Békepárti József – „TIBORCZ DICSÉRETE ORK BÁNHOZ”,
avagy: a Katona József – „Tiborc panasza Bánk bánhoz” jelenet egyes részleteinek kifordított átírása napjainkra, egy esetleges potya Kossuth-díj reményében, az eredeti szöveg feltüntetésével.
(Katona Józseftől én kérek elnézést.)
BÁNK BÁN:
„Beszélj, beszélj; igen
Jól hallom én panaszod; de a magam
Panasza is beszél –„
ORK BÁN:
Beszélj, beszélj; igen
Jól hallom én dicséreted; de a magam
Dicsérete is beszél –
TIBORC:
„Oh, istenem! tekéntenél csak egyszer
Hazámba – élve látnád a panaszt
Előtted. Mért valék becsűletes!
Holott gazember lévén, mostan is
Tied lehetnék.
TIBORCZ:
Oh, istenem! tekéntenél csak egyszer
Hazámba – élve látnád a dicséretet
Előtted. Mért valék becstelen!
Holott gazember lévén, mostan
Ork báné vagyok.
TIBORC:
„Sok pénzre van szükségek: és mivel
Mi annyit adni nem tudunk, tehát
Sovány nyakunkra izmaelitákat
Ültettek – ez már égbe kiált.”
TIBORCZ:
Sok pénzre van szükségünk: és mivel
Ők annyit adni nem tudnak, tehát
Sovány nyakukra izmaelitákat
Ültettünk – ez már törvényes végrehajtás, uzsora.
TIBORC:
„Míg tűrhetém, tűrtem becsűletessen:
Most már gazember is lennék; de késő – !
Ősz fő, kiszáradt kar: hová megyek?”
BÁNK BÁN:
„Haramia – nincs itt más kigázolás.”
TIBORCZ:
Míg lophattam, loptam rendesen:
Most már becsületes ember is lehetnék; de késő – !
Fiatal fő, erős kar, hajlékony gerinc: hová megyek? Benősültem.
ORK BÁN:
Te kis vejedelmem! – ez itt a kigázolás.
TIBORC:
„Én is tehát utánad mentem, és
Mivelhogy azt meg tudtam mondani:
Ki ment be oly titokba, mindenik
Azt hitte, hogy Bánk bánhoz tartozok”.
TIBORCZ:
Én is tehát utánad mentem, és
Mivelhogy azt meg tudtam mondani:
Ki ment be oly titokba az elios ügyben, mindenik
Azt tudta, hogy Ork bánhoz tartozok.
TIBORC:
„Nem vétek a szegény Tiborcnak, egy
Titkos szövetségben hitét letenni.
Van más kigázolás? – vitézkedést
Ugyan ne várjanak tőlem; de hisz’
A háborúban szabad fosztani.
E gondolat legjobbnak látszatott.”
TIBORCZ:
Nem vétek a gazdag Tiborcznak, egy
Titkos fiatal demokrata szövetségben hitét letenni.
Van más kigázolás? – Orbán Balázs-féle vitézkedést
Ugyan ne várjanak tőlem; de hisz’
A háborús vészhelyzetben szabad fosztani.
E gondolat legjobbnak látszatott.
TIBORC:
„A jó merániak
Azt háború nélkül is megteszik; mert
Hisz’ a zsidók eleget fizetnek; a-
Kiket tulajdonképpen tán nem is
Lehetne embernyúzóknak nevezni,
Nyúzásra bőr kivántatik, holott
Azt a merániak magok lehúzták
Már csontjainkról; így tehát ezek
A húsba kénytelenek bemetszeni –
Igaz, hogy a metéltetett sikolt; de
Hisz’ arra nem szükség hallgatni, csak
Haszon lehessen. – S a nagyasszony – ?
(Keserű megvetéssel lódítja el a kezét.)
Ő cifra és márványos házakat
Épittet; és mi – csaknem megfagyunk
Kunyhónk sövényfalai közt –„
BÁNK BÁN:
„Átkozott!”
TIBORCZ:
A jó fideszesek
Azt háború nélkül is megteszik; mert
Hisz’ a zsidók eleget fizetnek; a-
Kiket tulajdonképpen tán nem is
Lehetne embernyúzóknak nevezni,
Nyúzásra bőr kivántatik, holott
Azt a fideszesek magok lehúzták
Már az emberek csontjairól; így tehát ezek
A húsba kénytelenek bemetszeni –
Igaz, hogy a metéltetett sikolt; de
Hisz’ arra nem szükség hallgatni, csak
Haszon lehessen. – S a „kis-nagy-ember” ?
(Örömteli imádattal kulcsolja hálára a kezét.)
Ő cifra és márványos félig kész mezőgazdasági épületet
Épittet; és mi is felmelegedhetünk
Szállodaláncunk testőrökkel védett falai közt –
ORK BÁN:
Áldott!
TIBORC
„Ő csorda számra tartja gyűlevész
Szolgáit! éppenséggel mintha minden
Hajszála egy őrzőt kivánna; sok
Meránit, olykor azt hinné az ember,
Hogy tán akasztani viszik, úgy körül
Van véve a léhűtőktől, s mi egy
Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.
