/”Garázda Lófő” gondolatok/
„Elveted a tettet, kinő belőle a magatartás.
Elveted a magatartást, kinő belőle a jellem.
Elveted a jellemet, kinő belőle a sors.”
„A nagy útban nincsen semmi rejtély.
Az ég hatása: jónak lenni, a föld hatása a bőség, az ember hatása a rend. Mindenkinek csak egyetlen dologra van szüksége, igazan élni.
A szem rendszerben lát: az egyik szem a fegyház rendszerében, a másik a bordély rendszerében, a vásár rendszerében, a gyermekszoba, a statisztika, a kettős könyvelés, a grafikon rendszerében.
Hihetetlenül kevés a tiszta szem, amely a tenger és csillagos ég rendszerében lát, és úgy él, mint a fák testvére. Csak az erőtlennek van szüksége hatalomra. A világ minden időben kedvezett az olyan gondolatoknak, amelyek rémületet keltenek. Az emberek, különösen a tömegek, szeretnek rettegni.”
Az egyre több ember számára elviselhetetlenné váló hatalom birtoklói az idő múltával olyan szabályokat találnak ki, amelyekkel igyekeznek örökre bebetonozni a saját hatalmukat. Ha a történelmet vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy egy elnyomó rendszert nemigen lehet „törvényesen” megbuktatni, hiszen maga a rendszer hozza a törvényeket, a saját védelme céljából. Amikor egy rendszeren belül nincs jó megoldás, akkor azt a rendszeren kívül kell keresni! Ellenkező esetben csak körbe járunk, ugyanazokat a régi sablonokat ismételgetjük (váltogatjuk, cserélgetjük) és azt várjuk, hogy más eredményt kapunk. Az emberiség nem véletlenül tart mindig ugyanott… Kenyeret és cirkuszt kell adni a népnek, és lehet fölötte uralkodni. A kenyértől ellustulnak, a cirkusztól elhülyülnek. Nem véletlenül mondta egykor a cézár salátáról elnevezett római fickó, hogy „Te is fiam, Bluetooth?” (ejtsd: blútusz), vagy valami ilyesmi… Le is szúrták szegényt március idusán, aztán mégis császárság lett végül.
/A mondás eredetileg Julius Caesar szájából hangzott el, latinul: „Et tu mi fili, Brute?”, vagyis: „Te is, fiam, Brutus?”. Ezt kiáltotta, amikor a római szenátus összeesküvése során felismerte Brutust, egyik legkedvesebb barátját és fogadott fiát, a merénylők között. A kifejezés az árulás és a hűtlenség szimbóluma lett./
Niccolò Machiavelli szerint az uralom és birtoklás minden fajtája, amely valaha is hatalmában tartotta az embereket, köztársaság, vagy egyeduralom volt. Az emberiség ezt a kettőt váltogatja évszázadok óta, rengeteg véráldozattal. Amikor az egyik bukik, reménykedve és nosztalgiával átmasírozunk a másikba, majd fordítva…
A köztársaság olyan állam, amelyben a politikai hatalmat a nép által megválasztott képviselők gyakorolják. Aztán meggazdagodva, lopnak, csalnak, hazudnak, a korrupció és a romlás (erkölcstelenség, jellemtelenség, „luxizás”…) ellep mindent, majd a nép egy erőskezű diktátortól várja a rendet. Az érdem és jellem nélküli diktatúra igazságtalanságot, szolgaságot, terrort és félelmet épít, ami miatt a nép visszasírja a „demokráciát”, melyben két hülye bármikor leszavazhat egy zsenit, és amelyben a parazitának, vagy a degeneráltnak ugyanannyi joga van, mint a dolgos, normális embereknek. Körbe, körbe karikába, miközben nem tanulunk semmit a történelemből, és végül az őrületbe jut az emberiség. Kb. a mai időkre…
Felvetődik a kérdés, hogy mi a jobb, ha az emberek egyenlők, vagy ha hierarchia van köztük? Bármelyiket választjuk követendőnek, az egy félelmetes állapot lesz. Az emberiség már oly sokszor és oly sok név alatt, de lényegében ugyanúgy, próbálta mindkettőt (kommunizmus, rabszolgaság, feudalizmus, demokrácia, királyság, köztársaság, liberalizmus, diktatúra…)
„Ahogy fent, úgy lent…” A Mennyországban (Mén-Úrság) szigorú hierarchia van. Szakrális hierarchia, érdem és jellem, vagyis minőség szerint. A magyaroknál kettős vezetés volt, az Égi és a Földi, de csak az volt a helyes, ha a Földi az Égi szerint működött.
