(a magyarság országának szellemi, lelki, fizikai alapjai)
Az ország
A magyarság felfogható vérségi kapcsolatként is, de elsősorban mégis lelki vállalás.
Magyar az, aki annak vallja magát, akiben feléledt a magyar fénymag.
A szakrális világban rend van, és felülről lefelé szerveződik.
„Ahogyan az Égben, úgy a Földön is.”
A szakrális világban, a tradicionális létszemléletben az a legfontosabb, hogy amit csinálunk, az tükrözze a szakrális rendet, s adja vissza a Mindenség működését.
A magyar szakralitás fogalomköre és a Szent Korona szellemisége is ezt jelképezi. A magyarság az élő, lélegző szervezet, a Világmindenséget létrehozó, betöltő és működtető Világtörvény letéteményese.
A magyar, és legszentebb tere Magyarország (a Magyarok-Országa), egy nagyon magas, isteni minőséget hordoz. A Mindenség letéteményeseként – szimbolikus értelemben – mindig nyolcszor nyolc, azaz hatvannégy vármegyéje van. A hatvannégy vármegye a szakrális térben, vagyis Magyar-országban, a kozmikus mozgások és ciklusok leegyszerűsített, térben rögzített, de időben kibontakozó ábrázolása.
Mondhatnánk azt is, hogy egyfajta világmodell, kicsiben tehát maga a világ, ahol a lehetőségek valósággá válnak, és ahol maga a teremtés zajlik a téridő síkon. Az állam se több, se kevesebb, mint ennek a szakrális térnek, a magyarok országának, fizikai vetülete, lenyomata.
A nemzet
A nemzet olyan, mint egy szőttes, az élet szövedéke.
Égi támogatással, belülről, alulról építkezik, szövi össze az élet szálait.
Alapja, lényege a magyar egyén és az egyénekből álló kis közösség, ahol a közösség tagjai ismerik egymást, együtt rezegnek, és egymásért akár a tűzbe is teszik a kezüket. A kis közösségeket alkotók száma változó, de semmi esetre sem lépi át az átláthatóság határait. Erejüket, megbonthatatlanságukat és ellenálló képességüket pontosan ezek a jellemzők adják.
Ezen kis közösségek, kis egységek szövedéke, együttese a nagyobb közösség, maga a nemzet. A közösség, és annak minden szintje önszerveződő, élő, lélegző. A szövedék önmagát szövi, a benne létezők által alakul és formálódik.
A nemzet gyűlése, és annak bármely szintje (település, járás, megye, ország) a szőttes szervezeti, hatalmi kivetülése, megnyilvánulása. Így csakis olyanok kerülhetnek döntési helyzetbe, akiket a kis közösségek is ténylegesen ismernek, akikre rábízhatják a felelősségteljes döntést, és akik valóban számon is kérhetőek. A magyar szakrális „rendszerben” nincs pártosodás és hivatásos politikus sem.
Fontos hangsúlyozni, hogy a képviselet nem kiváltság, hanem érdem. Olyan személyekről van itt szó, akik életük munkájával, a társadalomért végzett tevékenységükkel szolgáltak rá arra, hogy a közösség őket kérje fel. Nem önmagukat tolták előre a modern kommunikációs eszközök kihasználásával, hanem cselekvően segítették közösségüket, vagyis már valóban letették névjegyüket.
Az alapok
A magyar nemzet léte számára megkerülhetetlen a magyar szakralitás eszmeisége, amelynek középpontjában a Magyar Szent Korona, a Világegyetem értékrendjét itt a Földön megtestesítő szimbólum áll.
A Szent Korona szellemisége szerint a Magyarországon található javak – eszmei szinten – a Szent Korona tulajdonában vannak, s azoknak csak birtokosai, kezelői lehetnek itt a Földön.
Ha ez a formula élő, „hatályos”, akkor az ország teljes területén lévő értékösszesség tulajdonjoga a magyarok közösségéé, mint eszmei tulajdonosé, hiszen a Szent Korona szimbolikusan a saját Istenével egylényegű magyar nemzetet és a magyar államot testesíti meg.
Ez azt jelenti, hogy ab ovo elidegeníthetetlen közösségi tulajdonban vannak a termőföldek, az erdők, a vizek, a természeti kincsek, és ugyanígy a nagyvállalatok, az ipari művek, az energiaszolgáltatók, tehát minden hagyományos értelemben vett közösségi vagyon. Ezzel kizárható még az elvi lehetősége is bármilyen idegen érdekű, vagy akár hazai gyökerű, öncélú elidegenítési kísérletnek.
