„Mikor dobod be a törölközőt? Mikor ismered el, hogy egy veszett ügy tényleg az? Van egy pont, amikor már túl sok… amikor már nem harcolunk tovább. Feladjuk. Ekkor kezdődik az igazi munka. Reményt kell találnunk ott, ahol semmi sincsen.”
A nem túl távoli jövőben, már nem az olajmezők, hanem a vízforrások ellenőrzéséért robbannak ki háborúk. A jövő elkezdődött…
A „Meleg-Vizek Birodalmát” a hazaáruló vezetőink, Júdás-pénzért, előre kitervelten átjátszották a „sárga veszedelemnek”. Nemzetünk becsapva, kifosztva, épp, mint az ujgur testvéreink… Jöhetnek a kínai rendőrök, a „kínai demokrácia”, totális kontroll, a kínai modell… olyan, mint a kínai lélegeztető gépek…”made in China”… a sárga veszedelem.
Már minden nemzeti értéket elkótyavetyéltek, idegeneké a föld, a víz, a levegő… tűz helyett pedig már csak hamu alatt pislákoló parázs maradt a magyar lelkekben és elmékben.
Cserébe a népnek üveggyöngyöket szórtak, kokárdás nemzeti demagógiát, focimeccses nemzeti öntudatot, és gumicsizmás-szotyolás-suttyó diktatúrát.
Mindezt terv szerint, a szemünk láttára, a tapsikolásunkkal kísérve vitték véghez.
Hagytuk, és hagyjuk.
Ezt a nemzetet a vezetői elárulták.
„A hazugság védelme árulás.”
A „Meleg-Vizek Birodalma” helyett „akkumulátor-temető” lesz hazánk. „Hajrá Magyarok!”
2021. szeptember 29-i újsághír, míg a nép a covid-szemfényvesztést és következményeit heverte éppen ki:
„Hivatalosan is megalakul a Magyar Akkumulátor Szövetség, melynek fő célja annak előmozdítása, hogy Magyarország az európai akkumulátor értéklánc egyik központjává válhasson. A tervek között egyebek mellett szerepel a hazai termálvízvagyonban található lítium kitermelési lehetőségeinek vizsgálata…
mondta el Kaderják Péter, a Zéró Karbon Központ (BME) vezetője, az ITM főtanácsadója
„A 2030-ig terjedő Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia fő célkitűzése, hogy az elért eredményekre támaszkodva Magyarország az európai akkumulátor értéklánc egyik központjává válhasson. Ennek részeként a stratégia szerint be kell vonni a lítiumban gazdag hazai geotermikus lelőhelyeket az akkumulátorgyártáshoz alkalmas minőségű alapanyagok előállításába az alacsony üvegházgáz-kibocsátású, felelős lítiumbányászat megalapozásával. E szerint a lítium kinyerése a hazai termálvízvagyonból azért is kívánatos, mert az akkumulátorgyártás exponenciálisan növekvő lítiumigényének kielégítéséhez elengedhetetlen a fenntartható módon kitermelhető, az importkitettséget csökkentő lítiumforrások igénybe vétele, amennyiben az üzletileg is megtérül.”
Volt erről népszavazás, „nemzeti” konzultáció?
Bezzeg a sok baromságról konzultáltak: Brüsszel, meg az óvodai nem-átalakító műtét…
Közben a Hazánkat nem csak elárulták, hanem el is adták.
Ez még a Holdról is látszik, csak a birkák nem látják még most sem, hogy valójában mi is zajlik a nagy nemzeti álca alatt.
Több is veszett Mohácsnál! – mondhatnánk, mert „nekünk mindig Mohács kell”…
Sőt, velünk a megszálló idegenek még meg is ünnepeltetik a vereségeinket.
(Most is tapsolnunk kell az összes idegen ország-rablónak és élősködőnek…)
De azért Mohács kapcsán (és a többi vereség kapcsán is) van egy elgondolkodtató tény:
„Fura dolognak látszik talán, vereséget megünnepelni, de hát, aki a győzelmét ünnepelhetné itt most, a hatalmas ottomán világbirodalom, már nem létezik (bár a török most megint dörgölőzik…). A tatároknak is nyomuk veszett, sőt időközben, szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburg-császárságnak is.”
