A Létet igazgató rend-szere fehérbarátainak, illetve magának a fizikai közegben testet öltő Rendnek mindig is kiemelt szimbólum, szimbóluma volt a Holló. Abból adódóan, hogy a Létezést, a Mindenséget, Evilágot értőkről van itt szó, ez a jelképiség a világ más tájain is megjelenik, ott, ahol szintén értik az élet lényegét, tértől és időtől függetlenül. Nagy mélységekben, magasságokban járunk, körberepüljük a Világot, a Valóságot, s mindent mi teremtetett. Sőt azon is túlszárnyalhatunk, mert a Forrás, miként ősi bölcseletet hordozó magyar népmeséinkben, az Üveghegyen túl, avagy az Égig Érő Paszulyt megmászva ered. A távol-keleti bölcselet Világhegye is erről beszél.
A fénymag eljő ebbe a téridő közegbe, mert a fekete holló elhozza ide. Szemmel is látható ez a fehérbarátság hollójának csőrében. Azután a holló itt válik fehérré, fehérré váltja a világot, s körbezárva a fekete magot, visszaviszi azt az égbe. Ez a jelképiség jelenik meg egyébként a Jin-Jang ábrában is, ahol a lefelé ereszkedő fekete mezőben fehér, míg a felfelé ívelő fehérben fekete a kör. A magban benne foglaltatik minden, a Mindenség maga, hiszen bár aprónak tűnik a fa magja, de tartalmazza a teljes (Élet)fát egészében, s rámutat a természetben is megnyilvánuló élet körforgására.
A holló a lélek táplálékát hozza el. A fénymag táplálja a lelket, segíti eligazodni az embert a világban. A fénymag maga az öröklét, az örök élet, a mindenen túlmutató (lehetősége). A hellén mitológia is utal arra, hogy a holló az élet vizét hozza el a serlegbe, vagy a serlegből, s ez még az égbolton is látható, ha tiszta éjszakán felnézünk a csillagokra.
A holló ezen dimenzió, téridő létsík, illetve az itt létezők, élők átváltozását, s egyben felemelkedését, fénnyé válását segíti elő. Ennek előfeltétele a „halál”, ami nem a teljes megsemmisülés, hanem egy új, magasabb lét(forma), élet kiindulópontja. Ezért fekete a holló, ezért a halál is, de nem a végleges elmúlás, hanem az átváltozás értelmében. Az evilágra jövés és az innen való távozás, a születés és a halál misztériuma ez. Az örök megújulás, maga az újjászületés – a fénymaggal, a számtalan hagyományban lélekvivő, lélekkísérő fény madarával. Aki először még fekete, de fehérré válik. Ritka, mint a fehér holló, de az ösvény is keskeny, miként a keleti bölcselet is mondja, és Jézus is utal rá, mikoron a tű fokát említi. Nem véletlenül van egyébként a kisévkörben a feltámadás ott, ahol, hiszen a Kos téridő közege pont arról mesél, hogy az új kezdet akkor az igazi, ha az egy magasabb lét, teljesebb élet felé indul el.
A holló a Forrástól érkezik, bejárja a Mindenséget, utazik az Univerzum(ok) végtelenében. Tudása ezáltal átfogó és alapvető, e fizikai világon messze túlmutató, mondhatnánk akár azt is, hogy természetfeletti. A holló hírnök, a szabadon szárnyaló lélek szimbóluma, aki Ég és Föld, avagy a különböző világok, dimenziók között mozog, közvetít. Küldött, információt, hírt, üzenetet, lényegi mozgatórugót hoz-visz, ide-oda.
Bran előrelátó, profetikus képességgel megáldott hollója is ilyen.
Utnapistim is fehér hollót küldött ki a bárkából a sumer vízözön legendában, hogy földet keressen. Ahogyan a Nap(isten) legközelebbi planétája, a Merkúr bolygó, bolyongó istenség a Naprendszerben és az univerzális működést visszaadó ősi szimbólumnyelvezetekben. Ő egyébként az egyetlen istenség, aki bárhová, bármerre járhat, kelhet, s még az alvilágba is nem csak bemehet, de szabadon ki is jöhet onnan.
Avagy nevezhető még úgy is, hogy Hermész (Triszmegisztosz). S itt, az egyiptomi Thotnál is látszik, ismét a bölcselet, a kiemelkedő, hermetikus létformáló erő kerül elénk, mely bírja a tudás teljes tárházát.
Odin hollói, az emlékezet és a gondolat madarai is jönnek-mennek, hoznak-visznek. A világbejáró és világlátó képességük, az emlékezet, vagyis a Forrás, a hagyomány, az alapok megléte és ezek tudatos, emelkedett gondolkodással való használata fenntartja a szabad áramlást.