Egy szakrális Magyarországon a Magyar Szent Korona eszmeisége generálisan hatja át a magyar jogi berendezkedést, ezért az alkotmány maga a Szent Korona Törvény.
A Szent Korona Törvény két nagy eszmei résszel, vetülettel rendelkezik. Szabályozza egyfelől a tulajdonjogi alapviszonyokat, és ezzel földi értelemben is megváltoztathatatlanná teszi azt a szakrális alaptényt, hogy minden magyar természeti és gazdasági érték végső soron a magyar nemzeti közösség tulajdonában van. A Szent Korona Törvény másfelől deklarálja és kozmikus összefüggésrendszerbe helyezi a magyar nemzet eredetét és küldetését, tehát azt a Magyarok Istenével megköttetett szellemi kapcsot, amely transzcendentális értelemben a magyarság földi létének értelmét és keretét adja.
A Szent Korona Törvény végül alapjogként garantálja minden magyar szabadságát, és biztosítja elidegeníthetetlen jogát az élethez, az egészséghez, az egészséges környezethez, az igazságot szolgáltató igazságszolgáltatáshoz, és a természetjog szerinti egyenlőséghez. Kötelességként pedig deklarálja a haza védelmét és az ország működéséhez történő hozzájárulást (munkavégzés, alkotó tevékenység).
Az adott pillanatban nem a magyar államhoz tartozó, de az ősidők óta magyarok által lakott területek viszonylatában a Törvény egy olyan megfogalmazást alkalmaz, amely történelmi értelemben ugyan a teljes Kárpát-medencét és az itt élő összes magyart magába foglalja, de az aktuális nemzetközi státust figyelembe véve egyfajta szakrális célként határozza meg a Kárpát-medencében lakók szövetségét.
Ezen két nagy – transzcendentális és materiális – dimenzió lefektetésén túl a Szent Korona Törvénynek nincs más tartalmi eleme. Rövid, szabatos megfogalmazása által alkalmas arra, hogy tartalmát mindenki megértse és azonosuljon is vele. (Az egyéb jogterületeket az egyes ágazati törvények is cizelláltan szabályozzák, ezért felesleges azoknak az alkotmányban történő szerepeltetése.)
Az ország gyűlése
A szakrális rendszer lényege a közvetlen, helyi választás, és a lépcsőzetesség elve. Kiindulópontja, hogy a választók nem pártoskodó listákról és pártoskodó küldöttekről szavaznak, hanem saját közvetlen településvezetőikről hoznak döntést.
A közösség életének és képviseletének a legkisebb egységei a települések. Magyarországon a települések legtöbbjében néhány száz vagy néhány ezer ember él. Csak egy-két tucat településen van akkora lélekszám, ami már az átláthatóság határait túllépi. Az összes többi lakóhelyen adott tehát a közvetlen, személyes ismertség alapján történő vezetőválasztás lehetősége, ami az emberi és közösségi szempontú legitimáció első számú feltétele.
Vezetője (polgármestere) még a legkisebb településnek is van, hiszen ő az adott közösségnek nemcsak felelős irányítója, hanem a külvilág felé a képviselője is egyben.
A szakrális szellemiségű országgyűlésbe első sorban a járások delegálnak követeket. Ez a kiindulópontja a valódi népképviseletnek, hiszen a közösségi legitimitás megteremtésének megkerülhetetlen fundamentuma, hogy az országgyűlés valóban az ország gyűlése legyen.
Magyarországon átlagosan 15-20 település alkot egy nagyobb egységet (járást), amely így természetes módon fedi le a kistérségeket, illetve az együvé tartozó településcsoportokat. Területi alapon az itt élő embernek van tehát egy-egy országgyűlési követe.
Fontos hangsúlyozni, hogy követ egy-egy hivatalban lévő polgármester vagy a területi szint által kijelölt más, helyi illetőségű személy lehet, mivel a rendszer lényege, hogy az országgyűlésébe nem főállású képviselők kerülnek, hanem ideiglenes küldöttek, akik az adott – delegáló – testület (terület, járás) véleményét képviselik, és nem pártoskodó álláspontot.
Az országgyűlési képviselők mandátuma kötött. Ha a követ a mandátumától eltérően szavaz, akkor szavazata érvénytelen. A képviselő visszahívható és elszámoltatható, tevékenységéért teljes körű felelősséggel tartozik.
