HAZAÁRULÁS ÉS NEMZETÁRULÁS – Lakosságcsere zajlik

Nyílt hazaárulás és nemzetárulás folyik. Míg sokan abban reménykednek a harsogó propaganda és a nemzeti öntudatot délibábként, vagy inkább lidércfényként kecsegtető foci”sikerek” kapcsán, hogy visszatérnek a Trianonban ellopott területeink, addig egy végleges, második Trianon készül.

A júdáspénzen évtizedek alatt milliárdos főispánokká és földesurakká váló politikai „elit”, a demokrácia színjátéka alatt szétlopta az országot, elbitorolta a hatalmat, és míg az emberek többsége szájtátva tapsol(t) a színjátéknak, vagy lelkesen köpködte lefelé a lelátón a szotyolát, addig egy olyan végzetes, és végleges folyamat indult el, amiből egy bizonyos ponton túl, már nincs visszatérés.

„A történelmünk folyamán mindvégig ádáz harcot vívtunk egy olyan erővel, amelyik nem csak megszentségteleníteni akarja a magyarság szakrális örökségét, hanem a teljes megsemmisítésünkre törekszik.
Úgy is fogalmazhatok, hogy hazánk földjét már hosszú ideje idegenek tiporják. Igaztalanul és mindeddig büntetlenül.„

---

„Az emberiség egész történelmét végigkíséri valamiféle –nem emberi- entitás árnyéka.”

A magyarok, Nimród ősapánk óta harcolnak ezzel az „árnyékkal, Ármánnyal, a Sátánnal, a fenevaddal, akinek az álszent júdások, az „ember-most jövök a templomból”-ok eladták a lelküket, és épp eladni készülnek a mienket is.

De sokan még mindig az árulóinknak tapsolnak, akár jobbról jönnek, akár balról, akár jobbról terelnek a végzetbe, akár balról, mert azt hiszik, így jobb lesz. Azt hiszik, hogy megúszhatják, miközben maga a sátáni rendszer a rossz, abból kellene kilépni, ha nem lennénk ennyire „naivak”.

„Bár az erdő zsugorodott, a fák továbbra is a fejszére szavaztak, mert a nyele fából volt, s azt hitték, hogy közülük való…”

Zsugorodunk, a fanyelű fejsze pedig már a gyökereinket vagdossa, miközben áhítattal hallgatjuk, hogy „Ember! Most jövök a templomból!”.

Zsugorodunk, mialatt a kirablóinkat, elárulóinkat védelmezzük és mentegetjük, valamiféle torz, és beteges „Stockholm-szindrómában” szenvedve. A kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek, az egyre elviselhetetlenebb áremelkedések, a növekvő diktatúra, az elszegényedés és jogfosztás, valamint az oltári (ha már templom…) nagy hazugságok és parasztvakítások ellenére, szimpátiát éreznek kínzóik, rabtartóik, kifosztóik iránt. Ez furcsa; józan ésszel azt hihetnénk, hogy elzavarni kellene őket. Őket, akik már régen nem minket szolgálnak, pedig csak erre kaptak (szereztek) mandátumot, nem pedig a mindenki fölött álló hatalmuk és a saját, magánvagyonuk közpénzből való mérhetetlen gyarapítására.

A „józan ész” csak kevesekben pislákol. A többség inkább körömszakadtáig ragaszkodik a tévedéséhez, mintsem, hogy be kelljen vallania, hogy ezt is „elkúrtuk”, mert ezek is „hazudnak éjjel és nappal”…és „ezek ugyanazok”!

A „körömszakadta” pedig mindenkit el fog érni, mert minden az ő tervük szerint zajlik, egyelőre.

Több tucat akkumulátor gyár fog mérgezni. Nem lesz munkád, de ha lesz, akkor éhbérért rabszolgaként, vagy legfeljebb jobbágyként fogsz tengődni. Csak a „rend”szer hű kiszolgálóinak jut majd annyi, hogy cserébe megfelelő szintű életet élhessenek, megfelelő oktatást, egészségügyi ellátást és „közbiztonságot” kaphassanak.

