(Joseph Heller 1961-ben kiadott „A 22-es csapdája” című regény alapján alakult ki ez a mondás. A regény a 2. világháború utolsó éveiben játszódik. A „22-es csapdája” valamilyen reménytelen helyzet, amit az egymásnak kölcsönösen ellentmondó feltételek miatt nem lehet megoldani.)
A pártállam megvédi a hűséges katonáit.
A párthűség jutalma pedig a büntethetetlenség, mindenek felett.
Barátom védelmében:
Az egyik településen több száz millió forint eltűnt, bizonyíthatóan bűncselekmények történtek: lopás, sikkasztás, költségvetési csalás… és egyebek. A jegyző, akinek kötelessége lett volna a törvényesség betartása, betartatása és a törvénytelenség gyanújának is a jelentése, évekig nem tett semmit. Élt vígan, bár azt nyilatkozta a kérdőre vonásakor, hogy csak félt évekig, ezért nem tette meg a törvény által rá nézve kötelező feljelentést. Az ügyben hosszú évek óta nem történt számonkérés, ítélet, semmi. Mindenki megúszta eddig. (Az egyik nyomozó, még a feljelentést megtevő képviselőnek anno meg is mondta, hogy úgysem lesz ebből semmi. Igaza lett…)
A másik településen, kedves ismerősöm volt a jegyző. A polgármester ellen ő viszont megtette a hasonló ügyek miatti feljelentést, amire a törvény egyébként kötelezi is. Törvényesen, tisztességesen járt el, az igazságért.
A jegyző munkáltatója a polgármester. Ki is rúgta azonnal a feljelentést tevő jegyzőt, aki azóta munkanélküli. De az ügy itt nem állt meg. Hiába voltak a megdönthetetlen bizonyítékok, a helyi hatóság nem a polgármestert hallgatta ki, hanem a polgármester „utasítására” gyanúsítottként hallgatták ki a jegyzőt, akit rabosítottak is, és a polgármester rágalmazásért öt év börtönt kért neki.
A rabosításra kísért jegyzőtől a kocsiban megkérdezte a nyomozó, hogy
„Nem tudta, hogy polgármestert nem szabad feljelenteni”?
A jegyzővel együtt érkező, megfogadott ügyvédje is csak elképedt az eljárás miatt.
Bármilyen törvényt fel lehet rúgni. Bármilyen személyes jogot el lehet tiporni?
Igen.
Tanulság: ha törvénytisztelő vagy börtönbe jutsz, ha megsérted a törvényeket, akkor megúszod.
Hiába tudja mindenki, hogy a pert megnyeri a jegyző, mert a törvényt betartva igazat jelentett, az pedig nem lehet rágalmazás. Addig, míg ezt egy bíróság jogerősen ki nem mondja, lehet megfélemlíteni, ellehetetleníteni egy tisztességes családot, egy mocskos bűnöző miatt.
Aztán, még ki tudja, régen is akadt a törvényre fittyet hányó vérbíró…
Bármi megtörténhet.
Banánköztársaság szintjére süllyedünk, mert hagytuk.
-a „fogadós”-
Az ilyen „pofára esés” két lehetséges utat nyitott meg eddig: vagy megöngyilkolod magad (mint pl. sok rendőr is, sintérkérésre) vagy még elszántabban küzdesz.
Szerencsére bőven vannak magyar érzésű titkosszolgák, akik ezeket, bizonyítékokkal együtt szépen összegyűjtötték. Őrzik.
Meddig? Nem tudom.
Előbb-utóbb viszont minden nyilvánosságra kerül és akkor sok korábbi nagyfiú kisfiúvá válik, ha szerencsés is lesz. Ez lesz a banánköztársaság vége.
Akkor is, ha a papa közbenjárására már a jövő héten koronáznának.
(Ezt mondtam még egy évvel ezelőtt is.)
Viszont! Már nem.
Közben ez a rendszer már végérvényesen szétszakadásban van.
Aki mindezeket nem éri fel ésszel, nem érti, vagy leginkább nem hiszi, azoknak már úgyis meg van a helye az atomháború alatt…
Ez a sztori az igazi ébredés egyik kiváltója, annak érdekében, hogy „esélyed” legyen „megúszni” az atomot.
(Akik elpusztulnak, majd azt mondják rólam az utolsó pillanataikban: na ugye, ez a szektás megint rosszat gondolt… Ég Veletek!)
Olvasd el! Értsd meg! Dolgozd fel! Felejtsd el! Ne adj neki több energiát!
Ki akar még 50 ilyen igaz történetet hallani?
(A politika hazugság „tudománya”.)
A banánköztársaság működése már 1990-ben elkezdődött.