„SZAMÁR KOPONYÁJA” ÉS A TÜNDÉRKERT

„Azok az okok, amelyeknél fogva a szamár valamit csökönyösen akar, belül vannak és láthatatlanok; közte és működésének helye között ott van a szamár koponyája. Ha nem is a szamárnak, de az embernek lehetnek olyan cselekedetei, amelyeknél köztünk és a cselekedeteink között a tudatossá vált motívum van. Általában nem is észleljük az okokat, amelyek akaratunkat megszabják, ezért azt hisszük, hogy nincs is mögötte semmilyen ok, csak a szamár koponyája…”

(Mivel nem mindig látjuk az események közötti összefüggést, ezért azt hisszük, hogy nincs is…)

A NER ismét filmet készített, kiben mi lakozik, abból merít. Erőltetik, ami nem megy.

Tündérkert-narancsosan…

Egyből Bacsó Péter egykor betiltott kultikus filmszatírájának mondatai jutnak eszembe, bár minden bizonnyal, a mai magyar valósággal történő bármilyen egyezés és áthallás csak a véletlen műve lehet:

„Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.”

Pedig a beharangozó megint valami szuper produkciót jósolt.
(Ez már unásig ismert propaganda-fogás.)

A film aktualitását adhatta volna a történelmi párhuzam is:

Magyarország harapófogóba került. A darabokra szakadt országot nyugatról a Habsburgok, keletről a törökök szorongatják. A két hatalmas birodalom közé ékelődött be a szabad magyarság… Ez a Nyugat és Kelet harapófogója közé ékelődés ma is helytálló.

A „szabad” magyarsággal kapcsolatban már vannak kétségeim…
A szereplőkről, bugyuta és hatásvadász szövegekről, a primitív ágyjelenetekről már az „Aranybulla” kapcsán is írtam, ez nem sokat javult, amin csak rontott Pataki Attila: Hűtlen című dalának filmzenévé tétele.

Van még lejjebb?

Aztán még ott van a főszereplő, akiről a film szól, és aki nem igazán tekinthető a szkíta értékrend képviselőjének, bár nagyon jól mintázza a NER működését hazánkban. A suttyó-fejedelem, aki egység helyett szétbomlasztja az országot: Báthory Gábor, akiről egy ideig úgy tűnt, hogy kiváló rokonához, Báthory Istvánhoz hasonló fejedelem válik, uralma azonban inkább Báthory Zsigmondhoz lett hasonlatos.

Ennek okát Bíró Sámuel többek közt így látta:

„Mert minekutána Báthori Gábor a jó erkölcsét gonoszra, kegyelmességét kegyetlenségre, igazvoltát igazságtalanságra, adakozó voltát fösvénységre fordítá. Mert sem Isten, sem ember törvényével nem gondolván, legelsőbben is fő és alacsony rendü embereknek feleségeiket személyválogatás nélkül megparáznitá, leányaikat elragadoztatá, azokkal gonoszul éle, sőt testvérhugának (ti. Báthory Annának) sem kedveze.

Kik ezen gonosz életit az urak s igaz hazafiai közül nem javalják vala, azok közül kit hazájából kikergete, kit megölete, elannyira, hogy senki is valamirevaló ember s igaz értelmes hazafia már nincsen mellette; hanem afféle tolvajok kik annakelőtte az erdőket és pusztákat lakták, a győzhetetlen császár népeit és más jámborokat megöltek s felprédáltak; azokkal éjjel-nappal iszik, vendégeskedik, paráználkodik.

A szabad városoknak pedig törvényeit, szabadságait, melyeknek megtartására hittel kötelezte vala magát, nemcsak megszegte, hanem a szászságnak is, Erdélyországának is legerősebb városát csalárd szín alatt elfoglalta, bizván annak erősségében, hogy onnat, ha kivántatik, a fényes Porta ellen is rebellálhasson, és mintegy fészke legyen minden gonosz cselekedetinek nagyobb bátorsággal való véghezvitelére. Minden gazdagságától azon várost megfosztatta; maga utczánként járván el a lakosoknak házokat, nagy részeket a lakosoknak a kapukban seregenként ölette meg, egyrészét pedig csak a jelenvaló köntösökkel bocsátotta bújdosni; templomokat, oskolákat felveretett és elprédáltatott…”

Vajon miért választotta a NER Báthori Gábort?
Ekkora öngólt rúgtak volna a választással, vagy csak ennyire ostobák?
Esetleg minket néznek szamaraknak?

A kiskanásszal való párhuzamot nem nehéz észrevenni: igazságtalanság, árulás, tolvajokkal való bratyizás, a nép kiuzsorázása, elüldözése, a szabadság korlátozása, gazemberekkel védve magát, éhínség, paráznaság, telhetetlen gőg és dőzsölés, a törvények be nem tartása, hintapolitika, az ország kiárusítása, „oskolák elprédáltatása”…

Ahogyan a jövendölés is szól:

„Égig érő fára segítik a Kiskanászt. Szívében király, álmaiban császár. Szépen szól, rondán cselekszik. Zsákja feneketlen.”

