Ülsz egy színházban, nézed a ripacsokat, hallgatod a slágereket, melyek érzékeny húrokat pendítenek meg benned, csodálatosak a díszletek (bár mind olcsó és eldobható, ahogyan a színészek is…), megtapsolod a rendezőt, aki a pénzedért elszórakoztatott. De azt már nem veszed észre, hogy a színfalak mögött, míg önfeledten szórakozol, ellopják a házadat, átépítik a városodat, kifosztják és lerombolják az országodat, de még a nemzetedet is átalakítják. Mire kilépsz a színházból, már végérvényesen semmi nem lesz az, ami volt előtte, nem lesz semmid. De biztosan boldog leszel, legalább jól szórakoztál addig, amíg a szemfényvesztők produkcióját bámultad őszinte csodálattal. Amíg piros lett a paradicsom, nem sárga, biztos előre mentél, nem hátra…
Most szinte mindenki a viszonylagosan interaktív színjátékot nézi.
Közben a „Nagyfiúk” újratervezik a világot, és újratervezik benne az embert. Istent játszanak, főszerepet kaptak ebben a tragikomédiában.
2030-ra véget ér a nagy produkció, a „nagy retesz”, ami a jelen világ, és a mostani emberiség végét is jelenti.
Ez nem terv. Ez most valósul meg, a szemünk láttára, de mi „kép”-telenek vagyunk tenni ellene, nem vagyunk képesek megakadályozni.
Már a főpróbáknál megbuktunk. Jobban mondva, már a főpróbákon is benyaltuk a nekünk szánt maszlagot.
A világot felosztották. Megint. Ugyanolyan aljasul, és igazságtalanul, ahogyan eddig mindig. Ugyanazok.
2030-ra Pekingben meg fog születni a „3. Bécsi Döntés”. A sárga veszedelem még ezután következik, teljes elnyomó gépezetével.
A “Nagyfiúk”nekünk nem osztottak “lapot”. De a Kínához (is) dörgölőzés (egyetem, aksigyárak, “lélegeztető” gépek…) jutalomfalatait megkapjuk, mert az ukránoknak és a románoknak még annyi lapot sem osztottak, mint nekünk.
Mire megint kegyeskednek visszacsatolgatni ezt-azt, addigra a vármegyék és minden hatalom a kufárok kezében lesz. Megegyeztek a kínaiakkal. Kell nekik az élettér (víz, föld…) itt, Európa közepén, mert az Armageddont megcsinálják a most bitorolt területükön. (Ha már évszázadok óta érzékenyítenek is rá, hogy a vakhitűek Isten akaratának beteljesülését lássák, és birkaként terelhetőek legyenek ezután is.)
Az új „magyar” nemesség „újmagyar” lesz. Mi szolgák leszünk a saját, egykori hazánkban. Faji alapon korlátozva, idomítva, parancskövetőkként.
Erre már Kína kidolgozta a módszereket, a feketefejűek pedig örömmel be is vezetik.
DNS-alapú szelektálás, transzhumanizmus, robotika, vonalkódok, chipek, kvótarendszer… már minden készen áll, le is tesztelték mindet. Sikeresen.
Szóval, sárga veszedelem, Armageddon, szenvedés és megjelenik a „jóságos” megváltó (valójában az Antikrisztus), új világvallás (már a központ elkészült), új világrend.
Ezek a 2030-ig zajló események várnak ránk. A forgatókönyv nyitott, a próbák nyilvánosak voltak, de az emberiség nagy része nem hitte el, hogy mindez a valóság.
Szóval, a mi „posványosi” döglött békánk „bátorsága”csupán annyi, hogy a „Nagyfiúk” néhány rá osztható statisztaszerepbe bevették.
Aminek meg kell történnie, az meg is fog.
A Magyarság feladata a függöny lerántása, a színtársulat elzavarása, a színház porig égetése, a világ meggyógyítása. Csupán ennyi, de ez is meg van írva.
De amíg a hazugságnak, az idegen kufároknak és az ő hűséges csatlósaiknak hiszünk, és tapsolunk, sőt engedelmeskedünk, addig nehéz lesz elkezdeni a mi szerepünket játszani, ami főszerep és egy egészen más színpadra tervezték.
„POSVÁNYOS”-ról tömören ez jut az eszembe, átköltve kissé az eredeti dalocskát:
„Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol.
Hallgatja sok süket ember, ki víz nélkül lubickol.
Vak meglátja, hogy kiugrik, a sánta utána szalad.
Kopasz ember haját tépi, a néma meg óbégat.
Sej-haj, denevér, biciklizik az egér.
Sej-haj, denevér, bennük van a kutyavér.”
A döglött béka kuruttyol, az egér az elefánt biciklijét szeretné tekerni, a kutya ugat, míg a kufár-karaván halad.
„Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő…”
De Isten színe előtt állva, már nem segít senkin a színészkedés.
„Aki ki meri mondani, hogy a király meztelen, azt lehet, hogy ezért pofán vágják a király csatlósai. Tébolyultnak bélyegzik, aberrált őrültnek, veszélyes idiótának. De az ilyen ember a legboldogabb idióta mind közül – mert ismeri az igazmondás mennyei örömét.”
„Ha beszélek, a fejembe kerül, ha hallgatok, a lelkembe.”
Nem könnyű a választás, de egy MAGYAR számára nem kérdéses…
-a fogadós-