyesek úgy vélik, hogy ez a történet komoly kísérlet a csecsemők halálának magyarázatára, míg mások meg vannak győződve arról, hogy humoros történet szexuális veszekedésekről és sikertelen angyalokról. A történetben szereplő Lilith Ádámmal és Istennel is szembeszáll: dacol a patriarchátussal, megtagadja az alázatos szexuális testtartást, és végül teljesen visszautasítja a házasságot, és inkább démonná válik, mint Ádám fennhatósága alatt élni.

Figyeld meg, hogy Lilith a Nádtengerhez menekül: arra a helyre, ahol a héberek egy napon megszabadulnak a rabszolgaságtól. A Lilith-történetnek ebben a változatában Lilith lesz az, akitől minden zsarnok fél: olyan emberré, aki tudatában van annak, hogy rabszolgaságban van.

A Lilith-mese Ben Sira ábécéjében ez a változata gyorsan elterjedt a zsidó életben, és mások is kiterjesztették.
A Zohar, egy misztikus mű a 12. századi Spanyolországból, Lilithet nemcsak Ádám első feleségeként képzeli el, hanem Sátán feleségeként is.
A Kabbalában Lilith kozmikus hatalmat vesz fel.
A Shekhinah (a női isteni jelenlét, a Végtelen menyasszonya) kaotikus megfelelője. Valójában a Zohár azt képzeli, hogy míg a zsidók száműzetésben szenvednek, a Szent (az isteni férfias aspektusa) elválik a Shekhinah-tól, és Lilithhez társul. Lilith szexuális-lelki kapcsolata az istenivel csak akkor fog véget érni, amikor eljön a Messiás, és helyrehozzák a világ összetörtségét.

A népi judaizmusban a Lilithről szóló elsődleges mítoszok továbbra is elsősorban csecsemőlopóként azonosítják. Számos amulett várandós nőknek és csecsemőknek a középkortól az újkorig használja a Ben Sira ábécéjében említett angyalok három nevét (Sanvi, Sansanvi és Samangelof), hogy elűzzék Lilitet. Az ilyen amulettek tartalmazhatnak egy kört is, a kör belsejében Ádám és Éva nevével, kívül pedig Lilith nevével: egyértelmű figyelmeztetés Lilith számára, hogy maradjon kívül a család birodalmán. Néha piros szalagot is helyeznek a kiságyra, hogy kivédjék Lilithet.

Lilith és a modern zsidó feminista Midrash

A modern korban a felszabadulás helyére menekülő feleség meséje ünnepelt paradigmává vált. Számos modern zsidó költő és szerző, női és férfi, írt beszámolót Lilithről, amelyek régi történeteket használnak új gondolatok kifejezésére.

Az új Lilith-mesék közül talán a legismertebb Judith Plaskow „Lilith eljövetele”.
Ebben a feminista midrásban Lilith a kertből menekül, mert ő egy „bolond nő”, aki nem akarja, hogy Ádám vagy Isten lökdösse. Azonban hiányzik neki a női társaság. Lilith hamarosan visszalopakodik a kertbe, és összebarátkozik Évával. Évának azt mondták, hogy Lilith egy démon, de miután a két nő megosztja történetét, szövetségesek és társakká válnak a tudás keresésében.

Enid Dame a „Lilith” című versében Lilithet örök bohémként képzeli el, aki elhagyja Edent, ki-beleszáll a férfiak szexuális fantáziájából a középkorban, és most egy taxisofőrrel él New Jerseyben, ahol még mindig sír. fürdőszoba, ahogy Edenre emlékszik „és a férfira és az Istenre, akivel nem tudnék együtt élni”.

Lynn Gottlieb Lilith-történetében Lilith az égből, Ádám pedig a földből készült. Ádám iránti szerelmében Lilith úgy dönt, hogy elfelejti, hogy az égből jött, és Évává válik, aki megnyugodott és boldog, de nem ismeri saját valódi természetét. Gottlieb történetében a nők küzdelmét mutatja be, hogy szeressék a férfiakat, miközben továbbra is szeretik magukat.

Másrészt Jacqueline Lapidus „Éden” című rövid verse Lilith és Éva leszbikus találkozását képzeli el. A Lilith legenda alapján Lapidus kitalálja a nők közötti szerelem eredettörténetét. Ohad Ezrachi tudós és író gyakran ír Lilithről, mint a nők elszakadt szexuális összetevőjéről, a teljes kapcsolattól félő férfiak által alkotott képről. Arra bátorítja a férfiakat és a nőket, hogy Lilitre és Évára tekintsenek ugyanannak a személynek.

Lilith annyira népszerű figurává vált, hogy egész vállalkozásokat (például a Lilith Fair női koncertet és a Lilith Magazine zsidó feminista folyóiratot) neveztek el róla.
Lilith egykor a félelem forrása a szabadság ikonjává változott.
Míg egyesek helytelenítik egy egykori démon széles körben elterjedt ölelését, Lilith rehabilitációja logikus. Lilith ijesztő karaktere részben az elfojtásból nőtt ki: a szexualitás elnyomása, a nők szabad késztetésének elfojtása, a „mi lenne, ha magam mögött hagynám” kérdés elfojtása. Ahogy a modern zsidók egyre közvetlenebbül kezdenek kérdéseket feltenni a szexről, a szabadságról és a választásról, Lilith saját vágyaink összetett reprezentációjává válik.