(SZŐCS KATALIN – A FÉNY KÖREI, részletek)
„Az ókor bölcseletében a kör a bölcsesség, a Nap és a teremtő Egy jele.
A kör a Teremtő képjele. Az anyatermészet jele a kör.
A hun eredetmondákban Kör-Ég-Őstől származik a világ.
Egyből származik és Egy-ségben van a lét. A világ is az Egyben egy, egylényegű, akár a pont, kör és gömb.
Minden az EGYből származik, az Égből. Az Egy az egység. A lét szerkezete is egységes.
A teremtő Egy a maga belső kettősségében is harmonikus. Az Egy maga az Atya-Anya.
Az anyai jelleget a holdsarlóhoz rendelődő befogadó víz-elem képezi.
Az apai oldalhoz rendelődő Nap kép jelezte a fényt.
Az élet eredője és fenntartója az isteni fény, az Egy, a Teremtő. A teremtő Egy fénytermészetű. A teremtő Egynek, a fénynek két állapotát képezi a szellem és az anyag is. A szellem és az anyag a fénynek különböző rezgésszinttel rendelkező sűrűsödési szintje. A létezésben a természetfeletti letükröződéssel hozza létre az anyagit. A létben a szellem és az anyag egy egységes rendszerben működik együtt.
A teremtő fénye maga a szűzi szellem, mely anyai természettel rendelkezik.
A létben a fényt a Naphoz kapcsoljuk. A Napnak, illetve a tűz-elemnek, mint őserőnek az állata az oroszlán. Az oroszlán, mint királyi képjel mind az Istenanyához, mind az istenfiúhoz hozzátartozott.
Az Egy teremtő természete anyai jellegű. A rábaközi tudók hagyatéka szerint a Kör-Ég-Ős maga volt a szellemanyag, amiből a világ létrejött.
A lét anyatermészetű.
A folyékony közeget képviselő víz rejti magában a fénynek nevezett szellemi erőt. Az anyatermészetű létben a szellemi fény el van rejtve. A szellem fénye mindenkiben megtalálható: „Ő a fény forrása minden fénylő testben. Túl van az anyag sötétségén s megnyilvánulatlan. Ő a tudás, a tudás tárgya és a tudás célja. Mindenki szívében jelen van.”
Az eredeti Egy, a szellemi erő, amiből a világ származott, és amiben egységben létezik. A gnosztikusok Tudásnak nevezték. (A Gnózis = a mágusok tudománya.)
„A Lélek – Anya és Szűz, párja az égi Atyának.” A „Mindenek Atyja egyesült a Szűzzel, aki lejött. Ez a Szentlélek, amelyik a Világra leszállt. Jézus ettől a Szentlélektől született.”
A teremtő Egynek a földön van az Egy háza, az Egyház.
A világegyetemben minden fényből, energiából szövődik. A Hiszekegy imáinkban a fény a teremtőhöz és az istenfiúhoz kapcsolódik, aki az Atyával egylényegű. A Fiú maga Isten az Istenből, Világosság a Világosságból
Az Egyből alakul ki az Ég földre vetített mása, a második Egy, a Fiú. Az Egyben, a Fiúban a földi Ég végtelensége bizonyos határok közé szorul. A földön az Égi égővé válhat. Ékesen égő a letisztult emberek dicsfénye. Az Egy energiája Ég-ő ékként, dicsfényként, glóriaként, erőmezőként is megnyilvánul. A letisztult lelkű ember erőtere a Nap fényéhez hasonlóan ég. Égi eredetű az igaz. A tiszta és szűzies lélek maga a Világ világossága.
A második Egy a változás, felosztás, az anyag síkján jelenik meg. Ez azért lehetséges, mert a második Egy az elsőnek a visszatükröződésében található. Ő az istenfiú, aki az alsónak nevezett földi világ ura. A fizikai világban az istenfiúk jellemzője a fényesség, az aranyalma, aranycsíra.
Az anyagba ágyazódó fény maga az Egy magja, fia. Az Egy, a Mag égi eredetű, ő az Ég, az égő IGE, az égies, az ékes. Minden ékes, minden dicsfénnyel rendelkezik, ami a Fényhez hasonló, ami Égi, ami Egy. A második Egy égi MAG.
A bennünk lévő fénymag maga a lelkünk, mely a teremtő fényéből származik. A rábaközi tudók hagyatékában ez áll:
„Istenségünk istenséget tépe magából,
Kicsinke istencsírát belénk,
Saját istenorcánkká nevelendő palántát.”
Az eredeti Egy az Égben volt és láthatatlan. Az Egy fi a látható formát ölt. Az istenfiúhoz hasonlatos az istenanya is. Az istennő, vagy fi a maga volt a Hold vagy a Nap. Az istennő, mint hold-istennő volt az ÉG Királynője, a hajnali csillag. A fi ú volt a Hold Mag-ja, és holdsarlót idéző bárkán ült.
A holdsarlóval jelzett Föld-anya volt a teremtő erő kifejtője. A Teremtő neve volt: Mennyország Királynéja, Boldogasszony, Ég Királynéja, Nagyasszony stb.
A napisten a Hold-istennő gyermeke. A létben működő Egy-et a hitregékben istenfiúnak nevezték. Ilyen volt például Hórusz, a sólyomisten. Az istenfiú a Föld-anya fény-fiaként jelenik meg.
A látható létben a Fiú élőként jelenik meg és állandó változást gerjeszt. Az anyagba ágyazódott szellem az anyagi világ sajátos hét szintjén keresztül biztosítja a fejlődést. A hindu bölcseletben a változó Egy, a Fiú önmagából hozza létre a lét hét sugarát.
A Fény vagy a Világosság nemcsak az élet fennmaradását, hanem annak rejtett tartalmát is jelenti a földön. A fény többet jelent, mint a fizikai világosság.
Gondolataink tisztítása és jóra használása tudatosodással oldható meg. Ezt mindenki magában kell, elvégezze. Gondolataink és érzelmeink tisztasága dönti el a tudatosságunk szintjét. Az erénylétrán, illetve a tudatosság spirálján a szeretetben való feloldásban lehet felfelé haladni.
A Nap férfiassága és a Hold nőiessége között a szellem Csillaga vagy az istenfiúi rezgés, a lélekesszencia adja az arany középutat, a harmóniát.
A Napnak az arany felel meg, a Holdhoz az ezüst rendelődik, a Csillaghoz a bronz.”
CSODASZARVAS:
„Homlokomon vagyon felkelő fényes nap;
Oldalamon vagyon árdéli szép hold;
Jobb vesémen vannak az égi csillagok.“