/”A létezés rend alapú. A létben az Égi erő letükröződött a Földre. A fent olyan, mint a lent. Mi úgy mondjuk: miként a Mennyben, úgy a Földön is. Az éginek tartott szellemi világ törvényei hatják át a látható világot. A Földi lét visszahat a szellemi erőre. A létben a kettő együttműködik.”/
A teokrácia: minden olyan állam, amely közvetlenül Isten uralma alatt áll, vagy melyben a világi hatalom forrásának az adott kultúra istenét tekintik. (A görög theosz, vagyis „isten” szóból származik.)
Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy egy népnek, nemzetnek, egyénnek milyen az isten-képe, mert amilyen az isten-kép, olyan a lelkiség és a világ-kép. Amilyen a lelked olyan a tudatod, amilyen a tudatod olyan a valóságszinted, a világod. Látjuk, hogy egy bosszúálló, haragos, gyilkos, félelmet keltő isten-kép milyen torz világot, társadalmat, embert, lelkiséget teremt.
A sumérek fekete fejűeknek nevezték azokat, akik nem fogadták el az égi bölcsesség irányítását. A fekete fejű jelképezi a sötét lelkűséget, a homályos szellemiséget. Feketefejű, mert eltűnik a feje körül a fénylő aura, amit a középkorban, még „látó” beavatottak glóriaként ábrázoltak.
Nem mindegy, hogy milyen istent imádtatnak velünk! Világunk anyatermészetű.
A világon egyedülálló népünk őshitének két boldogasszonya: Nagyboldogasszonyunk, a világszülő anya, s Kisboldogasszonyunk, teremtett világunk anyja. (Utódvallásokban fel-feldereng Nagyboldogasszonyunk világ-anya szerepe, s Anna néven említik a Biblián kívüli hagyományban gyökértelen rövidséggel Szűz Mária anyjaként.) Nem véletlen, hogy világunkat anya-világegyetemnek hívják.
„Magúr és Ilona nászát követően Tündér Ilona a Magyar Ilona nevet vette fel, s róla népdalunk így emlékezik meg: “Selyemsárhaja, Magyar Ilona…” Magorban és Ilonában válik kézzelfogható és naponta ismétlődő eseménnyé az ősteremtés csodája. Magyar Ilonán keresztül tapasztaljuk Isten gondoskodó jóságát. Mint szerető anya óv, táplál bennünket. Magor és Ilona itt nevelték szeretett gyermekeiket, a magyarokat, s tanították őket mindenre, ami a világgal, teremtéssel, teremtő élettel kapcsolatos. Tőlük tanultuk meg, hogy Isten és ember közötti legszentebb szer a világot szerző szeretet. A szeretet szent útján indítottak el bennünket, s ezt az utat járjuk ma is. A történelem minden viharán át is megőriztük e hivatásunk tudatát.
E paradicsomi Aranykor végeként őseink az emberi kapzsiság megjelenését jelölik, amikor idegen lelkű emberek többre értékelték a Duna aranyát, mint a partján növő árvalányhajat, s az ott uralkodó fényt. Ekkor az ott honos tündér lakósság nyári szállásukra Erdélybe költözött, majd onnan is tovább menve vissza a csillagvilág Tündérországába. Néhány képviselőjüket hátra hagyták, hogy tanítsák az embereket. Magyar leányok azóta tudják, hogy édesanyjuk Tündér Ilona jogán minden leány tündér. A tündér fényvilág képviselői vagyunk mi magyarok.”