A holló átjár az egyik világból a másikba, illetve lehetővé teszi az átjárást, hiszen a kapukat is nyitó kulcsot, a fénymagot hordozza. Az átjárással a holló egyben részt vállal az adott létsík, az élet keretéül szolgáló világ létrehozásában. Földrészek (Amerika, Ázsia például) egyes hagyományai is utalnak rá teremtő istenként. Mint Napmadár, a helyes út felvillantásával még útmutatóként, tanítóként, tanácsadóként szerepel a megformált világ alakításában. Az ősi (kelta, hindu, egyiptomi, kínai, sámánisztikus stb.) hagyományokban a teljes igazság jelképeként jelenik meg, a bölcsesség, a tudás szent állata. Van hol az étel, avagy az élet szimbóluma, van ahol az erőé. Napmadárként, a Napisten madaraként fontos a beavatási rítusokban, vezérlő, vezető, segítő, átlendítő funkciója kiemelkedő. Akár mint isten megszemélyesítője is megjelenhet, sőt egyes istenek, héroszok (Odin, Arthur) hollóvá is képesek válni.
A hozzá kötött alakváltás misztikus képessége a változás szimbóluma. A (meg)változás, megváltás jelképeződik a holló tollazatának színeváltozásban is, mikoron a fekete kifehéredik, a sötét fénnyé alakul át. S a feketeként érkező, kiteljesedett életet élve immáron fehér hollóként reppen vissza oda honnan jött. Vissza, eredendő ott-honába.
A mag ön-mag-ában azonban nem elég, abból életnek kell szökkennie, s az életnek meg kell állnia helyét, be kell töltenie elhívását abban a környezetben ahol létezik. A fénymag eljő ide, ebbe a téridő közegbe, fizikai valóságba, mert a fekete holló elhozza csőrében, de aztán itt kell fehérré válni, váltani a világot, s körbezárni a sötétet. Mint az a fehérbarátoknál tudható. De lássuk Jézus magvető példáját, a Föld életterét, mert a Nap csupán ebben a zárt, kiegyensúlyozott rendszerben ölel, s hiába vagyon, ha az űr hideg sötétje öl el. Lássuk a várost, vagy az őserdőt, tengerfenekét, vagy az emberi test alkotó elemeit, betegségeit stb. Mert lehet a mag bármilyen erős, egészséges, a körülállások, illetve azok hajtóereje meghatározhatják létét, jövőjét. S bizony elfojthatják, megölhetik, átalakíthatják, s fény helyett sötétté is lehet válni meg el is lehet ugye pusztulni. Van-e a (fény)magnak elég ereje, hogy életben maradjon, s meg, illetve átváltsa a világot önmaga által, önmaga létével példát mutatva, hogy valóban világosság legyen a világban?
A Jin-Jang ábra rámutat arra, hogy mozgás, az eredeti állapotból való kimozdulás történt. Létre jött valami és a történet itt folytatódik. A fekete holló lefelé jön, ide ebbe a tér-idő közegbe, s ide hozza le, be a fénymagot, hogy az itt szökkenjen szárba. Ebbe a teremtett (világ)ba beérkezik a fénymag, és az a feladat, hogy segítsük a fénymagot kiteljesedni, vagyis mi magunk kifényesedjünk. S a végén a teljesen fehér (lélek) viszi vissza a magot, mint az látszik a felfelé mutató, fehér körülállásban lévő fekete középpontos Jin-Jang részben. Átváltozás történt bennünk, velünk, általunk. A feketéből fehér lett, a fehérből fekete, s a fehér visszaviszi a fekete magot (a körforgásba), hogy az megmerítkezve odafent, újfent lejöjjön, ismételten elvégezni a transzformációt.
Ritka, mint a fehér holló.
Mégis az a lényeg, hogy a fény(mag) kiteljesedjen, mert van olyan ereje, hogy kifehérítsen mindent, elsősorban, s legelőször is belül, majdan, saját mutatott példája által, kívül.
Ritka, bár igazából nem kéne annak lennie, hiszen ez a feladat itt.
Feladatunk az, hogy a fénymagot kiterjesszük, a fizikai világban létezésünket fehérré, tisztává, fényessé tegyük, s a magot visszavigyük, hogy újra, egy új körben ismételten megtörténhessen mindez. Hiszen mikoron legkomorabb a világ, akkor lép be ismételten az isteni, a Világegyetemet működtető Világ Világossága az anyagba, december 21-én a földi kisévkör szerint. S akkor tényleg a Teljesség lép be, s ölt alakot újra és újra, hogy még szebbé legyen a létezés. Ezért is röptetettek eleink ekkor, karácsonykor, kerecseny-sólymot, lényegében Turult; hogy a Turul és a Holló együtt szárnyalhasson.
Figyelni arra kell, hogy a környezet sötétje ne írja felül, a csak fizikai közegre koncentráló uralkodó ne ölje meg a kisdedet, Jézust, a tél hidege ne fagyassza meg magot, mert akkor bizony megeszi a fene, miként a rákos sejt is elburjánzik, s elbukunk a fizikai létezésben.
Ezért is veszik körül, óvják a fehérbarátok a magot, a magot hordozót, a női minőséget, a nőt, a szülőt, az anyát. Mutatja ezt a PAL is, ahol a ’Pihe’ könnyű ’Lélek’ öleli, óvja az ’Anya’ energiát. S ezért a csőrében fénymagot hozó fekete holló a Rend, nemcsak jelölő, de egyben feladat-orientált hírnöke. Így lészen kétszerszületett, fehér(barát).
– VATA LÓFŐ NYOMDOKAIN FÉNYES ÖSVÉNY NYÍLIK –