/”Garázda Lófő” gondolatok/
A pilisi királyi/szakrális központban az elrejtést, menekítést már a XII. század elején megkezdték. Azaz az általunk is ismert krónikák keletkezése idején már javában zajlott. A menekítés a legfontosabb szakrális kincs menekítésére irányult. De mi lehet nagyobb szakrális kincs, mint Atilla /ETELE/ élő vérvonala? Mi lehet értékesebb, mint a több ezer éves nemesi múlttal, szakralitással rendelkező nemzetségek átmentése a történelem viharában? Kiemelten a Turul Nemzetség! De ennek a menekítésnek egy nagy ára volt: lassan már e híres családok leszármazottai is elvesztették a valós eredettudatukat – átmenetileg. Ám, mintha ez is benne lett volna abban a nagy pakliban, hogy lesznek majd olyan gondolkodók, kik össze merik rakni a kirakós egyes darabjait, akik mernek szabadon gondolkodni, és akik lesznek annyira bátrak, hogy ki merjék mondani a hihetetlent. Hiszen meg is van írva: „Nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne.
Az „ócs” szó jelentése:
régi templom, ősi energia központ, szakrális beavató hely.
„Ott látsz álmélkodással egy
Veres márványból alkotott
Régi templomot.”
Az egyik ilyen, egykor „Ócs” nevű települést ma például úgy nevezik, hogy Máriapócs. (Ramocsa-mező, a tündérek lakóhelye… A Pósa vagy Pousa család is Vata vérvonala, ahogyan Anonymus is, Turul vérvonal.)
Ez emlékek tanúsítják, hogy nem ok nélkül tartatott a tündérek regés honának, mint ahol bizonyára az egész magyar földön legrégibb, és legeredetibb ősvallási „pogány cultus” létezett, ha felvesszük hogy az Atillai székely maradékok által ez az újabb bejövetig élénken és szakadatlanul gyakoroltatott, mint pedig a Magyarországban megerősült kereszténység idejében, amannak „pogány váraiban” még sokáig dívott a papi jósnői szertartások, és az őshit emléke sokáig fenntartatá az általunk képviselt tündéri képzetek emlékét is, minélfogva természetes, hogy a tündér emlékek még élénkebben fenmaradtak e helyekhez tapadva, a minthogy már általában is a legbecsesebb néhány mythosi emlékünk.
Ősi, szent helyek ezek, ahol a mindenkori szakrális vezetők végezték a nemzet érdekében a feladatukat. Nem ritkán tündérek lakóhelye is volt (lány-várak, tündérpaloták…), ahol nyitva volt az Arany Kapu, élő kapcsolat volt a Földi és Égi világ között. Ilyen volt például Karcsa is – ősi, hun főpapi beavató hely – ahol „nagy kerek tó habja zajgott hajdanában e vidéken; s tündérlányok büszke vára állott lenn a mély fenéken”. A népmese tündéreknek tulajdonítja a templom építését. A tündérek egy közeli tóban laktak. Éjszakánként, mikor minden lecsendesedett, az élet zaja elült, feljöttek a tó partjára, ahol hold fénye mellett, királynéjuk vezetésével lejtették el tündértáncukat. A közeli kövesdi várban lakott a Sötétség fejedelme, akinek nagyon megtetszett a szépséges tündérkirályné s elhatározta, hogy társnői közül elrabolja és feleségül teszi. A tündérek idejekorán tudomást szereztek a sötétség fejedelmének gonosz szándékáról, s hogy a fejedelem el ne ragadhassa közülük királynéjukat, többé nem mertek a tó partjára feljönni.
A valóság pedig – mint általában mindig- igazolja a „mesét”: II. Orbán pápa 1186-ban német lovagokat telepített „véletlenül” pont ide, és saját, pápai tulajdonának nyilvánította a helyet. Vajon miért?
Ahogyan megjelent itt a gonosz, a „Vadkan”, vagyis a Vatikán és rátelepedett itt is, mint mindenhol az ősi, szakrális helyre, eltűntek a tündérek. Hát így működik ez, így telepedtek rá, és pusztították el a legszentebb helyeinket, illetve, így működtetik azóta is a gonosz, fekete mágiájukkal. Ezt nem értik meg sokan, akik máig éltetik mindezt, a saját, magyar Istenünk helyett az övékét éltetve, akiről pedig Jézus érthetően megmondta, hogy
Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
„A tündérmítoszok ősvallásunk részét képezik, melyek szerint a történelem előtti időkben tündérek érkeztek a Tejútról és az Esthajnalcsillagról hazánk földjére. Istennői, teremtőképességekkel rendelkeztek, és gyakran estek szerelembe földi emberekkel.”
A rege szerint Tündér Ilona virágos kertje volt ottan, s még most is lejárnak holdvilágos éjeken a tündérek virágot öntözni. mily szépek e regék, melyek az ismeretlen, a titokszerű romokhoz a költészetnek bűbáját csatolják, melyek a mythosi titokszerüség varázsával övezik körül a múltnak emléktöredékeit.”
A titkos bejárat, lejárat mögött az e várat lakott Tündér Ilonának van elrejtve roppant kincse. A bejáratot bűvös és mindig éber kakas őrzi, mely csak 7 évben egyszer alszik el; ekkor megnyílnak a pince kapui, s a ki eltalálja az időt, hozhat ki gyémántos virágokat, minőkkel a pince falai felékítve vannak…
„Tündér Ilona elhagyván az emberek országát, a vár is romladozni kezdett…”
De nem csak a Tündér vár kezdett „romladozni”, hanem az ország és a nemzet is.