„A nemzet tűri. Nem látja meg rajta a rángató madzagokat.”

„A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos. A különb nem viszi sokra, mert irigylik.”

„Ki- ki rántja lefelé a másikat, az országot együtt. Lenézett népek mögött kullog a magyar!”

„A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld! A rátarti úr napszámért kunyerál. Már mindent elkótyavetyéltek.”

„Csak alantas szolgálatok maradnak, égbekiáltó árulások. Lesznek, kik alattomos ellenséggel fújnak egy követ.”
(Nyílt hazaárulás zajlik.)

„Bevezetik a hét tevét, hogy innen köpködhessen lángot, a bikát nyergelő asszonyra (Európa).”
(Hét teve a menóra, ami a hétágú zsidó gyertyatartó, zsidók bázisa leszünk, vagyunk…)

„Ebből viszály támad benn is, kinn is.”
(Polgár- és Világháború)

„A Kost Áldozó két fia tovább marakodik.”
(Ábrahám a kost áldozó, két fiától származnak az arabok és a zsidók. Arab-zsidó világméretű konfliktus. EZ VAN MOST!)

„A tevék magyar hajcsárai manó bőrét húzzák Krisztus képére, Hogy megtévesszék a népet, és arannyá válthassák a félhold csillogását.”
(Hazai judeoliberálisok nemzetárulása a pénzért. Félhold=muzulmánok)

„Ők a kost áldozó, tevét nyergelő egyik fiát segítik, más magyarok meg a másikat. Kettészakad a nemzet, lángra lobban az ország. A lángot vér oltja.”
(Véres polgárháború, arabbarátok a zsidóbérencek ellen)

„Magyar magyart gyilkol, de a bika hátáról is ide lőnek a hét teve miatt.”
(Európa és a III. világháború, Nemzetek pusztulása Ábrahám fiai miatt, a zsidó és arab testvérháború ürügyén…)

A lebutított többség, a kényelem és a félelem rabszolgái még tapsolva, vakon követik a kiskanászt.

„Fel kellene már ébrednünk végre Csipkerózsika álmunkból! Egy felkavarodott világban élünk, aminek az alja van felül.”

Az idő elfogyott és magyarságunk belépett történelmének utolsó és egyben végső fejezetébe, legvégső hét évébe.
Ha film lenne, talán ez lehetne a címe:

A KISKANÁSZ ÉS AZ UTOLSÓ FEJEZET.

„Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, arra, amit csinálok”…
és ez már „a Holdról is jól látszik”, csak a szamár nem veszi még mindig észre…

„A magyar embernek még kinézetre sem mondható Ol(d)stein-Orsós-Orbán Viktor, a KISZ-titkárból Soros által profilozott, utcai zsidóárus, majd 1 Ft jelképes összegből milliárdossá átváltozott kavics-lignitbánya tulajdonos, és gagyizó cigány-jósasszony felmenőkkel büszkélkedhető, igazoltan magyarellenes „közjogi méltóság” megkezdte végső nemzetpusztító- és gyalázó tevékenységét, természetesen magyar, nemzeti, dísznemzeti köntösbe bújtatva.
A hozott anyag bizony nagyon silány, de kiskanászunk melle dagad a büszkeségtől, hogy még mindig meg tudja etetni a magyarok jókora részével a dörzsölt zsidó magabiztosságát és a simlis, sunyi, hazudni mindig kész cigány arcpirító pofátlanságát, amellyel még mindig eredményesebben győzi meg a mafla magyar hallgatóságát. Ez benne volt a Soros-féle programban.”

„Ehhez pofa és gyomor kell, amiről meg is bizonyosodhattunk, amikor a csótányista (paprikajancsi) időkben a Parlament előtt uszított, miközben a hétvégén ugyanennek a csótánynak a tihanyi villájában játszottak együtt a gyerekeik, és jót röhögtek az ostoba magyarok hiszékenységén.”

„Kevesen tudják, de a zsidók és a cigányok – valójában ugyanazon törzsi népségről van szó – csak kellően megfogott, korrumpált és alaposan befolyásolható bábokat tesznek hatalmi pozícióba, hogy egészen biztosan az ő érdekeiket képviseljék, míg a lényeg a háttérben láthatatlan marad, mint a „nagyszerű és kiválasztott erkölcsös nép”prófétái.”

