„A hagyomány értelmében csak akkor szabad az „ősök intelmeit” nyilvánosságra hozni, ha a nemzetet nagy veszély fenyegeti.”
„A történelmünk folyamán mindvégig ádáz harcot vívtunk egy olyan erővel, amelyik nem csak megszentségteleníteni akarja a magyarság szakrális örökségét, hanem a teljes megsemmisítésünkre törekszik.”
„A nép és a vezetők gyengülésével a létezés rendje meginog.”
„Egy szétzüllött és lealacsonyodott országban (világban) megmaradni nem lehet.”
„Az értelem és az értelmet képviselők kivonulása már régen elkezdődött: az igazi „NAGY EMBEREK” lassan, de annál tragikusabban átengedik a világot a kicsiny erőszakosoknak, az amatőröknek, a dilettánsoknak. A nemesedő vagy megnemesedett ember aligha találja már helyét ebben a világban.”
„Meg kell szűnnie annak, hogy a társadalomban a legalacsonyabb ember legyen a mértékadó.”
Mondja-e, ki dolgát jól végezte, hogy ajnározzatok, dicsőítsetek? Csak a gyengéknek fontos ez!
Jó vezetők („Népek Elei”) utálják a hízelkedést, talpnyalást. A zsarnokok összetévesztik a kormányzást a sanyargatással, a szolgálatot az uralkodással.
Rontják a jót, hamisítják az igazat. A gondolataiknak, szavaiknak és tetteiknek sem urai, mérgüket világgá fújják, így támad a társadalomban gyengeség, káros oldás, szabadság helyett szolgaság, szeretet helyett gyűlölet, öröm helyett bánat.”
„Panem et circenses” – kenyeret és cirkuszt a népnek – hangzott a római uralkodó osztály jelmondata, mellyel hosszú időn át sikeresen szerezte meg alattvalói széles tömegeinek szimpátiáját és támogatását.
(„Néró, római császár hírhedt jelmondata olyannyira pompásan bevált egykoron, hogy ma is előszeretettel alkalmazzák – gondoljunk csak a választási kampányokra, vagy a fesztiválszezonra. Talán kétezer év óta csak annyi változott, hogy bár cirkuszból ma sincs hiány, viszont a kenyérből annál is inkább…”)
De a legtragikusabb hiány a MAGYAR EMBEREKBŐL van.
Vészesen fogy a Nemzet. Azért fogy, mert a létezésünk rendje megbomlott. Az egykor Szabadnak és a Tudás Népének tartott Magyarság egy szétzüllesztett és lealacsonyított, „cigányútra ment” hazában megmaradni nem tud.
Az eltitkolt, és meghamisított demográfiai adatokra nem sokan figyelnek a „kicsiny erőszakosok, az amatőrök és dilettánsok” cirkuszi előadása közben. Pedig kellene, mert „a róka sikeréhez nem elég a ravaszsága, kell hozzá a tyúk butasága is.” A sólyom pedig nem tyúknak született eredetileg.
A „nagy nemzeti melldöngetéseink” közben, a stadionokban (cirkusz) Nagy Magyarország jelképekkel felvértezve, zengjük mámoros öntudattal, hogy „Nélküled” és a „tizenöt millió Magyar”.
Aztán a botlábú milliomos focistáink és sztár külföldi edzőjük „hősies” teljesítményével vigasztalódva, elégedetten kullogunk haza a mi kis véget nem érő „rezsiháborúnkba”. És ez így jó, mert hát a balsors, meg a vészhelyzetek, meg Brüsszel, meg a rézfaszú bagoly, mind-mind nyomorít bennünket. De rendületlen hévvel bízunk dilettáns, amatőr és kicsiny, de erőszakos vezetőinkben, hogy a világ 44 tervezett akkumulátor gyárából 28-at hazánkban, a mi pénzünkön felépítve, eljön végre a tejjel-mézzel folyó (pontosabban, inkább lítiummal és savval folyó) Kánaán. Mert nekünk mindig „Mohács kell”.
A demográfiai adatok szerint már nincs tizenöt millió magyar, csak alig több, mint tizenegy millió, ráadásul Hazánkban az egykori tíz és fél millió ma csupán kilenc millió négyszázezer. Amíg mi fogyunk, addig két etnikum robbanásszerűen növekszik hazánkban (az egyik láthatóan, a másik titokban, ez sem véletlenül van így…), ami által a demográfiai statisztikák még elszomorítóbbak a számunkra. A cigányok „integrációjára” tőlünk elszivattyúzott több, mint kilencezer milliárd (!) forint „áldásos” tevékenysége döbbenetes etnikai változást (és egyre kezelhetetlenebb, de szigorúan titkolt problémákat) hozott az iskolákban, az óvodákban, de a legelképesztőbb a szülészetek statisztikája. A születések aránya ma hat az egyhez, és nem a magyar gyerekek a hat, ebben a születési arányban. „Azé lesz az ország, aki teleszüli.”
(A szerbek Koszovója a mi Borsod- vármegyénk, vagy Mátészalka, vagy „nyócker”, vagy az egész országunk?)
