Ha a rendvédelem feladata a rend védelme, akkor a katasztrófavédelem feladata a katasztrófa védelme? „A katasztrófavédelem nemzeti ügy.” Hogy is van ez?
Az akkumulátor gyárak esetében, mintha valóban a „katasztrófát” védenék a díszes egyenruhában a közmeghallgatáson feszítő (meg néha a kényes kérdések, vagy a lelkiismeretük miatt feszengő) ispán-tábornok-tízezredes urak. Mert ebből tényleg katasztrófa lesz. Az egész ország egy szellemi-, morális-, gazdasági- és társadalmi katasztrófa felé tántorog, mert arra terelik.
A rémhírekből ömlik ránk a beteg lelkű és beteg agyú hírszerkesztők mocska: szíven szúrták, agyonverték, megerőszakolták, felgyújtották, kirabolták…
Eltompulunk, közönyössé válunk?
Szeretnénk együtt érezni a rendőrökkel a tragédiájukban, de nem tudunk, mert emlékszünk, ahogy röhögve kilakoltattak bennünket a végrehajtó bűnözőket szolgálva. Emlékszünk, ahogy szétvertek bennünket a politikusbűnözők parancsára.
Persze arra is emlékszünk, hogy voltak, akik megvédtek és EMBEREK tudtak maradni közülük a parancskövetők között is.
Szeretnénk együtt érezni a pedagógusokkal, de nem tudunk, mert emlékszünk, ahogy röhögve kockásingeztek, amikor a társaikat kényszeroltásra utasították, a gyerekeket meg maszkhordásra. Emlékszünk, hogy tapsolva szolgálták ki az oktatást szétverő liberális módszereket és parancskövető hűséggel hajtották meg a gerincüket koncokért.
Persze arra is emlékszünk, hogy voltak, akik kiálltak az igazukért és EMBEREK tudtak maradni közülük a parancskövetők között, és példák a gyerekek számára.
Szeretnénk együtt érezni az egészségügyi dolgozókkal, de nem tudunk, mert emlékszünk, ahogy röhögve teszteltek, oltottak és karanténoztak, pedig tudták az igazat. Hallgattak, amikor a becsapott és megvezetett emberek este tapsoltak nekik a lakótelep ablakából a helytállásukért. Parancsra tették.
Persze, arra is emlékszünk, hogy voltak, akik EMBERSÉGGEL, szeretettel és kedvességgel tették a dolgukat az őrület közepette is. Emlékszünk, hogy voltak, akik gyógyítottak és életeket mentettek, akik EMBEREK tudtak maradni közülük a parancskövetők között.
Rendőrök,
katasztrófavédők,
pedagógusok,
egészségügyi dolgozók,
hivatalnokok,
vállalkozók,
mezőgazdaságban dolgozók!
MAGYAROK!
Legyünk EMBEREK!
Ne parancskövető, lelketlen rabszolgák!
CSAK akkor lesz itt jobb világ, ha kiálltok az Igazság és tisztesség mellett, a lelkiismeretetek aranytükre szerinti igaz Magyar értékrend mellett.
Ez nagy feladat. Nem való akárkinek. De csak így biztosíthatunk a gyerekeinknek, unokáinknak egy ennél jobb, élhetőbb és méltóbb Magyar Hazát.
Az őrületbe forduló világ választásra kényszerít előbb, vagy utóbb mindenkit.
Hagyomány és Ős- Tudás (Igaz Hit), vagy őrület? Az őrület csillogó, az őrület kényelmes, az őrület vonzó, rövid távon pedig látszólag jól kamatozik. Ráadásul a nagy többség ezt választja, és hát senki sem szeret kilógni a sorból. A tömeg tehetetlenül sodródik.
Az Igazság viszont nem mennyiség, hanem minőség kérdése. Milliók hazugságát nem teszi igazzá a nagy számok törvénye.
Ha néhány „Fényben Járó” újra leül majd a kör körül („leszállnak Nimród hollói”),
mint régen, Nimród visszatér.
Ehhez viszont fényesednünk kellene…
– a „fogadós”-