Most sem történt ez másként, a kiskanász pályája és egója töretlen.
Erről a háttérhatalom gondoskodik.
A nagy nemzeti öntudatunkkal pedig tapsolhatunk még egy kis ideig ennek az ámokfutásnak, és nézhetjük, ahogyan a vendégmunkásoknak hazudott migránsok ránk zúdulnak, ahogyan a méreggyárak is.
Bámulhatjuk a nyolc elemis, milliomos NER-sztárokat a képernyőn (tóth gabi, pápai joci…), a zsidó vircsaft főzőműsorokat, amikben a szent élelmiszerekkel galádkodnak visítva, röhögve.
Kultúrálódhatunk a majkák, kis grofők, győzikék, fekete pákók, észbontók és lángelmék szintjén.
Ajnározhatjuk az egyre tömegesebben megjelenő színes és félvér sportolóinkat.
Tétlenül nézhetjük, ahogyan a kormány legfelsőbb szintjéig elérő uzsorás maffiával elüldözik a magyar embereket, és az ingatlanjaikat átjátsszák a mindenfelől tömegesen, menekültként beérkező zsidó telepeseknek.

Elég vastag a szamár koponyája.
Nem nagyon jut át rajta már a gondolat.
De lehet, hogy a szamarak csinálják jól, mert hisznek a kiskanász fényes jövőjében, ahogyan sokan hittek Báthori Gábor jellemében is. Tudjuk, hogy hogyan bánnak a Báthori Gábor-félék (is) az ellenük lázadókkal:

„Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.”

De az igazi áruló az, aki a nemzete vesztére tör.

„Amikor egy kisebbségben lévő gazdasági erőtér gátlástalanul tör még nagyobb hatalomra, csak úgy teheti meg, ha képes emberek sokaságát félrevezetni.

Mi hát akkor a nemzetárulás élettere és sajátos megjelenési formája?

Amennyiben kritikus szintet ér el a vélemények közötti különbség, akkor konfliktus keletkezhet, olyan krízis állhat elő, mely túllép a társadalom belső életterén, és nemzetek összecsapásához vagy globális érdekek harcához vezethet.

Ha egy nemzetet támadnak, a társadalom nem tehet mást, mint összezár, és védi a hont.
Aki viszont az ellenséget segíti válság idején, az nemzetárulóvá válik még akkor is, ha saját maga ezt nem így gondolja.
Ilyenkor: „Dobó István 1552-ben Eger várának védelmekor Hegedűs hadnagyot kivégeztette, mert kollaborált a törökkel.” Háborúban, krízishelyzetben vagy halált hozó vírusok idején eltűnik a másként gondolkodók, kémek, politikai ügynökök fogalma, és marad az áruló, mint gyűjtőnév mindazokra, akik saját nemzetük érdekei ellen lépnek föl a válságos időszakban.”

„Egy nemzet képes túlélni bolond vezetőit, még az ambiciózusait is. De nem lehet túlélni a belső hazaárulást. Az ellenség a határokon kevésbé félelmetes, mert ismert és nyíltan hordja zászlaját. De az árulók határainkon belül mozognak szabadon, az ő ravasz suttogásuk átoson sikátorokon, a kormány folyosóin is hallhatók. Az áruló nem néz ki árulónak, ő a nép nyelvén beszél, a nép arcát, érveit viseli, ő az emberi természet alantasságához szól, ami minden ember szívében titkon, mélyen fekszik. Az áruló elrohasztja a nemzet lelkét, titokban, éjjel dolgozik, alattomban aláássa a nemzet pillé­reit, fertőzi a politikát, hogy ellenállni sem lehet.
A gyilkos nem annyira félelmetes. Az áruló maga a pestisjárvány.”

Szerencsére az emberek többsége képes tisztán élni az életét, nem engedve az ármánynak.

A „TÜNDÉRKERT” túlélte Báthory Gábor ámokfutását, de még Trianont és ceaușescu-t is.

Mi lett Báthory sorsa?
A saját dédelgetett gyilkosai, az általa fizetett hajdúk ölték meg:
„A bukott fejedelem, hogy trónját megmentse, hajlandó lett volna Váradot török kézre adni, mire a hajdúk 1613. október 27-én meggyilkolták. A legenda szerint a meggyilkolt fejedelem holtteste tizenöt éven keresztül temetetlenül feküdt Nyírbátorban, s csak 1628-ban került sor Bethlen utasítására a temetésre.”

Egy rossz film is lehet tanulságos. Főleg, ha a készíttetők is levonnák azt…

A jó pap is holtig tanul, a szamár meg még azután is…

A Tündérkert pedig soha nem lehet az ármány zsákmánya:

„A megszeppent maradék Ukkó-t híjja, a Boldogasszony-t. A haragosok megbocsátanak egymásnak, az irigy örül más szerencséjének A rátarti nem rázza a rongyot, a közönyös siet segíteni. Ekkor a Magyarok Istene őrül állítja a zenélő sivatagok tigrisét, És becsületes alkuval visszakerül, ami visszajár.”

-a „fogadós”-

---

az idézetek nagyrésze innen (szerkesztő): http://asajah.hu/a-teljes-nyirkai-joslat/