(„Testvérem, te meghaltál a világra nézve!”)
Minden igaz emberi élet valami felé tart. Titkos iránya van. Hogy mi rejlik ott, azt csak a lelkünk iránytűje tudja.
Jöhet az életben jó és rossz, szerencse és baj, egészség, betegség, fönt és lent, és jöhet elfáradás, szomorúság, bánat, gyász és vidámság és öröm és részegség és kijózanodás – de az iránytűnek nem szabad elmozdulnia!
Az Élet és Halál nagy misztériumában általában az ember a Haláltól fél, talán leginkább azért, mert nem tudja, hogy mi van odaát, vagy egyáltalán, hogy van-e odaát. Nincs semmi sem, vagy van egy nagy túlvilági birodalom.
A halotti rítusok és a halállal kapcsolatos hiedelmek alapja az élet halál utáni folytatásának hite, amely a Föld minden népénél a temetkezési rítusok és az őskultusz-halottkultusz különböző formáit hozta létre.
A túlvilágra vezető utat régen, hosszú ideig tartó és fáradságos, akadályokkal terhes utazásnak képzelték el, ahova barlangon, tó vizén, vagy varázsködön át lehet eljutni, vagy hirtelen megvilágosodás által. (A lélek bizonyos idő elteltével jut oda.)
“Átkelni a Nagy Vízen” – az ősi világban a halál képe is volt, abban az értelemben, hogy amikor meghalunk, nem megszűnünk létezni, hanem “átkelünk a Nagy Vízen” – vagyis átjutunk a túlsó partra, és közben természetesen átváltozunk.
Pocsaj címerében látható a vízhordó lány, aki átkel a vízen (lápon) és egy korsó tiszta vizet (élet-vizet) hoz magával. A település fontos átkelőhely (rév) volt hajdanán. Szakrális értelemben is. (A „rejtező” személyt „meghordozzák” a békák, majd a gyíkok, kígyók országában.)
Az átkelés a hídon (vagy gázlón) majd minden hagyományban szerepel, és különösképpen bizonyos beavató rítusokban. A túlvilágra vezető víz és híd egyébként Európa minden népénél – és a Föld sok más helyén is – elterjedt elképzelés.)
A halott vízen, vagy hídon átjut a túlvilágra. A folyó a purgatóriumból a mennybe vezető átkelőhely is lehetett.
(A túlvilágtól elválasztó víz elképzelésével hozta kapcsolatba a kutatás pl. az ún. csónak alakú fejfákat.)
A túlvilágot öt nagy folyó veszi körbe. Sztüx a legnagyobb, a gyűlölet folyója és egy istennő után kapta a nevét. Ez a folyó hétszer kerüli meg a túlvilágot.
Homérosz
Szóval, a Pocsaj címerében látható fekete ruhás lány átkel a hídon, egy korsóval a vállán (Élet Vize).
A szkíta-hun-magyaroknál az Élet Vizéből fakadt Nagy Boldogasszony a nyolc virágú Lelkek Anyja.
/Pocsaj nevében az „Ócsa” (Ugocsa, Kadocsa, Magocsa…) jelentése: ó-templom, régi templom, régi energiaközpont, ősi szakrális hely./
A MAGURÁK mellett mindig volt egy vadkörtefa, ahol Fénykapu nyílott, és beszélni lehetett a „beavatottaknak” az angyalokkal:
„Ezeket a törvényeket a Dingir-ek vagyis Isteni Lények, tündérek, szentek közvetítik, az An-Gal –ok, az angyalok közreműködésével.”
Az első emberek megszeppenve kérdezék:
“Ki vagy te szitáló ködnél finomabb szellemanyagból körtefa lombja közt lebegő szépséges asszony?”
“Teremtő anyátok vagyok, az EGY-ÖRÖK-ISTEN Asszony-Fele!”
Isten Atyánk a felhők mögül rájuk derülvén szóla:
Teremtő atyátok vagyok, az Egy-Örök-Isten Férfi-Fele.
Tik is két félből vagytok együtt Egy Ember. Ez bennetek, az Ős-Ikerörvény egyensúlya, mely a Nagy Kerék meglódíttatása óta a Létezés biztosítéka. EZ A REND!