A helybeliek által jól ismert és megválasztott, ezért minden értelemben legitim települési polgármesterek összessége alkotja a megyegyűlést. Ez nagyjából 150 településvezetőt jelent megyénként, ami még éppen az átláthatóságon és a személyes kapcsolati viszonyok fenntarthatóságán belül van. A megyék is egy-egy követet küldenek az országgyűlésbe, akik az adott megye szempontjait képviselik. Ezen túlmenően követeket küldenek még a népesebb települések (nagyvárosok) is a még arányosabb népképviselet érdekében.
Az így létrejövő országgyűlés (annak alsóháza) összességében mintegy 250 fővel működik, reprezentálva az ország minden területrészét, miközben az átlátható munkát is biztosítja. Az országgyűlés tavaszi és őszi ülésszakokon ülésezik, néhány hetes időintervallumokban.
Az országgyűlés csak a legfontosabb stratégiai, nemzetpolitikai kihatású, illetve az ország egészére vonatkozó, összgazdaságilag, össztársadalmilag jelentős ügyekben dönt. Döntése törvény, amely a jogforrási hierarchia szerint a Szent Korona Törvény utáni szintet jelenti. Törvényt csak a legfontosabb, a társadalom egészét érintő, meghatározó területeken szükséges hozni. Az ország mindennapi működésének biztosítása a kormányzat dolga, amelyet rendeletek útján, hivatali apparátusain keresztül hajt végre.
A követek által meghatározott, az egyes szakterületekre vonatkozó stratégiai irányok írásba foglalása, és a törvények szövegszerű előkészítése, megalkotása a téma szerint érintett szervezetek (minisztériumok) feladata, amit a jogalkotásért felelős szervezet (minisztérium) kodifikál egységes elvek szerint.
Az ország államigazgatási jellegű működtetése, az egyes ágazatok irányítása és a technikai jellegű szabályozó munka a kormányzat hatáskörében van, biztosítva ezzel a gazdasági, társadalmi, biztonságpolitikai környezet változásaira adandó gyors válaszok meghozatalát, azok jogszabályi (rendeleti) megalkotását és végrehajtását.
Az ország gyűléseként működő alsóház mellett funkcionál a felsőház is. Tagjai nem főállású képviselők, hanem a delegáló testületek küldöttei, akik saját korporációjuk szakmai álláspontját képviselik. A felsőházba delegálnak küldötteket többek közt a jelentősebb – magyar – civil egyesületek, a tudományos/művészeti/kulturális testületek, az egyetemek, a szakmai kamarák, illetve a külhoni magyar nemzetrészek is.
A felsőház az alsóház által elfogadott törvényjavaslatokat véleményezi, kiegészíti, illetve javaslatokkal él az alsóház felé. Az alsóház által – a megfontolások után – elfogadott törvény, törvény. Az államfőnek csak a Szent Korona Törvény elveibe ütközés esetén van joga vétóval élni.
A választójog
Az általános választójog ugyan alapjog, de eredeti funkciója szerint az önállóan gondolkodó és döntésképes választópolgár alapjoga, ami tájékozottságot és tudást feltételez. Indokolt ezért, hogy a választójog középiskolai végzettséghez kötődjön, mivel kijelenthető, hogy aki az állami finanszírozású, tehát ingyenes oktatási rendszerben nem képes arra, hogy sikeresen elvégezzen egy középfokú oktatási intézményt, az feltehetően arra sem alkalmas, hogy a saját településének, illetve az ország működésének a legalapvetőbb összefüggéseit megértve felelős – választói – döntéseket hozzon.
Az államfő
A szakrális magyar politikai rendszeren belül (a polgármesterek választása mellett) a népakarat közvetlen megjelenésének másik formája az ország élén álló személy megválasztása, aki az államfői funkciókat gyakorolja.
Az államfő személyére az országgyűlés alsóháza, illetve felsőháza tesz javaslatot. Az általuk jelölt egy-egy köztiszteletben álló személy válik így jelöltté. A két jelölt közül – országos népszavazáson – végül a nemzet választja meg Magyarország államfőjét 10 évre.
Az államfő a szakrális értelemben vett vezetői hatásköröket gyakorolja. Megtestesíti a nemzet egységét és biztosítja a magyar érdekek mindenek felett történő érvényesülését. Hivatalára legfeljebb egyszer lehet újra jelölni (választani).
Legfőbb közpolitikai szerepe, hogy 5 éves időtartamra kormányalakítással bízza meg az általa alkalmasnak tartott, minden szempontból kompetens és feddhetetlen személyt.
