MOCSÁR, VAGY FÉNYES ÚT?

(„ARANYMORZSÁK”)

“És az igazság majd tanúskodik önmagáért.”

Több mint két éve tartó „fogadóskodással” próbálom – több, kevesebb sikerrel- azt a szerepet némileg betölteni szerény képességeimmel és a magam korlátaival, amit az a bizonyos csillag, ahol a lelkek kicsit megpihenhetnek égi vándorútjuk során. Talán néhány érdeklődőnek sikerült olyan kis „aranymorzsákat”, mindenféle apró történetet megosztanom, „melyek mellett hideg arccal megyen el a historikus” és amely történetek olyanok, „mint a kis kézi lámpások: személyeket és koronákat világítanak meg, csak fel kell őket emelni”. Ezek közül sok lehet az olyan írás, ami nem biztos, hogy „tudományos tény”, de mégis az emberi lélek szétszórt gyöngyeiként tekinthetünk rájuk.
„Rajtok taposunk. Az élet pora fedi őket, vagy néha csak könyvtári pókháló. Mikor aztán egy jóhiszemű ember fölveszi és elénk tartja a tenyerén, akkor látjuk, hogy bizony érték: el kell tenni az utánunk következőknek is, hadd gyönyörködjenek bennük ők is. Mert minden gondolat kedves, amely az embert földeríti.”

Fogadósként, ezért jegyzek le „mindent, amit hallok, látok, vagy ami eszembe jut, s akár történelmi morzsa, akár az emberi lélek gyöngyöcskéje, akár csak egy tarka babszem, bizony elteszem”.

Mert hát, ki tudja, a babszemből is lehet olykor Égig érő paszuly…

Szerencsére mindig vannak, akik keresnek, és vannak, akik tudnak. Persze vannak olyanok is, akik csak azt hiszik, hogy tudnak, és vannak sajnos, akik azt hazudják, hogy tudnak.

A mostani kor az „elhitetés” kora.

Ma már nem csak azzal tévesztenek meg bennünket, hogy eltitkolják, megsemmisítik és meghamisítják az Igazságot, hanem azzal is, hogy ugyanarról a dologról rengeteg hazug „ismeretet”, fél igazságot, álhírt terjesztenek el, melyek között nagyon könnyű eltévedni, illetve elveszíteni az Igazság fonalát.

A Magyar Ősiséggel is ez a helyzet.

Évszázadok óta, tudatosan pusztítják a gyökereinket. Rombolta, rabolta tatár, török, de a legelvetemültebb gyűlölőink a Vatikán és a Habsburg volt. (Mindkettő háttere ugyanaz az entitás.)

De még most is számtalan értékes anyag található rólunk, hitvilágunkról, származásunkról, meghamisított történelmünkről és besározott „vallásunkról” a Vatikán Titkos Archívumában, és a Habsburgok Királyi Archívumában (ami jelenleg az osztrák kormány tulajdona).

Ezek a „Fundamentumok” (Alapok, Talapzatok) nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a gyökereinkhez visszatérhessünk. Ezért rettegett Kajafás: „Ha az ő emléke megmarad, az Ő NÉPE MAGÁRA TALÁL!

Mindezek után, talán érthető, hogy miért írják még ma is az ellenségeink a történelmünket.

A „MAG-unkra” találáshoz elengedhetetlen, hogy legalább az ALAPOK-ban megegyezzünk és azokhoz mindenáron ragaszkodjunk.

Sok éve látom, hogy szinte semmi ilyen nincs. Szomorú, hogy még a legalapvetőbb dolgokban is csak a parttalan viták és okoskodások zajlanak, gyakran megrekedve lényegtelen részletekben.

Ahelyett, hogy leraknánk a „fundamentumokat” melyekre felépíthetnénk a magyarság büszke és fénylő, héttornyú várát.

Nos, mik az alapvető kérdések, melyekre egyértelmű, és megkérdőjelezhetetlen választ kellene adnunk?