HATALMAT ADUNK NEKTEK E FÖLDÖN, – A FÉLIG-MEDDIG EMBEREK HOZZÁTOK IGAZODJANAK, HOZZÁTOK, KIK SEJTETEK, ÉREZTEK, ÉSZLELTEK ÉS TUDTOK!
EZEKET MEGELŐZŐ EMBER-ERÉNY NINCSEN ISTEN-TŐL.
AMAZOK LÁBATOK TAPOSTA ÖSVÉNYEKET JÁRJANAK, HOGY BENNÜK IS TEREBÉLYESEDHESSÉK ISTENSÉGÜNK CSIRÁJA.
SZAKRÁLIS ÁTKELŐHELY:
Az „átkelés a hídon” különösképpen szerepel bizonyos beavató rítusokban.
A „rejtező” személyt „meghordozzák”.
A túlvilágra vezető utat régen, hosszú ideig tartó és fáradságos, akadályokkal terhes utazásnak képzelték el, ahova barlangon, tó vizén, vagy varázsködön át lehet eljutni, vagy hirtelen megvilágosodás által.
A táltos nagy tudású beavatott.
A táltosnak küldetése van – ép, egészséges lelkületű, képességeit a jó, a nemes ügy szolgálatára ajánlja, a magányban, a csendben, a természetben mélyül el.
Önzetlen bölcsek, gyógyítók, igazlátók voltak, akikben bíztak az emberek.
A testet és a lelket egyaránt gyógyították.
“Heten vannak az egykerekűbe fogva, de csak egy ló húzza, melynek hét neve van. A kerék halhatatlan, nem pihen. Minden, ami él, rajta ül, három tengelye van.”
HÉT „REMETE”:
A pálosok rendje abban is eltért a többi szerzetesrendtől, hogy egy kifejezetten magyar vonatkozású hagyatékot őrzött, amelynek lényegi eleme a „virrasztóvá válás”.
Boldog Özséb is őrzővé, VIRRASZTÓVÁ vált.
Özsébnek és testvéreinek egyszerűen nem volt szükségük alvásra, sőt képesek voltak még álmaikban is látni. (Itt szellemi látásra gondolok.) Vagyis számukra nem különült el élesen egymástól ez a világ és a másvilág, ők egyszerre voltak jelen mind a szellemi, mind az anyagi világban, s nem veszítették el a tudatosságuk fényét egyikben sem.
Ezek az atyák egész életük folyamán azt próbálták megvalósítani, amit odafönn az égben, az angyalok szférájában láttak.
A válasz a magyar őshagyományban rejlik. A pálosok rejtélyes öreg tanítóiktól olyan beavató szertartásrendet kaptak, amely felkészítette őket a fokozatos lelki transzformációra, s végül a testi halálra is. Igen, a pálosok szó szerint követve a krisztusi utat meghaltak, majd feltámadtak. Vagyis mesterüket követve legyőzték a halált.
A felkészülés évei után a lelkük annyira megedződött, hogy fokozatosan átvette testük felett az irányítást. Ehhez olyan égi energiákat és tanításokat használtak fel, melyek kulcsai a Kárpát-medencében ősidők óta megvoltak. A pilisi remeték a szó leghagyományosabb értelmében megvilágosodtak.
(A pálos valóban megismerte a halált, szembenézett a halállal, felrepült a lelke az égbe, ami azt jelenti, hogy égi erőkkel felvértezve jött vissza a földre, az égi testet visszahozza a földi testébe és ezért a holtteste romlatlan maradt.)
Boldog Özséb rendjének címerállata – a névadó Remete Szent Pál példájára – a holló, amint a rend nagy patrónusának, Mátyás királynak is.
A vadkörtefát is egy Holló őrzi.
„Özséb sorra járta az országban a nagyobb remeteségeket.” …
és a Hét kis tűzgömb egy nagy tűzzé egyesült…
Ültettem 24 és 7 és 3 vadkörtefa MAG-ot. Vatasólymáról, a Maguráról és Pocsajból, a Napszentélyből származnak, az ottani vadkörtefákról. Ha kikelnek, útra kelnek.