Ezek szerint, a kilencmillió négyszázezer sem helyes adat, mert ebből, kb. egymillió kétszázezer a cigány, „magyar állampolgár”. Most. De tíz év múlva?
Kinek mit intézett a kormánya, kedves Magyarok!
Kinek mit intéznek a hazaáruló pártok, a Júdás politikusok, a sátánt szolgáló média, a kútmérgezők: az egészhez asszisztáló hivatalnokok, jogászok, elszemélytelenedő, parancskövető pedagógusok, orvosok, katonák, rendőrök, tudósok, papok, gondolkozók, művészek.
Mi tartjuk fent ezt a rendszert, a „kis-nagy emberek”és cirkuszi társulatuknak ingyenélő és kártékony siserahadát. Mi választjuk az érdem és jellem teljes figyelmen kívül hagyásával ezeket a pártokat, politikusokat, listán, vagy ki tudja hogyan bejutókat, és a húsos fazék körül egész életükben hízókat.
Három millió szavazat. Ez ad jogot arra, hogy az országunkat a saját elgondolása szerint „vezesse” egy egyre dilettánsabb, de annál zsarnokibb csoport úgy, hogy nekünk – akik állítólag megbíztuk őket – semmi beleszólásunk nem lehet a minket érintő dolgokba. Rendeletekkel kizárnak bennünket minden beleszólásból. A magyarságra és az országra hivatkozva döntenek, cselekednek, miközben az álságos konzultációkkal kibújnak a felelősség alól, hisz „megkérdeztek”minket.
Infláció, háború, maffiaszerű uzsorás hálózat, ami a legfelsőbb körökig nyúlik, alkotmányos válság, szegénység, energia válság, klímaválság, egészségügyi és oktatásügyi válság, ársapka, rezsiharc, benzin-, és gázolaj árak az egekben, mindenben leépülés, miközben azt halljuk, hogy Brüsszel, Brüsszel, Brüsszel. Közben Brüsszelben meg mindent aláírnak a mi nevünkben. „Hajrá Magyarok!”
A mi nevünkben zavarnak majd a NATO miatt a frontra, vagy a mi nevünkben lesz a „dollárbaloldalos-kockásinges- libsi-antifa” polgárháború, ami után végül az a banda zavar majd a frontra, hogy öljük egymást, mi, fehér-szkíta népek, hogy a világ testén élősködő sátáni uzsorás banda dőzsölhessen.
Mert, hát erre megy ki a játék. A többi, csak a cirkusz.
„A Nap- Arcúak küzdenek a Feketefejűekkel, a Világ Világossága a Vakvilággal. Az egyén szerepe kiemelkedő, kik akarunk lenni, kik vagyunk, melyik urat szolgáljuk lelkierőnkkel.”
A többi, csak a cirkusz, akár narancs, akár szegfű, akár kétfarkú kutyás idióták, vagy szivárványos degeneráltak. Mind egy kutya kölykei. Értsd meg, hogy egyik sem magyar!
A felkínált, „ördög jobb keze, vagy bal keze” helyett az Igaz MAGYAR utat kellene választanunk.
(Jó zsaru-rossz zsaru játékot játszanak velünk, ők adják a tézist és az antitézist is, majd a kettő harcából létrehozzák nekünk a szintézist, miközben mi „harcolunk”, szegényedünk, veszítünk és zsugorodunk ebben a „harcban”, ők uralkodnak és rajtunk élősködnek, de „csakis értünk teszik” „nagyjaink” mindezt, mert hagyjuk.)
Az igazi „NAGY EMBEREK” nem engedhetik át a világot a kicsiny erőszakosoknak, az amatőröknek, a dilettánsoknak, mert az a Nemzet tragédiája lesz. Túl sokat engedtünk már eddig is. Túl sokat.
A sólyom vajon hagyja elpusztulni a saját fiókáit, odaadja a fészkét, éhen hal, csak azért, hogy a kakukkok, meg a szarkák vígan élhessenek?
„Vannak időszakok, amikor a világ újrarendezi önmagát, és ilyen időszakokban a helyesen megválasztott igaz gondolatok, igaz szavak és igaz tettek (szkíta erkölcs szerint) képesek megváltoztatni a világot.”
„Nyergelj, fordulj”, MAGYAR!
Van mi arany, bár nem fénylik,
Van, ki vándor, s hazaér,
Régi erő nem enyészik,
Fagyot kibír mély gyökér.
Lángját a tűz visszakapja,
Árnyékból a fény kiszáll,
Összeforr a törött szablya,
S koronás lesz a Király.
Merjél hazádban magyar lenni, napkelettől napnyugtáig, és ha azt látod, hogy gyalázzák családod, hazádat, dobbants oda, hogy NEM TŰRÖM!
Nincs annyi pénz, nincs annyi kincs, ami felérne azzal, amit Őseink nékünk igaz szóval meghagytak.
Hűség, Bátorság, Becsület, ez a magyar lelke és vezérlő szelleme!
„Istenem, adj nekem türelmet, hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni,
bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok, és
bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni!”