Ahogyan a Szovjetunió is már a múlté, és az lesz az életképtelen Európai unió is nemsokára…
De mi „vesztesek” még mindig itt vagyunk.
„Megszoktuk, hogy egyedül ünnepelgessük a vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk.”
Túléltük az Ős Tudásunk és a Hagyományaink kiirtását, Táltosaink elüldözését, a „vadkan” (Vatikán) minden istentelen ármánykodását, a szabad magyarok szolgaságba és butaságba süllyesztését, ősnyelvünk rombolását, Trianont és a „talmudisták” pusztítását.
A sárga veszedelmet is túl fogjuk élni. De nagy árat fogunk érte fizetni. Túlságosan nagyot…
„Nagy a Te Nemzeted, nagy a Te végzeted…”
De „egy utolsó csatát még meg kell vívnunk azért, hogy sikerüljön jól meghalnunk”, ha már nem sikerült helyesen élnünk… Üzenetet kell hagynunk az utókornak… A békesség és az összetartozás érzésével kellene távoznunk, ha már távoznunk kell. Veszett ügy ez…
Ám “nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte”. Egy bolond pedig százat csinál… De itt már nincs egyetlen egy olyan bolond sem, aki harcolna egy veszett ügyért… hisz „mindenki előre megy, nem hátra”…”Előre, a szocializmus, kínai kommunizmus, sárga veszedelemmel teli, felcsúti szellemvasútján!”
Mi pedig majd, a sárga veszedelem elmúltával, újabb túlélt vereséget ünnepelhetünk a többi vereségünk mellett egy akkumulátor-temető közepén, miközben lítiumtól sugárzó örömkönnycseppek csordulnak le a kínai-cigány-filippínó-bangladesi akcentussal beszélő unokáink elsárgult arcáról…
„A hangodból szemrehányást vélek kihallani. Csaknem vádat e nép iránt, amely itt csendesen tenyészik, mint a búza és a bor. Elhatározást vársz tőle, csaknem lázadást, és színt vallani, ha lehetne, korbáccsal kényszerítenéd. Azt mondod, hogy részvétlen és közömbös. Hogy alszik. És hogy ez az alvás különösen ma, bűn. Itt ebben az alvó népben, mert még mindig többet ér így aludni, mint így élni. Ez itt Berzsenyi és Kisfaludy Sándor népe és földje. Elpusztíthatod, de az aranykorból sohasem fogod tudni felébreszteni.”
Ez a „Meleg- Vizek Birodalma”, a szkíták földje.
„A körülöttünk levő világ vér, fogvacogás, félelem. Ez a világ, azzal szemben, öröktől fogva rehabilitálva van. Az ő végzetük, hogy örökké tévedjenek. Hogy boldogtalanok legyenek. És vállalták az áldozatot, hogy az őrület poharát helyettünk is kiürítik. Ez a történet káprázata.”
A „győzelmük” káprázata…
A „vereségünk” káprázata…
„E nép azonban mindig tiltakozni fog az ellen, hogy e káprázatba csalják.
Alvással védekezik, s így tartja fenn az örök béke valóságát.”
Veszett ügy?
„A legnehezebb út. A legnagyobb ellenállás.
Mi ez?
A leghalkabb hang. A szellő suhogása.”
„Ne félj. A várakozás nem a vétkes elzárkózás árán szerzett béke. A várakozás jelképe a nyíló rózsa. Miért bontja ki szirmait? Vár. Ez a lélek Mária-állapota. Mire vár? Az eljövetelre. S azért vár, mert semmit sem tehet, hogy az eljövetelt sürgesse. De meg azért is, mert már előre az eljövetel boldog tehetetlenségének zsibbadásában él. Valamit mégis csak tenni kellene?
Igen, ül és vár. Még imádkozni is elfelejt, mint a rózsa, csak hevében lángvörössé lesz és önkívületében illatozik. Éppoly kevéssé boldog, mint boldogtalan. Ez a várakozás.”
„Országok országa, Égi Tudás népe,
Napkelet, s Nyugat közt a világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, hogy föl sem érheted.”
A FÉNY Gyermeke Te vagy, emeld fel a fejed!
-a „fogadós”-