“Dicsőséges Nagyurak!
Hogy vagytok? Viszket-e úgy egy kicsit a nyakatok?
Új divatú nyakravaló készül most számotokra…
Nem cifra, de jó szoros.”
“Rimánkodott a szegény nép, s hiába.”
“Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hírét?”
“Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!”
“Vigyorgott rám és ült meredten: az aranyon ült, az aranyon.
Éreztem, megöl, ha hagyom.”
“Ő csorda számra tartja gyülevész szolgáit!
Éppenséggel mintha minden hajszála egy őrzőt kívánna, úgy körül van véve a léhűtőktől.
Ők játszanak, zabálnak szüntelen, nékünk kéményeinkről elpusztulnak a gólyák.
Szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, ahová nekünk belépni nem szabad.
És aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített.”
“Az alkotmány rózsája a tiétek, töviseit a nép közé vetétek.
S ti, kik valljátok olyan gőgösen, mienk a haza és mienk a jog!
S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?”
“S a nép hajdan csak eledelt kívánt, mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett, s emberhez illik, hogy legyen joga.”
“Ha bennünket még mostan is megvettek, az Úristen kegyelmezzen tinektek!”
“Edward király, angol király léptet fakó lován:
S a nép, az istenadta nép, ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom, melyet igába hajt?
Levágva népünk ezrei, halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz, aki él: király, te tetted ezt!
No, halld meg Eduárd:
neved ki diccsel ejtené, nem él oly velszi bárd.
S parancsot ád király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegül, minden velsz énekest!
Körötte csend amerre ment, és néma tartomány.”
Te tetted ezt, „király”…
“Örökké nem tarthat semmi, mindenen ott van a jel.
Tudom, bár nem mondta senki, egyszer mindenért fizetni kell,
Örömünk, álmunk csak ennyi, ez ellen bármit is teszel,
Hisz örökké nem tarthat semmi, egyszer mindenért fizetni kell.”
Egyszer mindenért fizetni kell, „király”!
“Az ember mozdulhat parancsra.
De ne feledd, ha királyok mozgatnak is téged, vagy hatalmasok, a lelkedért egyedül te felelsz.
Isten előtt állva nem mondhatod, hogy mások parancsára cselekedtél, vagy, hogy az erény nem volt járható út a számodra.”