„FELÜLRŐL IRÁNYÍTOTT TÁRSADALOM” cím kissé félrevezető, mert a magyar társadalmat nem szakrális értelemben Felülről (Égi királyság) irányítják, hanem egy idegen érdekeket szolgáló, idegen érdekek által vezérelt politikai réteg uralkodik a társadalmon, demokratikusnak és jogszerűnek hazudott, ám igazából hatalombitorló eszközökkel és megtévesztő (olykor diktatórikus) módszerekkel.
Felülről irányított akkor lenne a Nemzetünk, ősi rend szerint, ha szakrális hierarchia működne érdem és jellem szerint megválasztott vezetőkkel, aminek a csúcsán beavatott, Turul Nemzetségből származó szent király állna, aki az Égi Rend szerint igazgatná az országot, ahogyan kellene, mert ez lenne a dolgunk. Ezt nem engedik nekünk, sőt, tűzzel-vassal irtják, még a gondolatát is. Nimród gyermekei a feketefejűek istenének, a jelen világ urának a leggyűlöltebb ellenségei, éppúgy, ahogyan Napatyánk és Napbaöltözött Nagyboldogasszonyunk is. Pedig úgy vágyik már ez az egykor méltán nemes magyar nép a jobb életre, amit oly nagyon meg is érdemelne már.
Mégsem ez zajlik, sőt, újra meg újra kudarcba fullad minden ez irányú lelkesedésünk, körbe-körbe járunk. Ennek oka magában abban a hazug „rendszer”-ben (igazából nem is rend, nem is Szer, inkább rend nélküli, Szer-telenség) van, amiben eleve kódolva nincs jó döntés, mert nem is lehet. Látszólag több irány közül „választhatunk”, valójában csak kettőből : jó zsaru, rossz zsaru = tézis és antitézis, melyek harcából megszületik egy ideiglenes állapot, a szintézis. De mindegyiket ugyanaz a hatalom mozgatja, melynek egyetlen célja ezzel a színjátékkal az, hogy elhitesse veled, hogy csak ezek közül választhatsz. Ennek érdekében meg is tesznek bármit. Te pedig elhiszed, hogy szabad vagy és te irányítasz. Pedig egyre nagyobb szolgaságba süllyedsz.
Egyik politikai oldal sem kapott felhatalmazást arra, hogy a néptől átvehesse a hatalmat, arra meg végképp nem, hogy kizárja magát az őt megbízó népet a hatalomból.
Már hosszú ideje hatalombitorlás zajlik, amihez egy szűk réteg érdekből asszisztál, miközben a megtévesztett tömegek mindezt birkaként tűrik.
A magyar emberek elnyomásának az alapja a „törvényesnek” elfogadott „Alaptörvény”, amit megtévesztően Alkotmánynak állítanak be. Magyarországnak ma NINCS Alkotmánya.
(Alkotmányozni semmilyen pártnak nincs joga, csak a Nemzetnek. „ALAPVETÉS: A közhatalom forrása a nép.” Csak a „forrása a nép, és nem azt írja, hogy „Minden hatalom a népé”. Ezt a jogot az Alaptörvény elvette a néptől, jogfosztottá tette a népet, és átadta a hatalmat a politikusoknak, akik közül a vezetők pártlistán kerülnek be, szinte egy életen át bérelt és biztos helyük van: „A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja”. „Az Országgyűlés az alkotmányozó hatalom…” Ravasz…
Az pedig elég cinikusnak tűnik az Alapvetésben, hogy „Magyarország független, demokratikus jogállam”.
Valóban az lenne? Csak kérdezem…)
A teljes jogfosztottságunk alapja a teljes politikai vezetés árulása, melyben a politikusok hatalombitorló puccs bűnrészesei, mindazokkal a „köz”tisztviselőkkel, akik ebben segítik őket akár tevékenyen, akár a cinikus hallgatásukkal évtizedek óta.
Lehet-e jogos és törvényes mindaz, ami jogtiprásra épült?
Azt hihetnénk, hogy Magyarország dolgaiban, a magyar nép érdekében hoznak döntéseket azok a nép által erre megbízást és bizalmat kapott politikusok, akik éppen az őket megbízó emberek jogait veszik el, korlátozzák az őket megválasztókat, a közérdek helyett a saját és köreik magánérdekei szerint döntenek (sőt, egyenesen idegen érdekeket szolgálnak) a közvagyonból magánvagyont csinálnak, miközben nem erre választotta őket a nép.
- Szolgálat helyett uralkodnak.
- A népet lopják, sarcolják, korlátozzák, büntetik, kussoltatják.
- Az igazságot üldözik, a lopást, hazugságot évtizedekre titkosítják.
- A nemzeti vagyont lopják, herdálják.
- A jogszabályokat magukra nézve nem tartják be, de az emberekre azonnal lesújtanak.