Debrecen utcáin soha nem tapasztalt mértékű, szemmel láthatóan és füllel hallhatóan nem magyar embertömeg van már most is. Biztos mind honosított, fekete focista, vagy cserediák…Biztos…

Lakosságcsere zajlik.

Az iskoláink elgettósodnak, minden téren. Tananyagban, kockás ingben tüntikéző „pedagógusokban” és tanulás helyett randalírozó, semmire sem hajlandó, és semmire sem képes közjószágok tekintetében is. Míg azzal rémisztgetnek a Brüsszel ellen harcoló „rezsi-partizánjaink”, miközben véget nem érő vészhelyzetek mögé bújva uzsorázzák ki a legfelsőbb politikai szintekig elérő uzsorás-végrehajtó maffiával a „jogvédelemről’ még csak nem is álmodható honfitársainkat, hogy a valóban önfeladó nyugaton, a szülészeteken már a leggyakoribb név a Musztafa, addig nálunk hat az egyhez arányban születnek a cigányok. Szerinted ki a hat és ki az egy?

Az iskoláinkban tanuló Lakatosok, Rostások, Rézművesek neveit pedig lassan már a tanárok sem tudják elsőre megjegyezni. Ezek valós adatok, figyelmeztető példák a jelenleg egyre elharapózóbb „nemzeti” program keresztneveire, most gyűjtöttem(ráadásul, divat, hogy két keresztnevet is adnak, ha már lúd, akkor legyen kövér…!). A „magyar” valóság:

• Lakatos Ronaldó Junior
• Lakatos Diego Mózes
• Lakatos Jáde Mirella
• Lakatos Izsák Józsué
• Lakatos Bahar Violetta
• Lakatos Selim Timóteusz
• Lakatos Brendon Dzsínó
• Lakatos Sanel Tiara

… és még hosszasan sorolhatnám.

Sajnos ez nem vicc, pedig a Lakatos „Dzsézönsztetem” még nemrég annak tűnt.

Hát, nem sok Hunort látok…

Csodálkozunk, hogy összeomlik az oktatási rendszerünk, amiben nekik minden ingyen JÁR, a könyvtől a ceruzán keresztül a napi háromszori étkezésig, iskolaszünetben is.

Cserébe, hálából már nem tudunk lassan iskolai rendezvényt tartani, mert nemhogy nem állnak fel a Magyar Himnuszra, de még ki is nevetik, miközben hangoskodva követelik a cigány himnuszt…

Az utcáinkat pedig ellepik a filippínók, kínaiak, pakisztániak, mert az oligarchák nem akarnak tisztességes munkabért fizetni a magyaroknak, ők meg feleannyiért dolgoznak. A magyarok színe- java meg külföldre menekül, ott születnek meg az itt hiányzó Hunorok…és Magorok.

De hát az átkosból még emlékszünk, tudjuk, hogy „nem a zsömle kicsi, hanem a pofánk nagy…”

„Áldás” ez a „nemzeti” kormány. De legalább nem a hígagyú, nemzetáruló „dollárbaloldal” dúlja fel az életünket.

Csak halkan kérdezem, nem lehetne mindtől megszabadulni, hogy élhessünk végre MAGYARKÉNT a saját Hazánkban?

Az etnikai bomba ketyeg. A politikai elit köszöni, jól elvan.

Mi meg nyaljuk a fagylaltot, illetve, köpködjük a szotyolát, de legalább a „Nélküled”-et elharsoghatjuk, büszke nemzeti öntudattal, bátran, mert a főispánok nem csak hogy megengedik, de igénylik is, még így, a „háborús vészhelyzet” idején is. Főleg akkor… Kell ennél több?

De legalább a litvánokat jól megvertük fociban… Ez az élet Babolcsai néni…

A mai magyar valóság sivatagában, míg tőlünk lassan az utolsó korty vizünket is elveszik, jól elvan és szépen halad az egyre népesebb kufár-karaván.

– „a fogadós”-