Mindez a tudás hová “tűnt”, mivé alakult át?
Ősi hagyományaink szerint: Atyánk a Turul, Anyánk az arany szarvas.
(A „páros” szemlélet szétválásának oka minden esetben a vallási válság volt. A testvérnépek külön nő és férfi isteneket választottak egymás ellenében. A „nagy gyűlölet” mögött mindig is vallási ellentét állt. A szemita hímelvű vallás megjelenése így okozott azóta is tartó gyűlöletet.)
A „szittya vallás” szétválása és szétesése rendkívül bonyolult folyamat volt. A szakadás első szakasza a „nem-tiszta”, a „szemetes” (szemita) jelenség felbukkanása volt. Az anya-tisztelő szittyák egy része férfi istent választott, majd zsigeri ellenségekké váltak. A nem-tiszta szemita, azaz semmítő (megsemmisítő) ekkor vált vallási mozgalommá. Istenanyánk és Istenatyánk szeretetében erősek voltunk. Boldogasszony tiszteletünket a génjeinkben hordozzuk ősidők óta a szittya vallás és a Hun-Magyar eskü legfontosabb erkölcsi, vagyis Isteni parancsaként.
A szemita rombolás helyrehozatala céljából ezért kialakult a hun-magyar „ősvallás” jellemzője a hármasság, a trializmus: Az Ősanyából eredt, majd a Páros Istenséggé fejlődött, aminek természetes következménye volt az Istenfiú megjelenése, tehát a „Három-szentség” őskultuszának a kialakulása. A szittyák Hármassága: Atya-Anya-Fiú.
„A feketefejűek megbuktatják (Aggade dinasztia, majd Hamurabi, hamu-rabbi… majd a kegyetlen Asszír birodalom) a mágus-pap-királyok teokratikus uralkodását, megszűnik az egynyelvűség, a semiták és a sumerek nyelvéből megszületik Hamurabi idején az akkád és megszületik egy új felfogás, új rend, új szellemiség, de az addig létező moralitás és lelkiség nélkül. Innana szűz-anyából Istar harc és szerelem istennő lesz, Nimródból, pedig Gilgames.
Én-Ki-ből Ea lesz, aki megöli az Atyát, a Teremtő Szellemet és létrehozza az új istent Mardukot, aki viszont a teremtő Szentlelket, az égi Szűzet (Tiamat) öli meg, majd kivégzi saját apját Ea-t is, hogy csak egyedűl Ő maradjon a “világ ura”. Ez a lény tehát bűnben születik. Ebből a torz teremtésből torz isten születik, ebből pedig egy torz világkép és emberkép, amelynek alapját az erőszak és az anyagvilági vágyerők képezik. A teremtő tiszta szellem, a morál, a szeretet és az Isten-Anyai Lélek eltávozik a földről. Kivetül a sötét lelkű önző, szenvedélyember lelkisége a külvilágba és ez a démonikus lény istenként manifesztálódik. Még később ebből gyúrtak össze egy istent Marduk mintája alapján a Judeabeli zsidók, megalkotva Jahvét.
Így a létezés csupán a fizikai síkra korlátozódott és átalakult biológiai tenyészetté, elszakítva a társadalmat a szellemi irányítástól és a bűntelen mennyei lélektől. A mágus papok királyságát felváltotta a katonák hatalma. A bürokrácia csúcsára sémita uralkodok kerültek, akik hasonlóan a Hamurabi féle dinasztiákhoz, kizárólag az anyagi síkon kormányoztak. Megszerezték maguknak egyes északi hun-szkíta népek támogatását, akiknek lovas harcmodora egyeduralkodóvá tette Asszíriát. Az asszír név a sumer assa-ur szóból ered, ami a ló urát vagy lovas uralkodót jelent. Ezek az assa-ur -ok (ebből jött a huszár szavunk) mint zsoldosok szolgálták ki az asszír uralkodókat. Ez az önfia vágta sebét tipikus esete, amikor egyesek eladják a lelküket.”
