Heffner Attila Ilaráról

Ez a nép, ez a nemzet, már annyira várja a tiszta, szakrális vezetőt, amit joggal meg is érdemelne. El is fog jönni, kétség nem férhet hozzá. Ezt viszont sokan nem szeretnék. Nem szeretnék, hogy a Magyarság újra valódi szakrális útra lépjen, ezért a “feketefejűek” mindent elkövetnek, hogy ezt az elkerülhetetlen folyamatot megakadályozzák, késleltessék, hogy legalább időt nyerjenek. A Világ Világossága küzd a “feketefejű” vakvilággal. Spirituális háború zajlik, aminek az alakulása hosszú időre megszabja majd a sorsunkat. Ez az elhitetés kora, de az Igazságnak CSAK EGY arca van, míg a hazugságnak ezer. Sok a hamis próféta.

Nem mindegy, hogy melyik zászlót követjük, melyik „Urat” szolgáljuk lelkiségünkkel.

• Ki olyan, mint Isten?
• Ki olyan, mint Napbaöltözött Nagyboldogasszonyunk?
• Ember nevezheti-e magát Napatyánknak, vagy Nagyboldogasszonyunknak, reginánknak, patrónánknak?
• Honnan a bátorság és a felhatalmazás, és honnan a vakhit, hogy elhidd?
• Lehet-e mérgezett kútból tiszta vizet meríteni?
• Szabad-e az egyensúly helyett a sokszor félremagyarázott „férfi minőséget” és „női minőséget” egymás ellen fordítani?

A hazugságokból soha nem lehet Igazságot építeni.

A valódi szakralitás nem tűri a hazugságot.

„RÉGES-RÉGEN NŐK URALKODTAK, DE OSTOBA NŐK ZSARNOKOSKODÁSA MIATT FÖLLÁZADTAK A FÉRFIAK. ATTÓL KEZDVE OSTOBA FÉRFIAK ZSARNOKOSKODTAK. AZ ÉGNEK ÍGY SEM TETSZŐ, ÚGY SEM TETSZŐ.”

– a”fogadós”-