Ő táncmulatságokat ád szűntelen,
Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
Keresztelője volna: és nekünk
Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
A tartozás mindjárt eszünkbe jut.
A jó merániak legszebb lovon
Ficánkolódnak – tegnap egy kesej,
Ma szürke, holnap egy fakó: – nekünk
Feleség- és porontyainkat kell befogni,
Ha veszni éhen nem kivánkozunk.
Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztúlnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is. Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-
Hová nekünk belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.”
BÁNK BÁN:
„Hogy úgy van!”
TIBORCZ:
Ő csorda számra tartja hűséges DPK-s
Szolgáit! éppenséggel mintha minden
Hajszála egy őrzőt kivánna; sok
Fideszest, olykor azt hinné az ember,
Hogy tán DPK-s edzőtáborba viszik, úgy körül
Van véve a békeharcosoktól, s mi ezért egy
Hadseregnyi quados zebracsőszt tudunk Hatvanpusztára fogadni.
Ő táncmulatságokat ád szűntelen, meg Ricky Martin koncertet
Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
Keresztelője volna Lölőnek és Andikának: és nekünk
Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
Utcán előnkbe bukkanik, vagy egy ereszcsatornán lecsúszik, mivelhogy
A Szájer Jóska meg a Bese atya mindjárt eszünkbe jut.
A jó fideszesek legszebb lovon
Ficánkolódnak – tegnap egy kesej Lázár ménesbirtokáról,
Ma szürke, holnap egy fakó: – nekünk
Luxusfeleség, prosti – és porontyainkat kell befogni a kaviár-kenegetésre,
Ha veszni éhen nem kivánkozunk.
Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztúlnak a
Gólyák, csak szarkák és zebrák maradnak, mivel magunk emésztjük el
A kínai akkumulátor hulladékot is. Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-
Hová nekünk Zsolti bácsi és kurvák nélkül belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, Dubajban lesújtunk
Egy rossz békegalamb-fiat, tüstént kitüntetnek Kossuth-díjjal,
És aki száz meg százezert rabol a milliárdokból,
Barátja, jobbkeze lészen annak, akit a
Szükség Nemzeti Bankot rabolni kényszerített.
ORK BÁN:
Hogy úgy van!
TIBORC:
„Ők monostort, templomot
Építenek, hol úgy sípolnak, úgy
Megzengenek, hogy a zarándokok
Táncolni kénytelenek a sáros útcán;
Nekünk pedig nincs egy jó köntösünk,
Melyben magát az ember egy becses
Védszent előtt mutathatná meg a
Templomban.”
BÁNK BÁN:
„Oh, buzogj vér! csak buzogj!”
TIBORCZ:
Mi monostort, templomot, vármegyét, stadiont
Építünk, hol úgy sípolnak, úgy
Megzengenek, hogy a tiszás poloskák
Táncolni kénytelenek a sáros útcán;
Nekünk meg jut egy jó golyóálló köntösünk,
Melyben magát az ember egy becses
Védszent előtt mutathatná meg a
Templomban.
ORK BÁN:
Oh, buzogj vérem! csak buzogj!
TIBORC:
„Hahogy panaszkodni akarunk, előbb
Meg kell tanulnunk írni; mert az ily
Szegény paraszt az úr elébe nem
Mehet be többé – úgy rendelte Béla
Király, s merániak hasznát veszik –
Hisz’ öszvekarmolázná a szegénynek
Patkója a szép síma padlatot!
S ha tán utolsó fillérünkre egy
Törvénytudó felírja a panaszt:
Ki írja fel keserves könnyeinket,
Hogy jó királyunk megláthassa azt.”
BÁNK BÁN:
„Te Isten!”
TIBORC:
Hahogy panaszkodni akarna a sok tiszás, előbb
Meg kell tanulniuk a legfőbb ügyésznek, meg Brüsszelnek írni; mert az ily
Poloska paraszt a fideszes úr elébe nem
Mehet be többé – úgy rendelte Pintér
Sándor, s a fideszesek jó hasznát veszik –
Hisz’ öszvekarmolázná a tiszások
Patkója a szép síma padlatot!
S ha tán utolsó fillérükre egy
Törvénytudó mégis felírja a panaszt:
Ki írja fel keserves könnyeiket,
Hogy Völner, Schadl, meg Rogán megláthassa azt?
ORK BÁN:
Te Isten!
TIBORC:
„El kellene pirúlniok,
Midőn ezüst-arannyal varrt övek
Verődnek a lábszáraikra, mert
Véres verejtékünk gyümölcse az.
Lelkemre mondom, egy halotti fátyolt
Kötnének inkább a hasokra, – leg-
Alább csak úgy külsőkép is mutatnák
A gyászt azon szegény nyomorúltakért
Kiket kiállhatatlan sajtolásaikkal
A sírba döntenek –„
BÁNK BÁN:
„Tűrj békességgel!”