KÍVÁNCSI LENNÉK A VÉLEMÉNYETEKRE, ÉS A VÁLASZOKRA.

  • Kik vagyunk? (magyarok, hunok, szkíták, médek, pártusok, szabírok, sumerok… Égi származás?)
  • Honnan számítjuk a történelmünket? (Özönvíz előtt? Nimród, Ménrót, Magóg?)
  • Mi volt és most mi kellene, hogy legyen a hitrendszerünk? (Amilyen az isten-kép, olyan a lelkiség…) /Napatyánk, Égi szüleink, Ikerörvény, természet-vallás, Magyarok Istene, Hadúr, Nagyboldogasszony…/
  • Mi a kultúránk lényege? (Ősnyelv, Mágikus Rovás, Magyar Lelkiség, Szeretet, Ős-műveltség, Jelképeink rendszere: Himnusz, Zászló, Címer, kettőskereszt, hármas halom, Turul…)
  • Mi lenne a helyes államforma, jogrend, irányítási rendszer, Páros (kettős) hatalom, Szakrális hierarchia…
  • Mit jelent a Szent korona, Beavató korona, Nimródi korona, Szent Korona Őfelsége…?
  • Mi Szent és min változtassunk? Hogyan? STB.

Ha mi nem tudjuk, más nem fogja tudni, és másokat nem is érdekli mindez. Nem érdekük a MAG-unkra találásunk, csak a megosztásunk.

Mihez ragaszkodjunk, és mit alakítsunk át a mostani világunkra?
(“Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendő között. És hogy ennek a hídnak a pilléreibe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.”)

Az elfelejtettet, a kiirtottat újra meg kell tanulni, mert a jelen kor őrületéből semmi más kivezető út nincs, csak a visszatérés az ŐS-TUDÁSHOZ és a HAGYOMÁNYHOZ.

Az „újra megtanuláshoz” viszont csak közös munkával lehet hozzáfogni. Ráadásul, tanulni és „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”.

Aki Tud, azt megkérem, hogy gondolataival segítsen ebben a munkánkban, mert ez lesz az alapja a II. TURUL TALÁLKOZÓ TEENDŐINEK.

ELJÖN AZ IDEJE, amikor a Tűz körül, a Hold fényében körben leül a Hét Bölcs, akiknek jelképe a csillagos égen a Göncöl szekerének hét csillaga.

„A hetes nem azt jelenti, hogy, véletlenül éppen és pontosan hét bölcs él, nem jelent önkényesen megállapított számot, mert a hét még a beavatatlan számára is valamiképpen, mint a hármas és a tízes, jelképes értelmű. A hét bölcs neve alatt tíz-tizenkét személyiség is lehet. A hét bölcs „intézmény”volt, az államok és az országok fölött állt, mint a legfelsőbb tanács.

A hét bölcs az “egyetemes” ember, aki a világ alkotásában, “továbbszövésében” részt vesz. Tanácsokat ad a királynak és a kormányzatnak.

A hét bölcs emberi rang, amelyet valaki akkor ér el, ha lényének ereje, fénye, megszentelt volta a közönséges emberi színvonalon messze túlemelkedik, s akiben a hetedik gyertya lángra lobban.

A hét bölcs törvényt hoz, kormányoz, gondolkozik. Ez az, amikor az ember tevékenységével isteni erőket valósít meg. Már nem köti semmi földi kapocs. Egyszer már eltávozott, de most visszatért, s élete az emberiségé. A hét bölcs közé kerülni nem az életsors befejezését jelenti, hanem az igazi tevékenység kezdetét.”

Mi elkezdjük annak a „hídnak” a pilléreibe beleépíteni mindazt, amit szerintünk a múltból a jövendőbe átvinni érdemes, de ehhez az elfelejtettet, a kiirtottat újra meg kell tanulnunk,együtt, közösen.

Ehhez szólítom minden Igaz szívű Magyar Testvéremet!

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .