Ha nem hangzik dicsérőnek az ének,
Számon ezért ne a hollót kérjétek!
Sötét lett a világ, ezért mondja:”kár”!
Nektek az igazság, nem a dal, ami fáj:
Magyar a magyart rontja, kár!
Bár több esze volna már!
Bár több esze volna már…
Az egykori Tudás Népének, bár több esze volna már… Itt tartunk.
A „nemzeti” népbutítás a népirtásunk egyik leghatékonyabb eszköze. Oly hatékony, hogy nemhogy Naparcúak nem vagyunk már a Fényes Úton, hanem lassan feketefejűbbekké válunk a feketefejűeknél, miközben a „nagy nemzeti, hazafias” jelszavak leple alatt nyílt hazaárulás és nemzetárulás zajlik.
„A műveletlen nemzet, bár vérezzen is el érte forradalmakban, a szabadságot és jogot el nem nyerheti, hanem újra meg újra megcsalják, s az önkényuralom alá hajtják. Az erkölcsileg romlott nemzetet, még ha akár művelt is, romlottsága újra az önkényuralom szerencsétlen állapotába juttatja.“
A tudatlanság félelmet szül, a félelem tétlenséget, a tétlenség tapasztalatlanságot, és a tapasztalatlanság tudatlanságot. A kétségbeesés és a tétlenség veszélyes párosítás minden kultúrában. A tétlenség a homályos elme ismérve.
A tétlenség (semmittevés) a cselekvés hiánya, a lustaság következménye. Eredménye: elszegényedés és nagy ínség. „A tétlenség az éhség anyja.”
Minden próbálkozás többet ér a tétlenségnél. Egy-egy próbálkozás lehet, hogy kudarcot vall, de a tétlenség maga a garantált kudarc. Sorsot választ az is, aki tétlen marad. A következmények pedig visszafordíthatatlanok…
Szotyola köpködő, disznókörömből pálinkázó, helikopterező, jachtozó, közpénzherdáló, suttyó nindzsa – közjószágok butítják le a saját szintjükre az egyre ostobább tömegeket, miközben egyre nyilvánvalóbbá válnak azok a hazaáruló folyamatok, melyek következményei valóban visszafordíthatatlanok lesznek, hamarosan:
Több százezer „vendégmunkás” a magyarok helyett, akiket a végrehajtó maffiával tönkre tesznek. Megtakarítások elvétele, mesterséges infláció, ami elszegényedéshez vezet.
Digitális állampolgárság.
Tanárok, orvosok, értelmiség helyett robotika és mesterséges intelligencia. Teljes kontroll büntetés-jutalmazás módszerrel, digitális rabszolgaság egy teljhatalommal uralkodó „elit” vezetésével. Ha kell, akkor lakosságcserével végrehajtva. Mindez a szemünk előtt, nyíltan zajlik, sokan mégsem akarják látni.
Hogyan lehet elvenni a Tudást a Tudás népétől?
A szellemi leépülés már minden generációt elér. Zúdul, mérgez és programoz a propaganda, a hazugság, a szenny, aminek egyetlen iránya van: a szkíta erkölcs és morál lerombolása, a feketefejű „értékrend” elterjesztése tömeges szinten. A fordított értékrend, a „zsi…”- „ci…”- mentalitás fertőzi és rothasztja a magyar gyökereinket.
„Észbontók, Lángelmék”… – műsorok, melyekkel az ostobák lesznek sztárok. A butaság nem szégyen, vicces…
„Sztárban sztár” és a hasonlók: – nyolc általános iskolás ripacsok,„jálom-jálom”-os és fricskázós, idegbeteg matyó-lotyók, spiclik és nőből férfi-férfiből női szerencsétlenkedők, akik világsztárnak képzelik magukat, miközben az orruk alatt még ott a fehér por, amitől túlmozgásosak, és mindenen egyfolytában röhögnek, röhögnek, röhögnek… idióták vircsaftja.
„Sztár-boksz”: – gettó mentalitás, aminek semmi köze a harcos-léthez. „Hiperpigmentált” mentalitás: „Beszóltál köcsög, ne nézzél! Ütünk egyet?”… Tipikus norma a kisebbségnél… mindezt nagy hőstettnek állítják be…
„Nagy ő”, Házasodna a gazda”, meg a gazdasszony, „sztár tánc”, „Éden”…: – Ostoba, kiélt, züllött és gátlástalan, magamutogató latrok és ribancok mutatják be nem csak a férfi-és női minőség megcsúfolását, hanem a gátlástalan törtetés és szégyenletes butaság legalját is.
„Farm vip”: – A díszcigány oktatja a magyarokat, hogy hogyan kell a tanyán gazdálkodni, állatot gondozni, és megtanulhatjuk, hogy hogyan kell intrikálni, áskálódni, gyűlölködni, mert csak egy maradhat, ezért a győzelemért bármit lehet (ugyanez a „survivor”műsorok üzenete…). Hunor-Magor hozzáállás ellentéte…
Főzős műsorok: – ordibálva, gyalázkodva, az ételeket nem tisztelve, összegányolnak valamit, amit mással megetetnek, miközben sem a tisztaság, sem a tisztesség nem számít, csak üvöltözés, röhögés és galádkodás…
Plusz, „Árulók és gyilkosok”, tipikus nindzsa értékrend… nesze neked szkíta morál!
Aztán ott van a sport, amit szintén kisajátított, amire rátelepedett a hatalom. A sikerpropaganda és a manipuláció eszköze lett. Egyre több a „színes, sport-vendégmunkás”, megy az érzékenyítés, a fociklubokkal az élen. A rákosi rendszer is, AVH-stól rátelepedett anno a focira. Akkor Puskás, most Szoboszlai… a sikerek segítenek elfeledtetni a diktatúrát és a nyomort… erősítik a Nemzeti Öntudatot, Nemzeti Büszkeséget, ami feledteti a mindennapok kilátástalanságát. A hatalom tökéletesen feledteti ezzel a cirkusszal a csirke-farhát valóságát. Nem a túlfizetett sportolók, és nem a fociszerető szurkolók bűne, ha a lelkesedésükkel nem csak a csapatot erősítik, hanem a hatalombitorlókat is. Legalábbis addig, amíg a cirkuszi gladiátoraink győzni tudnak… Mert az évszázad mérkőzésének, az 1953-as, 6:3-as győzelemnek az ünnepelt hőseit is majdnem meglincselték az őket addig ünneplők és dicsőítők, az 1954-es, NSZK elleni, 3:2-es vereség után… Nem csak Sztálin halála, hanem ez a pofon is közrejátszott ’56 eseményeinél…
Hogyan lehet elvenni a Tudást a Tudás népétől?
Elvenni sehogyan.
Ám, ha önként elcseréljük üveggyöngyökre…
A holló is énekesmadár, de a többség inkább a csalogányt („csaló-gány”) hallgatja.
Mohács óta sírva vígad a magyar, sírva táncol és táncolva hal… De valaha, réges-régen nem táncolt sírva a magyar…
„A tétlenség az éhség anyja.”
Egyre több magyar éhezik.
Éhezik a testünk, lelkünk, szellemünk.
Szkíta értékrendre éhezünk.
Az éhségnek a tétlenség a szülőanyja.
A mi szerető édesanyánk viszont Nagyboldogasszonyunk, reginánk, patrónánk.
A feketefejűségbe zuhanásunktól csak ő mentheti meg a népünket, a szkítaságunkhoz csak ő vezethet vissza bennünket. Vele és általa.
„Oltalmazónk! Minden titok dicső Nagyasszonya! Vigyázó két szemed óvjon minket Napatyánk Fényében!”
Ha nem hangzik dicsérőnek az ének,
Számon ezért ne a hollót kérjétek!
– a „fogadós”-