/”Garázda Lófő” gondolatok/
Minden kornak rendszere van:
„Gyarló az ember – azt lesi, hogy hol tömheti jobban a hasát.
Gyarló az ember – azt lesi, hogy hol adhatja jobban el magát.
Gyarló az ember – igazat mindig annak ad, ki többet ígér.
Gyarló az ember – ahhoz a párthoz áll, ahonnan többet remél.
Gyarló az ember – mindenre képes a kényelemért.”
A Magyar Királyság 1920-1944 közötti időszakát (24 év) Horthy-korszaknak nevezzük. Magyarország 1956–1989 közötti időszaka (33 év) a Kádár-korszak volt, és
a 1989- 2025-ig tartó időszak (36 év) a „rendszerváltás” utáni időt jelenti.
Minden kornak rendszere van…
A fékek és ellensúlyok („ellen-Sulyok”) rendszere (eredetileg: „egyensúlyok”) látszólag teret ad a hatalmi ágaknak egymás ellenőrzésére és felülvizsgálására, ami az úgynevezett „demokratikus hatalomgyakorlás és berendezkedés” elengedhetetlen feltételeként kellene, hogy működjön. Helyette inkább „féktelenség” és „súlytalanság” van.
A „nagy retesz” (reset-2030) előtt egyre szürreálisabb szintre lép a „harcos Hörömpő cirkusz” és az „áradó, álszerény Messiás-paródia” performansza a hatalom megszerzéséért.
„Az értelem és az értelmet képviselők kivonulása már régen elkezdődött: az igazi „NAGY EMBER” lassan, de annál tragikusabban átengedi a világot a kicsiny erőszakosoknak, az amatőröknek, a dilettánsoknak. A nemesedő vagy megnemesedett ember aligha találja már helyét ebben a világban.”
De
„minél magasabbra kapaszkodik a törpe, annál világosabban látszik, hogy ő bizony csak egy törpe”.
„Meg kell szűnnie annak, hogy a társadalomban a legalacsonyabb ember legyen a mértékadó.”
Mondja-e, ki dolgát jól végezte, hogy ajnározzatok, dicsőítsetek? Csak a gyengéknek fontos ez! Jó vezetők („Népek Elei”), utálják a hízelkedést, talpnyalást. A zsarnokok összetévesztik a kormányzást a sanyargatással, a szolgálatot az uralkodással. Rontják a jót, hamisítják az igazat. A gondolataiknak, szavaiknak és tetteiknek sem urai, mérgüket világgá fújják, így támad a társadalomban gyengeség, káros oldás, szabadság helyett szolgaság, szeretet helyett gyűlölet, öröm helyett bánat.”
„Akik hatalommal bírnak, azok is hatalom nélkülinek születtek, és ennek az érzése elkíséri őket életük végéig, különösen akkor, ha helytelenül cselekszenek. Akkor visszaemlékeznek arra, hogy csúfolták őket az iskolaudvaron, verte őket az apjuk, és akkor rögtön rájönnek, hogy most is valaki más a hibás.” Mindig csak más a bűnbak…
„A hatalom tartós fennmaradásának eszköze nem csupán az erőszak, amit az uralkodók az elnyomottak irányítására használnak, hanem az, hogy az elnyomottak maguk is beleegyeznek és beletörődnek saját elnyomásukba.”
„A papagájt becsben tartja gazdája, ha az ő szavait ismételgeti, bármilyen bárgyúságot, ostobaságot tanított is be neki.”
„A világ ma erőre szomjúhozik. Ma a Hatalom zabolátlan, torzszülött démona tajtékzik. Feni a fogát minden erőre, bekebelezné azt, jöjjön bár pénzből, sikerből, öldöklésből, érzékekből vagy eszmékből. Így hát lehengerlő az Erő Mítosza, legyen az fizikai erő vagy szellemi.
Pontosabban: nem-fizikai.
Olyannyira általános lett a hatalom akarása, hogy ha ezt valaki az élet, bárha egy kicsi szintjén is, de nem képes gyakorolni, szinte identitászavarokkal küzd. A hatalom démona nem törődik már azzal sem, hogy extázisa nevetségességbe fúl, mert tudja, érzi, hogy az emberek gyávák és vakok. Hiába tudott az érzékek pillanatnyisága, a mókuskerék újabb és újabb érzék vágyott moziképét vetíti elő. Hiába tudott a szellemi út bensősége, szellemi „utak” gátlástalan export-import forgalma zajlik.”
Hazug vallások, hamis próféták, tévutak.
„Autokratikus rendszerek mindig is nagy kedvvel puffogtatnak vallásos frázisokat, mert az emberek tisztelik az ilyen nyelvezetet, s nem szívesen mondanak ellent. Így támogatja a vallás a diktátort; körülveszi a hatalom szavaival, olyan szavakkal, melyeket a nép nem akar hitelvesztettnek, elértéktelenedettnek, megcsúfoltnak látni.”
„Ember, most jövök a templomból!”
(Az irónia a trón és az oltár legveszélyesebb ellensége.)
„Pedig a hatalom démona is gyáva és ostoba. Rendkívüli a csábítása, mégis könnyen átlátható. Rettenetesen fél a Haláltól, ezért gyakran ölti fel a halálosztó maszkját, és mészároltatja le emberek és lelkek millióit. És rettenetesen fél a belső erőtől. Ugyanis legfőbb célja az, hogy mindent külsővé tegyen. Külsővé tegye magát az embert, tetteit, gondolatait, intuícióit, külsővé tegye, hogy ezért elvehető lehessen, kisajátítható és kiárusítható, és az ember zsarolható, önmagáért esedező, gügyögő, arctalan pép. A világ ma a hatalom démonának a markában van. Önnön gőzölgő burkában gomolyog, szenved és ordít. Aki képes megnyitni a belső kaput, az elől a démon szűkölve menekül.”
Minden kornak rendszere van:
fékek, ellensúlyok, akkumulátorok, repülőrajt, propaganda, jogállamiság, szuverenitás, poloskát taposó zebra és zebrán lovagló poloska…
Mert nekünk a rendszerekből is mindig a leghitványabbak jutnak. Gyarló az ember…
– a „fogadós”-