- Nem visszahívhatóak, nem számon kérhetőek, nem büntethetőek és nem felelősek.
A politikai elit (a társadalomnak mutatott látszólagos ellentéteik, csatározásaik, konfliktusaik és nézetkülönbségeik ellenére) teljes egyetértésben a markában tartja az állítólag őket megbízó embereket.
Erre szólna a megbízásuk?
Mind a magánérdek és az idegen érdek szolgálója, másként oda sem engednék jutni.
A közérdek nem számít.
Ezek nem magyar hazafiak, hanem gátlástalan gazemberek.
Folyamatosan jogosnak állítják be a törvénytelenségeiket, miközben a süllyedő hajót a zátony felé kormányozzák (ahogyan ezt a megbízóik parancsolják nekik) és minden felelősséget arra a népre hárítanak mindezért, amelyik ostobán hagyta, hogy így bolonddá tegye pár száz bűnöző „közszolga”.
Mert, hát valljuk be, hogy a „róka sikeréhez nem elég a róka ravaszsága, kell hozzá a tyúk ostobasága is.”
Aki uralja a fejet, az mozgatja a testet. Az irányítást átengedtük, ezzel tehetetlen bábként mozgathatnak minket kényükre, kedvükre. Egyre diktatórikusabb eszközökkel.
Régen a „rendszerelleneseket” likvidálták.
Manapság kirúgják, ellehetetlenítik, megbélyegzik.
Az „átkosban” volt a “3T”: Tűrt, Támogatott, Tiltott. Ez ma is jól működik. Ahogy a cenzúra is.
- Gyülekezni tilos, sztrájkolni nem ajánlatos, a rendszert szidni sem túl jó hatású az egészségünkre.
- A tapsolókat, talpnyalókat jutalmazzák, a kritikát értik, de nem szeretik…
- A félelem és megfélemlítés az úr, a parancskövetés az elvárt hozzáállás.
- A rendszer minden hibájáért más a hibás, mindig van bűnbak és ellenség.
- A propaganda már a világűrt hódítja, de az asztalokon egyre többször van ársapkás csirke-farhát.
Mindig jobban élünk, mint korábban, mert a kormány jobban teljesít, csak az a fránya fizetés kevés, meg a rezsi sok…
De elmondják, hogy „Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy”, és ha mégsem, akkor „Brüsszel”.
Nagy hazafi lehetsz az arénákban, de ha az utcán szeretnéd közölni az épp aktuális tolvajokkal, hogy azért nem minden habos-torta, akkor lovasrohamot kapsz, vagy egyszerűen bevisznek a „szolgálunk és a rendszert vakon védjük” rend-őrök…
Örülnünk kellene, hogy a mocskos kommunisták helyett most „nemzeti” oligarchák és ispánok kezében a sorsunk.
(Azt azért nem mondják, hogy szinte a legtöbb KISZ- titkár volt hajdan…oly rég volt, fátylat rá…)
De most minden más, ezek nem ugyanazok.
Egyre jobban élünk, egyre szabadabban és egyre boldogabban.
Minket már nem csak a „szocializmus diszkrét bája” leng körül, hanem a rablókapitalizmus nem is diszkrét mocska is elnyel. És mi még mindig csak nyaljuk a fagylaltot…
Jó is ez, mert legalább gondolkodnunk sem kell, úgysem a mi vaksi szemünknek való ez a mérhetetlen és meghálálhatatlan fejlődés. Majd „fent” megmondják, hogy itt „lent” mi a jó nekünk. Nincs semmi dolgunk, csak tapsolni.
Aki pedig elég jól tapsol, csodálattól ragyogó szeretettel bölcs vezetőink felé, az esetleg szakíthat az örök Élet és Tudás Fájáról egy „magyar” narancsot, amit boldogan szopogathat, miközben kétfarkú, szivárványos kutyák által lehugyozott vörös szegfűket szagolgatva nézheti, amint a Soros György által vágott lyukon keresztül bemászó migránsok zaklatják a transznemű óvónéniket egy Ukrajna felé száguldó békegalambos NATO tank ágyúcsövén, miközben az oroszok már a spájzban vannak, mert a dollárbaloldal Brüsszelt támogatja.
De a lényeg egy dakota közmondásban rejlik:
Előre megyünk nem hátra, csak a Brüsszeli ereszcsatornák kitartsanak!
És kitartanak.
Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez nem kérdés, hisz már választottatok…
Én pedig a Hortobágy fűzfapoétájához híven, káromkodok egyet, vagy fütyörészek, mert azt a Csoda-fát nem igazán találom…Biztos, hogy bennem van a hiba, mert még mindig nem vagyok eléggé „felülről irányított”…
A Hortobágy poétája
Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.
Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szivében,
A csorda-népek lelegelték.
Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.
De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.
(Ady Endre)
Legyenek fényesek a nappalaitok és csendesek az éjszakáitok!
-a „fogadós”-