El kellene gondolkodni, hogy hogyan és miért tart a Hazánk és a Nemzetünk ott, ahol ma tart.
Ehhez vissza kellene térnünk a gyökereinkhez.
Az Igaziakhoz, nem a „vadkanéhoz”…
Egészen a Tündérekig, „dingirekig”, Nagyboldogasszonyig, Tündér Ilonáig, Inannáig, akiből lett „szentanna”.
„Ága szülte bimbaját, Bimbaja szülte virágját, Virágja szülte Szent Annát, Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte Krisztus Urunkat a világ megváltóját…”
De ez egy hosszabb történet, hamarosan elmesélem majd…
A lényeg, hogy a „vadkan”, vagyis a Vatikán útja nem a mi utunk.
Soha nem volt az.
Tündérek, vagy „vadkan”?
Ez a kérdés, válasszatok!
A vadkan letért a Fény-tanító, Világ Világosságának útjáról, miközben visszaélt a nevével. UTULU (ETELE) a Fény Fia azért nem rombolta le Rómát, mert térden csúszva esküdtek meg, hogy visszatérnek a Jehova-féle sátáni útról az Igaz, Jézusi útra. De csak időt akartak nyerni. Etelét, mint az összes Turul-házi királyunkat megölték, de az örömük nem tartott sokáig, mert a HUNOK-MAGYAROK visszatértek.
Ezért, rettegve a haragjuktól, a pápa jóváhagyta, hogy “Decretum: Ugros eliminandos esse”, vagyis “Rendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak”.
Sose felejtsük ezt! A Pozsonyi csata helyre tette megint a „vadkant”. Majd jött Taksony után Géza és István „pál-fordulása”, amit a Turul Koppány és később Vatáék nem tűrhettek. Lett is Vatából „bogumil, garázda Lófő” szitokszó a „vadkan”által terjesztve. Csődültek a „vadkan” papjai, és megindult az ősiségünk pusztítása.
II. András királyunk 20 000 fős keresztes haddal megérkezvén a Szent Földre nem kezdte mészárolni az ellenfelet, hanem egymás nyakába borultak. Mert kiderült: szentföldi ellenfeleink magyar ajkú rokonaink. A pápa ki is átkozta II. Andrást. (Ezúttal már másodszor, s most már a teljes magyar néppel egyetemben. Még ennél is árulkodóbb, hogy II. András mégis Jeruzsálem királya lett.) Jeruzsálem neve is magyar.
A Jozafát völgyében meghúzódó magyar remeték — valószínűleg a pálosok — egy része felvonult az elhagyott Tábor hegyére. A hegy alatti barlangokban magyar vonatkozású feliratok is vannak, ezeket azonban még senki nem tárta fel, ill., jegyezte le megfelelő pontossággal. 1250-ben a keresztények visszakapták Tábor hegyét, és azt a magyar pálosok őrzésére bízták. 1263-ban Bibarsz szultán parancsára a Tábor hegy összes szentélyét lerombolták, a szerzeteseket pedig megölték. A szent hegy ezután négy évszázadig elhagyott maradt…
Legelviselhetetlenebbé a tatárjárás előtt és után vált a helyzet, amikor a magyarellenes és babonás IV. Ince pápa ügynöke, a dominikánus rend főnöke Teuton János, – akit a nép „A német”néven emlegetett csak – kitúrta vezető pozícióikból a magyar főpapokat.
Az inkvizíció magyarországi irányítójaként megszervezte a Militia Christi-t.
Ennek elsődleges feladata a TÁLTOSOK és a MAGYAR ŐSI HIT üldözése volt.
A pilisi királyi/szakrális központban az elrejtést, menekítést már a XII. század elején megkezdték. Azaz az általunk is ismert krónikák keletkezése idején már javában zajlott. A menekítés a legfontosabb szakrális kincs menekítésére irányult. De mi lehet nagyobb szakrális kincs, mint Atilla /ETELE/ élő vérvonala? Mi lehet értékesebb, mint a több ezer éves nemesi múlttal, szakralitással rendelkező nemzetségek átmentése a történelem viharában? Kiemelten a Turul Nemzetség! De ennek a menekítésnek egy nagy ára volt: lassan már e híres családok leszármazottai is elvesztették a valós eredettudatukat – átmenetileg. Ám, mintha ez is benne lett volna abban a nagy pakliban, hogy lesznek majd olyan gondolkodók, kik össze merik rakni a kirakós egyes darabjait, akik mernek szabadon gondolkodni, és akik lesznek annyira bátrak, hogy ki merjék mondani a hihetetlent.
Hiszen meg is van írva:
„Nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne.”
„A magyarság régi szokása, hogy csak akkor kezd igazán harcba, ha királyi, fejedelmi, esetleg nemesi vérből való vezér áll a felkelésük élére. Az elkeseredett nyakas magyarok hosszú évek óta vártak az alkalomra, hogy az idegenek gyűlölt uralmától megszabaduljanak…”
VATA LÓFŐ NYOMDOKAIN FÉNYES ÖSVÉNY NYÍLIK!
Legyenek fényesek a nappalaitok és csendesek az éjszakáitok!
-a „fogadós”-