A kormánytagok kiválasztása, a kormányalakítás, illetve a kormányprogram megalkotása és végrehajtása a továbbiakban a kormány vezetőjének a feladata és felelőssége. A kormányfő – mandátumának lejárta előtti – esetleges visszahívása az országgyűlés hatásköre, amelyet minősített többséggel tehet meg.
Kormányzati működés
A kormányzati szerkezet észszerűen tagolt, az egyes kormányzati alrendszereket teljes egészében átkaroló struktúrával rendelkezik. Ugyanakkor a szakrális működés alaptörvényét is betartja, ezért a kormány 7 tagból áll, ahol a kormányfő mellett helyet kap a gazdasági, a védelmi, az oktatási, az egészségügyi, az igazságügyi, és a külügyminiszter.
A végrehajtó hatalom gyakorlása során nemcsak a szerkezet, hanem a szemléletmód is lényeges. A vezetők szimbólumok, akik abszolút felelősséggel rendelkeznek. Ugyanakkor a saját területük vonatkozásában nemcsak az evilági értelmű szakmaiságot testesítik meg, hanem biztosítaniuk kell a felsőbb szintű, isteni elvekkel való harmóniát is. Modern példával élve, az egészségügyi miniszter nemcsak az egészségügyi ellátórendszer működéséért felelős menedzser, hanem egyben a teljes testi és lelki egészségnek, mint az emberi létállapot legfontosabb fundamentumának az ideáját képviselő holisztikus látásmódú ember, aki a pragmatikus nyugati, fizikai szintű orvoslás eredményei mellett ismeri és támogatja a keleti, lelki-szellemi orvoslás, illetve a természetes gyógymódok világszerte bevált módszereit is.
Hangsúlyozni kell végül, hogy a vezetés, a kormányzás nemcsak szakmai képességeket igényel. Ennél is erősebb kiválasztási szempont, hogy a magas rangú tisztviselők a saját lelki identitásukból fakadóan legyenek megvesztegethetetlenek. A korrupciós nyomásnak csak olyan emberek képesek ugyanis ellenállni, akiknek a „tisztaságigénye” belülről fakad, akiknek elvi kérdés, hogy a legmagasabb szintű morális értékeket képviseljék a saját életükön és hivatásukon keresztül is. Így az egyik legfontosabb kérdéskör a közéletben tevékenykedő személyek törvény előtti felelőssége, amely minden kinevezett és választott tisztviselő minden hivatali cselekményére vonatkozik.
Végkövetkeztetés
A fent kifejtett Rend-Szer a magyar nemzet működésének a lényege. A magyar nemzet számára ez nem más, mint a saját érdekű szakrális magyar modell. Ha nem a saját utunkat járjuk, akkor nem kapjuk meg a Világegyetem végtelen energiájának – a Magyarok Istenének – a támogatását, és véget ér az a történet, amit Magyarországnak és magyar nemzetnek hívnak itt a Kárpát-medencében. S ha a magyar modell hiányzik a világtérképről, akkor civilizációnk is a legmélyebb pontra süllyed.
A szakrális magyar modell tényleges működtetése azért is elengedhetetlen, mert a fizikai világot uralni kívánó sötét energia és annak földi hálózata időről időre meghirdeti (és tevékenyen végre is hajtja) az emberiségre ráerőszakolt programját. Nem kétséges, hogy az általuk képviselt és működtetett világrend a szabadságot teljesen kiiktató totalitárius diktatúrát (modern értelemben a teljes körű megfigyelésen alapuló, technológiák által uralt digitális kommunizmust) hozná el minden alávetett számára, ahol a valódi egyéni emberi szabadságnak, a nemzeti identitásnak, és a kozmikus isteni morálnak még az emlékét is felszámolnák.
Egy ilyen típusú armageddontól csak a saját sorsfeladatát felvállaló magyar nemzet mentheti meg a világot. A gyakorlatban is megvalósított magyar modell úgy formálná át a világ működését, hogy egy emelkedett szemléletű mintát teremtene, és így talán az egyetlen valódi alternatívát jelentené az univerzális gonosz által vezérelt káosszal szemben.
A magyarok „ébredésétől” tehát mindig jogosan tartanak a sötét elitek, ugyanis spirituális, energetikai szinten ugyanolyan esélytelenek lennének a valóban szuverén politikát megvalósító Magyarország ellen, mint Jézussal szemben voltak kétezer évvel ezelőtt.
– VATA LÓFŐ NYOMDOKAIN FÉNYES ÖSVÉNY NYÍLIK –