TURUL (NAP-ATYÁNK)
Az „Árpád-ház” kifejezést a habsburgok találták ki, hogy elfeledtessék a valódi nevet: TURUL NEMZETSÉG.
„István (Vajk) nem tartotta kívánatosnak azt, hogy az ősi Turul (Sólyom) „totemjelvény” vagy nemzetiségi szimbólum, mint „pogány kori hagyomány” szerepeljen, és jó időre tilalmazták e név használatát.”
Ősi hagyományaink szerint: Atyánk a Turul, Anyánk az arany szarvas.
A MAGYAROK ISTEN-SZÜLEI: Őseink hagyományában a Teremtő Atyát a Nap és a Turul jelképezte, míg párját a Teremtő Anyát, a Hold és a nyolcágú csillag (Vénusz) és a Szarvas. Szarvas legeltetőnek is hívták a Vénusz esti megjelenését. A Teremtő, ezen két minősége, elválaszthatatlan egységet képez. A Boldogasszony egyik jelzője, ezért is a Napba öltözött Asszony, mert a fényét a Teremtő Atyától kapja, ahogy az égi jelképe a Hold is.
Íme, én, „nevesembiztos”, ősök titkos tudásának őre szólok.
Táltos szavát ígyen veszik:
Szép hun anyák hős magzati,
Ne essetek bánatba ti:
Ármánynak a bosszú elég,
S Hadúr mosolyogva néz felénk!
Előre hun, Nimród fia!
Harmadnap a hunok hada,
Mint új vihar, feltámada
Zászlóidat a keleti
Szellő vígan lebegteti,
Hogy a turul repdes belé
( https://www.arcanum.com/…/arany…/kevehaza-1853-D957/ )
A turulról:
Nemzeti hagyományainknak alig van talán oly részlete, a mely tudományos vizsgálat alá még nem vettetett, s tudósaink között többé vagy kevésbé alapos megvitatás tárgyát nem képezte volna. A kritika kérlelhetetlen szava sok olyat megdöntött már, amit hosszú évtizedek történetírása valónak hitt és elfogadott; a mondáknak „amodo in posterum” csak a költészetben lehet helyük és jogosultságuk; mindazáltal azt hiszem, senki sem fogja tagadni, s józanul nem is tagadhatja, hogy a hagyományokban is van igazság, s tudjuk, hogy krónikáink nem egy csacska mesének, vagy hibás feljegyzésnek tartott adata az újabb történeti, nyelvészeti és régészeti kutatások által felderített tényekben lelt és lelhet még ezután is magyarázatot, igazolást és valóságot.
A hun-magyar hagyományok egyik legérdekesebb és legjelentősebb részlete a turul (kurul, karoly, karvaly), sólyom, vagy sas keselyű regéje, mely a legszebb költői mythoszként fonódik mondáink egybefüggő láncolatán végig. A turul-madár „pogány” korunk hitregés világának saját és eredeti alakja; szereplése tündéri, végzeties, majdnem isteni. Megtermékenyíti az anyák álmát, hogy hősök szülessenek; a nemzeti hadak sorsát végzetszerűen intézi, hosszú vándorútján kísérője a népnek az igért új hazába, melynek határain sokaságának sűrű szárnycsapásaival veri a csüggedőket, „mert az isten akarja vala, hogy hamarább szálljanak alá Magyarországba”. Koronás képe ott leng a fejedelmek zászlain, s győzelmesen vezérli harcaiban a nemzetet, melynek bölcsőjétől kezdve hű nemtője marad mindaddig, mígnem szerepében a megváltó hitének jele, az apostoli kettős szent kereszt váltja fel.
A turul mondájával valami rokonságot mutat a normann regék három királyleány szőtte hollós zászlaja, melyről mondják, hogy valahányszor győzni vitték harczba, akkor a holló mintegy megelevenedve röpköd vala a hadak előtt, míg balszerencse kezdetén, szárnyait összecsapva, moz-dulatlanul csüngött alá a zászlón. Tulajdonított-e a régi magyar hit is ily bűbájos jóstehetséget a maga turul madarának, nem tudjuk; de éreznünk kell, hogy Arany csak szebbé és teljesebbé tette a nemzeti hagyományt, midőn Keveháza gyönyörű énekében oly mesterien szőtte belé a normann holló mythoszát. íme, e néhány sor:
Barna hajú szép hunfiak,
Mi haszna még a gyors nyilak!
Bár tőlük a nap elborul,
Tárnokvölgye bealkonyul:
Zászlótokon lecsüngve áll,
Nem repdes a turulmadár.
Ez a költő felfogása. Krónikásaink közt egyedül Kézai az, ki a turul emlékét e néven fenntartotta, s egyszersmind a róla szóló hagyományt is legtovább fejlesztette. Nála a turul Attila király jelképe, és másod unokájában Almosban, újra megtestesülése; nyilván mondja, hogy Árpád, Álmos fia, a Turul nemzetségből származik, s ez állítását alább, Gyeics vezérről szólván, ismételve megerősíti.
