(„Noblesse oblige”) „Íme, én, nevesembiztos ősök tudásának őre, szólok BOLDOGASSZONY nevében”: A tudomány emberei is régtől fogva, még erősen bibliai hatás alatt állottak, mely a héberektől való származást hirdette és a fajok, a nyelvek tényleges rokonsági viszonyait elködösítette. A régi istenek mind élnek, csak szunnyadnak, mert a lelkeket béolták ellenük… tovább olvasom …
Ültettem 24 és 7 és 3 vadkörtefa MAG-ot. Vatasólymáról, a Maguráról és Pocsajból, a Napszentélyből származnak, az ottani vadkörtefákról. Ha kikelnek, útra kelnek. tovább olvasom …
Ha pedig végre a magyar emberek „HOZZÁTOK IGAZODNAK, HOZZÁTOK, KIK SEJTETEK, ÉREZTEK, ÉSZLELTEK ÉS TUDTOK”, ÉS MEGTAPASZTALJÁK, HOGY EZ AZ AZ ÚT, MELYEN AZ „ANGYALOK SZÁZSZÁZALÉKOSAN AZ Ő OLDALUKON ÁLLNAK – az ellenfél pedig százszázalékosan az ördög szövetségese, akkor
a harcosok is teszik majd „ingadozás nélkül”a dolgukat. tovább olvasom …
Lehet, hogy a veres vitéz a feketét fehérré tudta változtatni és a fehéret feketévé, de a fényt nem győzheti le a sötétség. tovább olvasom …
NINCS MAGYAR FELEMELKEDÉS A TURUL NEMZETSÉG NÉLKÜL
és
AZ IGAZI TÁLTOSOK NÉLKÜL. tovább olvasom …
A LELKIISMERET ARANYTÜKRE (MAGYAR ADORJÁN: részletek) Őseink táltosainak erkölcsi tanításának egyik sarkalatos pontja, sőt legfőbb alapja ez volt: Aki lelkiismerete szavára hallgat, azt soha el nem némítja, az soha az igaz útról le nem tér. Az ember tévedhet, lehet önző, pártos, részrehajló; az írott malaszt, a szabályok lehetnek tévesek és… tovább olvasom …
„Íme, én, nevesembiztos ősök tudásának őre, szólok BOLDOGASSZONY nevében”: Legyen Tartásod, melyért kiállsz! Magyar ember sohasem szokott térdepelni, magyar ember nem térdepel senki előtt, még ha koldus is, még ha bűnös is, még ha megölik, sem térdel. Jókai Mór „Ahol szolgaság van a Családban, szolgaság van a Nemzetségben.Ahol szolgaság van… tovább olvasom …
Mi, a Szkíták és Hunok egykor dicső népének örökösei mikor mondjuk ki végre, hogy elég volt az évezredes tiprásunkból, kifosztásunkból, nyelvünk, kultúránk pusztításából, hagyományaink, ősiségünk lerombolásából, valódi gyökereinktől való elszakításból, a minden téren való ránk telepedésből, javaink ellopásából? tovább olvasom …
Jöttem a széllel,A holdfénnyel éjjel.Friss harmatot ittam,Vad bikával vívtam.Tetejetlen fára másztam,Körtefánál hollót vártam.Tüzet raktam, elrévedtem,Göncölszekéren ébredtem.Angyalokkal beszélgettem,Tejet, mézet velük ettem.Napatyámtól visszatértem,Hogy segítsem áldott népem.Jöttem a széllel,A holdfénnyel éjjel.
Vadkörtefa árnyékábanÖreg táltos ül magában.Három napja, hogy nem evett,Csukott szemmel nézi az Eget. Vállán fehér holló figyel,Hétfokú létrára ő felügyel.Repülj holló, lélek – madár,Égi Atyánk ma hazavár! Két világ közt vezesd lelkem,Napatyánkat meg kell lelnem!Csodaszarvast, Turult kérem,Áldják meg a magyar népem! Vadkörtefa fényben úszik,Az öreg táltos így búcsúzik:Földi utam végéhez… tovább olvasom …
Dicsőséges nagyurak, hátHogy vagytok?Viszket-e ugy egy kicsit aNyakatok?Uj divatu nyakravalóKészül mostSzámotokra… nem cifra, deJó szoros. Tudjátok-e, mennyit kértünkTiteket,Hogy irántunk emberiekLegyetek,Vegyetek be az emberekSorába…Rimánkodott a szegény nép,S hiába. Állatoknak tartottátokA népet;Hát ha most mint állat fizetTinéktek?Ha megrohan, mint vadállatBennetek,S körmét, fogát véretekkelFesti meg? Ki a síkra a kunyhókbólMiljomok!Kaszát, ásót, vasvillákatFogjatok!Az alkalom… tovább olvasom …