Számomra nem Brutus cselekedete, hanem ez az árulás és a hűtlenség szimbóluma.
„Ez a történet persze nem ért véget, a mai napig tart a tér-időben, melyben egyik kultúr-korszak váltja a másikat, de a lényeg mit sem változott. A nap Arcúak küzdenek a Feketefejűekkel, a Világ Világossága a Vakvilággal. Az „Egy-Én” szerepe kiemelkedő, kik akarunk lenni, kik vagyunk, melyik urat szolgáljuk lelkierőnkkel.”
„Mivel pedig Jehovát nem tudom atyámként tisztelni, el sem ismerem. Függetlenül attól, hogy mára az eredeti Egy Igaz Istent lassan mindenkivel elfelejttetik. Aki pedig nagyon emlékezik, azt igen gyakran megölik. Nem ritka eset ez. Tudod, a vérvonal kötelez. A Jehova által adott „szabad akarat” meglehetősen korlátozott. Hasonló ez ahhoz, mint mikor némelyek azt mondják. Ami a tied, az az enyém is, ami az enyém, ahhoz pedig neked semmi közöd. Ilyen az a szabad akarat, amit a héberek istene adott a sajátjainak. Valamint a szeretet abszolút hiánya.
Tessék nekem már megmondani, miért nem veszik észre az emberek azt a hihetetlenül egyszerű tényt, hogy nem a Minden fajok felett álló teremtő istent szerettetik velük, hanem azt a lényt, akire az Úr Jézus a János 8.44-ben azt mondja, hogy “ti a Sátán atya gyermekei vagytok”. Az egyetemes judeokrisztianista egyházhoz semmi közünk nincs.
Mindenkinek van valami feladata. Nekem az a feladat adatott, hogy tanítsam az embereknek az igazságot. Nem pedig azt, amit a judeokrisztianista egyház elvár. Sokaktól megkapja a támogatást, de tőlem egész biztosan nem. Legyen nekik a hitük szerint. Meg nekem, nekünk is. Fölösleges a ködösítés. 2000 év elég volt. Mi nem hittérítők, hanem tanítók vagyunk. A Tanító mindazokat tanítja, akik kíváncsiak rá. Sosem erőszakos. A Tanító tudja, hogy a tudást nem erőszakolhatja rá senkire. Tehát nem félelmetes. Csak az fél, aki nem akarja, hogy tudj. Annak szemében azonban nem szálka, hanem gerenda a Tanító.
Bodor Ernő
Most pedig már a Világosságnak kell következnie. Nem elbizonytalanítva az amúgy is beteg emberiséget. Megmondom miért. Nem másért, mint azért, hogy rájöjj arra, hogy nem engedik meg neked az emlékezést. Már rég elvették Tőled Őseid és a nem zsidó Úr Jézus Szeretetét és Tiszteletét. A zsidóét azt szeretheted, de a tied nem. Neked nincs, mondják Ők. Nem lenne baj, ha közülük is egyre többen rájönnének arra, hogy a dolgok nem így működnek.”
Ha igazat mondok, a fejembe kerül, ha nem, akkor a lelkembe.
Választanom kellene, hogy fej nélkül, vagy lélek nélkül éljem az életemet?
A szakrális hierarchia érdem és jellem alapján működik, amikor már igazából nem lényeg a rangsor. Előbb azonban vissza kell térnünk a saját Istenünkhöz, ezáltal a saját lelkünkhöz, őseinkhez hűen és méltón!
Na, ez az, amit a jelenlegi, sátáni világrend a legjobban gyűlöl, és amitől a legjobban retteg.
Azonban, a „nagy útban nincsen semmi rejtély.
Az ég hatása: jónak lenni, a föld hatása a bőség, az ember hatása a rend. Mindenkinek csak egyetlen dologra van szüksége, igazan élni.”
Legyenek fényesek a nappalaitok és csendesek az éjszakáitok!
– a „fogadós” –