Hogy a Turul nemzetség az Árpádokra vonatkoztatva, bírhat-e valami históriai alappal, azt ezúttal nem keresem; hogy azonban egy genus Turul (de genere Turul) valósággal, és pedig Kézaihoz igen közel korúlag létezett, azt hiteles okiratok bizonyítják;
- nemkülönben áll, hogy Turul mint személynév s mint helynév is többször fordul elő emlékeinkben;
- mindez mégis csak annyiban érdekel jelenleg bennünket, a mennyiben ezekből az adatokból is kiviláglik, hogy a turul szó egyáltalában nem hibás irás vagy olvasás szüleménye, mint Szabó Károly hiszi, s különben igen plausibilis alapon ki is fejti;
- hanem oly avult szavunk, mely lehet, hogy nemsokára Kézai kora után eredeti jelentését már elvesztve, csak mint személynév maradt még egy ideig fenn, de a mely – mint alább tüzetesen ki fogom mutatni – a kurul, karoly meg karvaly mellett, ezekkel együtt s egy jelentésben élt valaha nyelvünkben.
Nem volt célom föntebb a turul-monda ős-vallási jelentőségét bővebben fejtegetnem, csupán azért érintettem azt is néhány főbb vonással, hogy a mi történeti valóság van benne, azt annál tisztábban vehessük ki belőle.
Kitűzött feladatom : a turulnak mint a magyar nemzet legrégibb valóságos hadi címerének – ha szabad e szóval élnem – történeti nyomait keresni, vagy legalább összeállítani azokat az adatokat, amelyek e nyomokra, úgy vélem, elvezethetnek bennünket.
Hazai krónikáink egybehangzó tanúsága szerint Atila (ETELE) király címerén, melyet pajzsán és zászlain szokott volt hordani, koronásfejű madár vala ábrázolva, mely címert a magyarok míg magokat közösségben kormányozták, Gyeics vezér idejéig, a hadba mindig magokkal hordtak vala. E koronásfejű madarat Kézai magyarul turulnak, későbbi krónikásaink latinul ashir-nak. vagy astur-nak nevezik. Az astur szót mint madárnevet a classicai latinság szótárai nem ismerik, Kirsch Cornucopiae-ja szerint sólymot jelent, Szabó Károly karvalynak fordítja. Bármelyik nevén nevezzük, annyi kétségtelen, hogy a sasok fejedelmi családjából való, s mint a bátorság, erő és sebesség jelképe, méltán ékítheté a honkereső nemzet harci lobogóját.
Amit krónikáink Atila király címeréről s a magyarok turulos zászlajáról mondanak, az oly egyszerű és természetes, s olyannyira magán hordja a teljes valóság színét, hogy benne kételkednünk semmi ok sem lehet.
A bécsi képes krónika bár primitív, de mindenesetre tanulságos ábrái, hol a kapitányok, a hét magyar vezér majd mindegyike ugyanazon madár-alak képét viseli pajzsán, arra mutatnak, hogy a turul nem kizárólag a fejedelmi ház címere, hanem az egész nemzet hadi jelvénye vala.
(Forrás: https://turulfolyoirat.hu/doc/Turul_1883.pdf )
Sumer:
Ezen időkben el lett ültetve egy fa, az egyetlen fa. Enki, a bölcs isten ültette az Eufrátesz partjára mielőtt vitorlát bontott, és elment az alvilágba… Ott fészkelt egy szellem, valamint az oroszlánfejű sas, Anzu madár az Égi Tudás vagy Égi Ismeret madara… Az Anzu madár letörte az ágakat. Az Anzu madár elrepült a fiával, a hegyekbe…
TURUL MADÁR: TÚLRUL- madár, Földön Túlról – az ÉGBŐL. ÉGI TUDÁS MADARA.
Sumérul a TUR-UL jelentése: a FÉNY FIA.
Amit az igazság és őszinteség el tud pusztítani, azt el is kell!
P. C. Hodgell
Az igaz szó régen is rettegett fegyver volt.
Dr. Bakay Kornél
LEGYEN HÁT AZ MA IS:
István király az Ótestamentum Jehovájára cserélte a TURULT, NAPATYÁNKAT.
A régi istenek mind élnek, csak szunnyadnak, mert a lelkeket béolták ellenük sivatagos babonával. Az emberek vakságukban hamis istent imádnak, valójában ÁRMÁN-t (Sátánt)
Ha a nép elfordul saját Védelmező Istenétől és ahelyett más nép védelmező istenét imádja, aláveti magát ama népnek is, melynek istenét elfogadta.
A régiek hallották az Ég szavát. Hallották, mert ügyeltek rá. Ezért voltak erősek, hatalmasok, nem ilyen beszari nyomorultak, mint a mostaniak.
„Beszéltem, Testvéreim – most a szívemben újra csend és béke honol!”
Ne legyen nyugtalan a szívetek!
Legyenek fényesek a nappalaitok és csendesek az éjszakáitok!
-a „fogadós”-