TIBORC:
El kellene pirulnunk,
Midőn ezüst-arannyal varrt övek
Verődnek a lábszárainkra, meg Gucci táskák, mert
Véres verejtékünk, közpénzbeszerzéseink, letelepedési kötvény-bizniszünk gyümölcse az?
Lelkemre mondom, egy halotti fátyolt
Kötnénk inkább a hasunkra, – leg-
Alább csak úgy külsőkép is így mutatnánk a szociális érzékenységünket,
A gyászt azon szegény nyomorúltakért, devizakárosultakért,
Kiket kiállhatatlan sajtolásaikkal, adóemelésükkel
A sírba döntenek a tiszások, meg Brüsszel.
ORK BÁN:
Tűrj békességgel!
TIBORC:
„Tűrj békességgel, ezt papolta az
Apáturunk is sokszor; boldogok
A békességesek, mert isten fiainak
Hívatnak, – úgy de tömve volt magának
A gyomra. Istenem! mi haszna! ha
Szorongat a szegénység: a pokolt
Nem féljük – a mennyország sem jön oly
Szép színben a szemünk elébe.”
BÁNK BÁN:
„Kirontjuk a korlátokat, lezúzzuk
A jó barátot, ellenséget; és
Aztán ha célra értünk, sírni kell csak:
Szánom keserveiteket, emberek!”
TIBORCZ:
Tűrj békességgel, ezt papolta
Balogh Zoltán püspök a gyermekotthon lakóinak is sokszor; boldogok
A békességesek, mert isten fiainak meg Zsolti bácsinak
Hívatnak, – úgy de úgy tele volt tömve közben magának
A gyomra, meg a pénztárcája. Istenem! mi haszon! ha
Szorongat a szegénység és a kéjvágy: mi a pokolt
Nem féljük – a mennyország sem jön oly
Szép színben a szemünk elébe, mint egy lesötétített fekete autó.
ORK BÁN:
Kirontjuk a korlátokat, hozunk sok kettős állampolgárt, lezúzzuk
Áprilisban a sok tiszás háborúpárti ellenséget; és
Aztán ha célra értünk, ünnepelni kell csak:
Magyar Péter okozta keserveiteket, emberek!
TIBORC:
„Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik Szűkölködőnek? visszaadja-é
Ez a halottakért hullt könnyeket?
Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek
Adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy
Zsivány, tömött erszényeiddel együtt
Ne lopja el nagylelkűségedet.”
TIBORCZ:
Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik Szűkölködőnek? visszaadja-é
Ez a halottakért hullt könnyeket?
Ha mást nem adhatsz, úgy Lölőnél, kinek
Adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy Andika
A kis zsivány, tömött erszényeiddel együtt
Ne lopja meg a Nemzeti Bankot, mint Matolcsy.
BÁNK BÁN:
(méltósággal).
„Tiborc! Tiborc! kivel beszélsz?”
TIBORC:
(térdre rogyik).
„Uram- Isten! hisz’ azt akarom, hogy vesszek el.
Én nem vagyok gonosztevő – azért nem
Bátorkodom magamat elölni, mert az
Isten haragjától félek.”
ORK BÁN:
(méltatlankodva).
Tiborcz! Tiborcz! kivel beszélsz?
TIBORCZ:
(térdre rogyik).
Uram-Isten! hisz’ nem azt akarom, hogy vesszek el.
Én nem vagyok tiszás gonosztevő – azért nem
Bátorkodom magamat elölni, mert csak az
Isten és apósom haragjától félek.
BÁNK BÁN:
„Tiborc! Menj, menj; keresd fel asszonyomat, s ha meg-
Találtad, úgy jöjj, s várakozz reám.
Hazamegyek – ott megmondhatod, hogy él
Még Bánk.”
TIBORC
„Igen – kedves szomszédok! él
Még Bánk, atyánk – fogom kiáltani.”
(Sírva elmegy.)
ORK BÁN:
Tiborcz! Menj, menj; keresd fel asszonyomat, az anyósodat, s ha meg-
Találtad, úgy jöjj, s várakozz reám.
Hazamegyek – ott megmondhatod, hogy él
Még Ork bán.
TIBORCZ:
Igen – kedves ukrán, román, szlovák, szerb, horvát, szlovén, osztrák és egyéb szomszédok! él
Még Ork bán, atyánk – fogom kiáltani.
(Nevetve elmegy.)
BÁNK BÁN:
„Atya? – úgy – ez is még hátra van –
(Megáll a belökött ajtónál.)
Hah! fel,
Fel puha ágyadból gyermek, nehogy
Megvesztegessen udvarunk szele.
(Bemegy.)”
ORK BÁN:
Atya? – úgy – ez is még hátra van – Remélem nem Bese atya…
(Megáll a beszankciózott Brüsszeli ajtónál.)
Hah! Békeharcra fel, ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát. Honnan még egy fideszes?
Fel puha ágyadból te szuverén utcai digitális harcos magyar gyermek, nehogy április 12-ig
Megvesztegessen Brüsszel udvarának ukrán szele.
(Bemegy.)
VÉGE A JELENETNEK
(is)