A régi magyar néphagyomány szerint március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján köszöntötték a nőket.
Ez a nap egyszerre a nők, az anyák és a termékenység ünnepe volt.
Ezzel szemben, a “nemzetközi trendet” immár jó néhány évtizede követve, a “magyarok” is inkább március 8-án köszöntik a hölgyeket. Ekkor tartják ugyanis a Nemzetközi Nőnapot, ami azonban nem a nők, hanem a női egyenjogúsági mozgalom emléknapja. Vagyis politikai ünnep, melyet az Egyesült Államokban találtak ki a 19. század végén. Évenkénti megtartását az I. Kommunista Internacionálé rendelte el. A március 8-i dátum arra a nőtüntetésre emlékeztet, amely ezen a napon zajlott 1917-ben, Oroszországban, és aminek hatására II. Miklós cár lemondott és Kerenszkij került hatalomra. Magyarországi ünneplését 1948-ban Rákosi Mátyás rendelte el, és tette egyúttal kötelezővé. Évek óta egyre többen hirdetik, hogy térjünk vissza régi hagyományunkhoz, és
Gyümölcsoltó Boldogasszony napján köszöntsük a nőket.
Gyümölcsoltó Boldogasszony számomra tehát elsősorban ezt a vallási eredetű szokást jelenti. Azt gondolom, hogy a nem vallási alapon szerveződő, úgymond demokratikus államoknak sem szabadna figyelmen kívül hagyniuk azt a tényt, hogy a generációknak a továbbélése a hagyományos családmodell alapján képzelhető el, ezért azt tisztelni, ápolni és éltetni kell.
A Gyümölcsoltó Boldogasszony a fogantatás, és a nővé válás ünnepe is. Ez utóbbi egy nagyon aktuális kérdés. Ma a világban egyfajta értékvesztés zajlik e körül. Úgy gondolom, hogy az úgynevezett régi világban egy nő, ha akart, ki tudott teljesedni. Ez természetesen mindig annak is a függvénye, hogy ki az a társ, aki mellette van. Ezért is gondolom úgy, hogy azok a törekvések, melyek napjainkban ezen a területen zajlanak, csak látszólag a nők érdekében történik, és valójában a legnagyobb nőellenesség, ami csak elkövethető. Problémának látom, hogy társadalmunkban a férfiakat nem tanítják meg felelősséget vállalni, számos teher a nők vállát nyomja, miközben a felelősség, mint például az utódnemzés esetében, mindkét félt érintené. Ugyanilyen problémás ügy a családon belüli erőszak kérdése, hiszen ez sem minden esetben nők ellen elkövetett erőszakot jelent. Nagyon gyakran férfiak az áldozatai ennek. A média nagyon gyakran nem teszi meg ezt a különbségtételt, s ezzel mintha szándékosan állítaná szembe a nőket és a férfiakat. Nem tudatosítjuk, hogy az erőszak nemcsak egy fizikai megnyilvánulás. Egy férfit például verbálisan, szociálisan is sakkba lehet tartani, tönkre lehet tenni. Foglalkoznunk kell ezekkel a témákkal, de nem egyoldalúan, mert az csak ellentétet szül.
És ha már március 8, inkább hangozzon így a mondandóm!
Minden háború legnagyobb vesztesei a NŐK!
A NŐK,
- akiket megfosztanak a szerelmüktől
- akiket megfosztanak a gyermeküktől
- akiket megfosztanak az addigi teremtésüktől
- akiktől elveszik a teremtés lehetőségét
- akiket megaláznak
- akik belehalnak
- akik a szenvedéseiket továbbörökítik a következő generációkra
…..
Miért nem ők ülnek azokban a székekben, akik egy háborúról döntenek?
Mert soha nem hoznának ilyen döntést!
Mert soha nem lennének képesek ilyen fájdalmat és szenvedést okozni egy másik Nőnek.
Mert a világ gyáva ahhoz, hogy szembenézzen mindezzel és feladja azokat a nevetséges és önző érveket, amiért háborút indítanak.
NŐ!
Nézz magadra, öleld át a tested! Egy CSODA VAGY! Ismered el az összes pillanatot múltban, jelenben és jövőben, amit teremtesz a lényeddel!
FÉRFI!
Nézz rá az Anyukádra, Szerelmedre, Lányodra, bontsd le a falaidat és engedd be azt a teremtő energiát és végtelen szeretetet, amit ezek a Nők adnak Neked az életed minden percében!
Békét a Világnak!
Szondy Erzsébet